∞33.rész.

* Ashley szemszöge *
-Ashley drágám nagyon fontos döntést kell meghozzunk. -mutatott anya a kanapé felé. Vettem az adást és leültem. Tekintetemet anya felé fordítottam. -Kutattam a taxis után aki elütött téged, és megtudtam, hogy házas és, hogy van két gyereke. Döntsd el mit akarsz ! Fel akarod jelenteni a pasit, vagy..
-Persze, hogy fel akarja jelenteni ! -vágott apa anya szavába.
-Simon hadd, hogy Ashley döntsön ! -csitította el anya.
-Mi vagy ?
-Vagy úgy teszünk mintha semmi sem történt volna.
-Hát jó, legyen. Elnézem. Úgy teszek mintha semmi sem történt volna. -kulcsoltam össze ujjaimat.
-Rendben. -mondta anya biztatóan, majd felállt és elhagyta a nappalit.
*
-És persze én erre.. -mesélt Daws.
-Psszt ! -csitítottam el.
-Mi az ? -suttogott.
-Csörög a telefonom. -szóltam halkan.
-Az jó. És miért nem veszed fel ?
-Azért, mert nem tudom, hogy hol van ! -pattantam fel és tekintetemet a megvetett ágyamra szegeztem.
A párnákat lelöktem a földre és hallgattam a még mindig csörgő és rezgő telefonomat.
Rá néztem Daws -ra aki időközben leguggolt az ágyam mellé és úgy próbálta követni a telefon csörgését. Hirtelen felállt és letépte az ágyamról a takarót. A telefonom abba hagyta a zenélést. Daws -al némán figyeltük az ágyamat amin már csak egy lepedő volt..
-Szerintem a matrac alatt van. -rántotta meg a vállát Daws.
-Nem létezik ! Akkor nem hallottuk volna olyan tisztán, hogy csörög..
Leültünk a fehér lepedőre és hallgatóztunk.
-Megint csörög. -suttogott.
-Én is hallom.
Ismét felálltunk. Benyúltunk a matrac alá, de ott sem volt semmi, csak néhány fém pénz.
-Hát na mindegy. Majd csak meglesz. -legyintettem és elkezdtem vissza pakolni a párnákat az ágyra.
A telefonom ismét megcsörrent, de most tisztábban hallatszódótt. Leültem az ágyamra és hallgatóztam. Hirtelen egy rezgést éreztem a fenekemnél, aminek következtében gyorsan felpattantam.
-Ott van a lepedő alatt ! -mutattam az ágyamra.
Daws -al összenéztünk, majd hirtelen neki ugrottunk az ágyamnak. Minden cuccot ledobtunk a földre majd a lepedőt felhúztuk. A telefonom ott gubbasztott a lepedő alatt az ágyam közepén !
-Hogy került oda ? -kuncogott Daws, miközben felemeltem a telefonomat.
-Fogalmam sincs. -ráztam a fejem.
' Hat nem fogadott hívás: Rebecca. ' olvastam magamban.
* Alyssa szemszöge *
-Ez azt jelenti, hogy.. -kezdte a mondatát Peter, a taxi sofőr aki elütötte Ashley -t.
-Ez azt jelenti, hogy nem jelentjük fel ! -fejeztem be helyette a mondatot.
-Peter. -szólt egy fagyos női hang. -Ki van rúgva. -mondta. Egy lenéző pillantást vetett Peter -re majd elrohant mellette.
-A főnöknője ? -kérdeztem.
-Igen. -csóválta a fejét.
-Szerintem hagyja el London -t és menjen vissza a családjához Magyarországra.
-Az lesz. Még ma haza utazok. -mondta. Rá bólintottam majd felé nyújtottam a jobb kezemet. Kezet ráztunk.
-Jó utat. -szóltam majd elindultam a kocsim felé.
-Mindent köszönök ! -kiabált utánam.
* Betty szemszöge  *
-Olyan hihetetlen ez az egész.. -szóltam halkan. -Hogy találkoztam vele, hogy beszélgettem vele, hogy megölelt, hogy próbált felvidítani.. -folytattam.
-És akkor most apukáddal mi lesz ? -kérdezte Alex, letérve a témáról.
-Apával ? Nem tud érdekelni ! Elítélem.
-Betty, ne mondj ilyet ! Csak az apád !
-Elütött egy embert aki majdnem meghalt ! -emeltem fel a hangom.
-De biztos nem direkt csinálta.. -halkult el.
Megrántottam a vállam s fel álltam. Az ablakomhoz sétáltam és kinéztem azon. ' Hull a hó, még februárban is hull a hó. ' gondoltam magamban.

-Betty telefon ! -kiabált anya a földszintről. -Mozogj ! Apád az !
Megtorpantam és Alex felé fordultam.
-Menj már ! -hessegetett a legjobb barátnőm.
Leszaladtam a kacskaringós lépcsőn és besétáltam a konyhába. Felültem a konyha pultra majd kivettem anya kezéből a telefont.
-Igen ? -szóltam bele a készülékbe.
-Betty ? Kislányom te vagy az ?
-Igen én. Mondjad.
-Miért szaladtál el köszönés nélkül London -ból ?
-Azért, mert nem akartam veled beszélni ! -emeltem fel a hangom.
-Betty ! -szólt rám anya, s egy fagyos pillantást vetett rám.
-Kislányom.. az egész egy baleset volt..
-Nem érdekel !
-Ah.. Majd otthon megbeszéljük ! Várom, hogy felszálljon a gépem. Otthon találkozunk. Szerbussz kislányom. -halkult el majd kinyomott.
* Ashley szemszöge *
-Jó reggelt szépség. -ölelt át hátulról Niall.

-Szép jó reggelt szerelmem. -fordultam vele szembe, s nyomtam egy gyenge puszit a szájára.

-Hogy vagy ? -mosolygott.

-Köszönöm jól. Te ?

-Remekül.

-Fúj ! Nudli lekakilt ! -kiabált Daws az emeletről.

-Szerencsétlen. -mondtam halkan s megráztam a fejem.

-Csengettek ! Ashley, szívem kinyitnád ?-kiabált anya a nappaliból.
-Rohanok. -forgattam meg a szemeimet s lassan elindultam az ajtó felé.
-Szia Ash. -köszönt egy ismerős arc.
-Rebecca ? Rebecca ! -öleltem meg.
*
-Eljött hozzám és megkért, hogy béküljünk ki, de én elutasítottam.. -mesélt Rebecca.
-És azóta nem beszéltél vele ?
-Nem..
* Betty szemszöge *

-Betty, kelj fel. -szòlt vékony hangján anya, és végig simított a hajamon. Kinyitottam a szemeimet és anyával találtam szembe magam. Az ágyam mellett guggolt felkötött hajjal és piros szemekkel.

-Mi történt ? -kérdeztem rekedtes hangon. Reggel mindig be vagyok rekedve. Anya nyelt egy nagyot majd megszólalt.

-Csak.. csak vidd át a húgodat a nagyanyádhoz ! -állt fel s elhagyta a szobámat. Szemöldökömet ráncolva kikeltem az ágyamból, megvetettem azt majd a szekrényemhez sétáltam. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam s le mentem a földszintre. Anya, a nappaliba mereven ült a kanapén.

-Hol van Anita ? -kérdeztem egyszerűen.

-A konyhában. Hadd, hogy befejezze a reggelijét és aztán vidd át a nagyihoz, de te siess vissza ! -fordult felém. Bólintottam s azon perc kinyílt a konyha ajtó. Kishúgom, Anita lépet ki rajta. Még mindig csámcsogott..
-Mehetünk buba ? -fordultam felé.
-Aha, csak fel veszem a kabátomat. -mosolygott és elszaladtam felvenni a cipőjét.
*

*ZENE*

-Megjöttem ! -kiabáltam és becsaptam a bejárati ajtót.
-Gyere fel az emeletre ! -hallottam anya válaszát az emeltről. Az utam egyenesen anyáék szobájába vitt.
-Apa mikor ér már haza ? -kérdeztem és beléptem a szobába.
Anya feketébe öltözve ült a hatalmas ágyon.

-Apád már soha többé nem fog haza jönni. -fordult felém anya. Szemei vörösek voltak..
-Mi-mi történt ? -kérdeztem ijedten.
-A repülőgép ami haza hozta volna London -ból kinyuladt út közben és a repülőgép egyenesen bele zuhant a tengerbe. -rázta a fejét.
-Anya, ilyesmivel ne viccelődj ! -mordultam rá.
-Bárcsak azt mondhatnám, hogy vicc az egész. -kezdett zokogni.

Nem bírtam tovább nézni ahogy zokog. Nem tudtam, nem akartam felfogni, hogy apa.. nincs többé.

Leszaladtam a lépcsőn és kirohantam a házból. Szaladtam amilyen gyorsan csak tudtam. A hó még mindig hullt, s a szél mindig egy kisebb hó kupacot fújt bele az arcomba.

Teljesen kipirosodtam mire megérkeztem végállomásomhoz. Nem kopogtam és nem is csengettem, hanem egyenesen berohantam a házba. Ledobtam vizes csizmámat s be szaladtam egy szobába aminek az ajtaján egy kis táblácska állt: ' Alex Malik rezidencia. Kopogj mielőtt bejössz ! '.

Kopogás nélkül berontottam a szobába.

-Nem látod mi van kiírva az.. -támadt volna nekem, de észrevette milyen állapotba vagyok.

-Meghalt.. -szóltam halkan.

Alex először értetlenül nézett rám, majd hirtelen kezét a szájához kapta és el duruzsolt egyetlen szócskát: ' Istenkém ! '. Szemeibe könnyek szöktek.

Lehajtottam a fejem és zokogni kezdtem. Alex szótlanul mellém lépett és gyengéden levette rólam a vastag kabátomat. Leült az ágyára majd maga mellé ültetett, átölelt és hagyta, hogy kisírjam magam a vállán..

∞32.rész.

*ZENE*

* Josh szemszöge *
-Mit vettél neki ? -kérdezte Niall.
-Csokit, egy nagy plüss macit és mikor leszállok a gépről akkor veszek neki egy csokor virágot.
-A csoki el fog olvadni. -legyintett.
-Nem, ha hűtő táskában viszem.
-Jó, jó.. Akkor most indulás a reptérre ! -csapta össze a tenyereit Niall és kezébe vette a kocsi kulcsait.
Kezembe vettem csomagjaimat és beültem Niall mellé a kocsiba.
Néhány perc alatt ki értünk a repülőtérre. Megvettem a repülőjegyet majd felszálltam a gépre.
' Pár óra és láthatom. Pár óra és megölelhetem. Pár óra és megcsókolhatom. Pár óra és a fülébe súghatom, hogy mennyire szeretem. ' gondoltam magamban, miközben akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

* Rebecca szemszöge *

-Boldog születésnapot aranyom ! -puszilt meg nagymamám és a kezembe nyomott egy kicsi ajándék zacsit.

-Köszönöm nagyi. -mosolyogtam.

-Rebecca, látogatód érkezett. -szólt anya a nappaliból.

Felpattantam a puha karosszékből és kiszökdécseltem a nappaliba. 

Lefagytam. Nem figyeltem a körülöttem sugdolózó rokonaimra csak bámultam magam elé.

Gondolkodás nélkül futásnak eredtem, majd szorosan magamhoz öleltem..

' Mi a jó eget csinálok ? ' gondoltam magamban és eltoltam magamtól Josh -t.

-Nem, nem, nem ! Josh kérlek menj el ! -mutattam az ajtó felé.

-Addig nem hagyom el ezt a házat, ameddig nem leszel megint az enyém ! -fogta meg a derekam és közel rántott magához.

-Josh, én már sosem leszek a tied. -halkultam el.

-Mondd ki, hogy már nem szeretsz, és többet keresni sem foglak ! -szòlt fogcsikorgatva.

Nyeltem egyet, hátrébb léptem majd bele néztem Josh szemeibe.

-Nem szeretlek. Már nem.

-Miért hazudsz ?

-Nem hazudok ! Hagyj békén és menj vissza ahhoz a csitrihez aki miatt késtél  a randinkról !

-Rebecca, az más volt. Más miatt késtem ! -rázta a fejét.

-Szóval bevallod, hogy megcsaltál ?

-Nem ! -kiabált. -Nem csaltalak meg. -halkult el.

-Akkor miért nem tudtál felhívni, hogy késni fogsz ?

-Szülinapi ajándékot vásároltam, neked !

-Hazudsz ! -ordítottam.

Néma csend lett. Josh csak bámult. Időközben a a rokonaim is elhagyták a nappalit, és becsukták az ajtót, hogy még véletlenül se haljanak minket Josh -al veszekedni..

-Kérlek hagyd el a házat. -szóltam halkan, karba tett kezekkel miközben a földet bámultam.

Rá pillantottam Josh -ra aki meg sem mozdult, csak komoran meredt rám.

Lehajtotta a fejét, sóhajtott egyet majd közelebb lépet a lépcsőhöz. Letett a lépcsőre egy nagy ajándékzacsit és egy csokor rózsát, majd elindult az ajtó felé. Rá tette jobb kezét a kilincsre majd lassan felém fordult.

-Boldog születésnapot. -szolt majd lehajtotta a fejét és elhagyta a házat.

* Dawsone szemszöge *

-Mi lenne ha ma délután elmennénk egy színházi előadásra ? -álltam meg Ash mellet, aki a smink tükre előtt ült és bámulta saját magát.

-Az jó lenne. -fordult felém.

Beszaladtam anyáék ideiglenes szobájába és elküldtem apát a színházhoz, hogy hozzon egy műsor programot.

*

-' A diótörő. Drámai, zenés előadás.

Előadások: péntek, január 31. -szombat, február 01. -vasárnap, február 02.

Ez előadások 19:00 órától tekinthetőek meg a londoni színházban. Jegyeket az előadás előtt egy órával lehet kapni a színház pénztárosánál. ' -olvastam fel hangosan.

-Aha. -bólintott Ash.

-Mi aha ?

-Ez jó lesz. -mosolygott.

-Sziasztok. -lépett be a szobába kopogás nélkül Demi.

Ash rámeredt Demire. Megse mozzanat csak bámulta a feszült, váratlan vendéget.

-Ash, minden oké ? -tettem jobb kezem Ash vállára.

-Emlékszem. -szolt halkan.

-Tessék ? -kérdezte Demi.

-Ahogy.. Ahogy megláttalak minden eszembe jutott ! Minden szomorú és minden boldog pillanat ! Vissza tudok emlékezni az első iskola napomra, az első csókomra és a.. a balesetemre.

-Csak viccelsz ? -néztem rá kigüllet szemekkel.

-Nem bazdmeg ! -fordult felém. Felpattant és rám ugrott. Megölelt.

-Anya, apa ! Alyssa néni, Simon bácsi ! -ordibáltam.

-Mi történt ? -rontottak be mind a négyen egyszerre.

-Ashley, mindenre emlékszik ! Vissza tért az emlékezete !

Alyssa néni kék szemei csillogni kezdtek az öröm könnyektől. Simon bácsi egy széles mosollyal a száján előhúzta a telefonját, tárcsázni kezdte majd elhagyta a szobát. Apa sóhajtott egyet majd leült Ash mellé. Anya végig simított Ash homlokán majd megpuszilta azt.

-Hát akkor én megyek is. -szólalt meg Demi.
Semmi visszajelzést sem kapott ezért halkan felállt majd kisétált a szobából.
* Niall szemszöge *
-Már csak háromszázhuszonhat nap van karácsonyig. -szolt Harry aki a telefonját tartotta a kezében.
-Nagyon unatkozol ? -nézett Zayn Harry -re.
-Hákuná mátátá.. -kezdett énekelni.
-Kakaós kávét ivott. -legyintett Liam.
-Jaj, hív a mester. -forgatta meg a szemeit Louis.
Felvette a telefont, majd kihangosította azt.
-Szervusz, ó nagy Simon. -szólt Harry.
-Már megint kakaós kávét ittál ?
-De még mennyit. -rázta a fejét Liam.
-Mindegy ! Most nem Harry a fontos hanem Ash. Vi..
-Mivan Ash -el ? -vágtam Simon szavába.
-Vissza tudd emlékezni ! Mindenre emlékszik !
-Ez komoly ? -kérdezte Zayn.
-Halál komoly.
Szaladtam felvenni a cipőmet, kabátomat és gyorsan beszálltam a kocsimba.
*
Hamar leparkoltam Simon -ék háza előtt és beszaladtam a nagy, emeletes házba.
Lent, a földszinten nem találtam senkit. Kettesével vettem a lépcsőfokokat így hamarabb felértem az emeletre. Nudli a fürdőszoba előtt feküdt és játszott a gumi krumplijával. Kopogás nélkül benyitottam Ash szobájába, de ott sem találtam senkit. Besétáltam a tágas szobába és leültem a One Direction -ről SpongyaBob -ra cserélt ágynemű huzatra.
Tekintetem végig sétált a posztereken és a családi, baráti fotókon. Volt néhány olyan fotó ahol Ashley még csak öt-hat éves lehetett. Már akkor gyönyörű volt !
*
Bámészkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg.
-Simon -éknál vagy ? -kérdezte Liam.
-Igen, de senki sincs itthon. -válaszoltam.
-Nem vártad meg, hogy Simon befejezze a mondatát. Elrohantál.. Gyere be a kórházba, mind itt vagyunk. Ash -t most vizsgálják ki.
-Rohanok. -hadartam majd kinyomtam a telefonomat s zsebre dugtam azt.
* Ashley szemszöge *
-Mi volt az első házi állatja ? -kérdezte a doktorúr miközben néhány centire volt a feje az enyémtől és halálos pillantásokat vetett rám.
-Gyík. -válaszoltam egyszerűen. A doktor rá pillantott egy lapra és motyogva elolvasott egy mondatot. Biztos ellenőrizte, hogyha jó-e a válaszom.
-Hány éves volt amikor a tengeren majdnem megfulladt ? -kérdezett ismét.
-Tizenegy, de doktorúr meddig fog még kérdezősködni ?
-Kisasszony, legyen türelemmel. Most tesztelem az agyát.
' Fura. ' gondoltam magamban.
-Melyik az az egy film amit igazán át tud érezni ?
-A Titanick. -sóhajtottam unottan.
-Jó.. -lapozott a papirosai között. -Most pedig kérem meséje el, hogy hogy történt a balesete. -ült le velem szembe.
-Vártam, hogy a jelző lámpa zöldre váltson, s mikor zöldre váltott elindultam át az út testen de egy taxi elcsapott. Sutty, putty.. majdnem kipurcantam ! -ráztam a fejem.
-Oh, érdekes magyarázat.. Azt hiszem jobb lesz ha majd megkérdezünk egy tanút..
-Kész vagyok ? Mehetek ?
-Még egy perc kisasszony ! Ha valami gondja lenne, fejfájás vagy akármi, akkor kérem keressen fel.
-Úgy lesz. Viszlát. -köszöntem el majd elhagytam az orvosi rendelőt.
Az orvosi rendelőből kilépve a váróterembe érkeztem.
-Ashley, kislányom. Mit mondott a doktorúr ? -szaladt felém anya.
-Semmit. -rántottam meg a vállam.
-Haza jöhetsz ? -lépett anya mellé Niall mosolyogva.
-Niall.. -motyogtam halkan és szorosan megöleltem.
-Jaj te. -sóhajtott. -Jó, hogy minden rendbe jött ! -puszilta meg a fejem búbját.
*
-Alyssa, nagyon finom lett a vacsora. -dícsérte meg Niall anya főztét.
-Igen ! -helyeselte teli szájjal Daws.
Apa ragaszkodott hozzá, hogy rendezzünk egy meghitt, családi, ünnepi vacsorát..
Épp Perrie -t és Zayn -t figyeltem ahogy táncolnak, amikor Niall leguggolt velem szembe és megfogta a kezeimet.
-Táncolunk ? -kérdezte.
-Nem tudok táncolni. -ellenkeztem.
-Gyere, megtanítalak. -mosolygott.
Kuncogva felálltam. Bal kezemet ráhelyeztem a vállára, míg ő megfogta a derekamat, törött kezemet gyengéden megfogta..
-Nos, én a bal lábammal hátra lépek egyet, míg te a jobb lábaddal előre lépsz.
-Értem.
Niall hátra lépett, míg én előre..
-Forogj. -szolt halkan.

Most, hogy mindenre emlékszem ismét boldognak érzem magam.
Amikor még minden emlékem csak egy szürke ködnek tűnt, akkor üresnek éreztem magam.. de most.. most minden más !
Most egyszerűen boldog vagyok..