∞41.rész.

*Perrie szemszöge*
-Kopj le, te ribanc.
-Azért vagyok ribanc, mert nem te vagy vele? Mert nem neked kérte meg a kezed, és nem te mentél hozzá a hétvégén? Ejej.. a féltékenység rossz dolog. Tudod, nem? -szemébe néztem és csak röhögni tudtam.

Éreztetni akartam vele, hogy ő már egy senki a szememben. Annyi éven át, csak egy dolog miatt tartott ki mellettem és tette a szépet. Hírnév.
-Ne felejtsd el, hogy ameddig barátok voltunk minden titkodat tudtam. Mindent tudok rólad, még olyan dolgokat is, amiket most a te szemszögedből jobb lenne, ha nem tudnék. Emlékszel arra a nyári estére? -hangosan felkacagott, ördögi kacajt adott ki, csupa gorombaságot és gonoszságot tudtam leolvasni arcáról. Azt az estét már rég elfelejtettem, valójában alig emlékeztem rá az alkohol miatt. -Na.. majd meglátjuk, hogy meddig lesztek boldogok Zaynel.
-Ne is próbálkozz te kis..! -mondatom végét elharaptam, én nem vagyok olyan mint ő, hogy ok nélkül olyan szavakkal dobálózzak amik nem igazak. -Miért akarod ennyire tönkre tenni az életemet? Mit ártottam neked? Nem tettelek elég híressé? -furán éreztem magam utolsó mondatom után, még a mondat is furcsán hallatszott.

-Hmm.. csak annyi, hogy rossz emberbe szerettél bele.

-Vagy inkább te.

Nem mondott semmit, csak meredten bámult rám. Megcsóválta a fejét, majd hátat fordított és elindult az autója felé.

*

Mivel nincs jogsim, ezért gyalog kellet haza menjek. Eset az eső, így nem voltak sokan az utcán, legalább is olyan fiatalok nem, akik felismerhettek volna.

Teljesen megázva értem haza, Katerine -el is az esőben társalogtam. Akaratomon kívül tüsszentettem, majd gyorsan kinyitottam az ajtót és beléptem a Zaynel közös házunkban. Zayn épp egy dedikáláson vett részt.

A földre ledobtam vizes ruháimat, cipőmet és fehérneműben felszaladtam az emeletre a hálóköntösömért. Vissza sétáltam a földszintre majd be mentem a konyhába teát készíteni. Lassan megittam a teát, majd ruháimat és cipőmet kezembe vettem és felsétáltam velük az emeletre, hogy be tegyem őket a mosásba. Fáradtnak és gyengének éreztem magam. Be mentem a hálószobába majd végig dőltem az ágyon. Fújtam egyet és gondolkozni kezdtem a Kate -el való beszélgetésemen. Fejemet az éjjeli szekrényem felé fordítottam ami tele volt csokoládékkal, az esküvői csokrommal ami egy vázában illatozott és az esküvői fotónkkal.

Az esküvőnk nem sokkal Ashley film premierje után lett megtartva.. a hétvégén. Nem volt nagy esküvő. A sajtó sem és a rajongók sem tudtak róla, csak a családi és a baráti kör volt hivatalosan meghívva az esküvőre. Zayn most már örökre az enyém.

Szemeimet becsuktam és lassan álomba merültem.

*

Néhány percet aludhattam csak. Telefonom Zayn éjjeli szekrényén villogott és rezgett. Sóhajtva felemelkedtem és fehér iPhonomért nyúltam. Üzenetet kaptam egy ismeretlen telefonszámról.

" Szia cica, remélem nem zavarlak, csak annyit szeretnék mondani, hogy tönkre fogom tenni az életed! Xx "

Tágra nyílt szemekkel olvastam az üzenetet. Nem értettem, hogy Kate minek folytassa tovább ezt az egészet..

" Kate, hidd el, ha el is mondod Zayn-nek, hogy mi történt azon az estén akkor sem fogja beadni a váló pert.. "

Az üzenetemre a válasz hamar érkezett. Valamiért félelmet éreztem. Szívem hevesebben kezdett verni ahogy az üzenetet olvastam. Végtagjaim elhidegültek. Rémületemben telefonomat ledobtam az ágyra majd az ablakhoz siettem. Olyan élesen idéztem fel az üzenetet, hogy úgy hallottam mintha valaki a fülembe suttogná.

" Kate halott. "

Újabb üzenet érkezett. Telefonomat felkaptam majd kiszaladtam vele a szobából. Nagy léptekben le mentem a lépcsőn, be siettem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Hittem ennek a valakinek. Ez a valaki megölte Katerinet.

Miután egy kicsit lenyugodtam, a nappaliban leültem a kanapéra és megnyitottam az üzenetet.

" A hír csatornán most mutatják a kis barátnőd tragikus halálát. Haha, nagyon vicces, azt ajánlom nézd te is. Tényleg jó barátnő volt. Nem akarta nekem el mondani, hogy mi a közös titkotok, így megfenyegettem. Azt mondta, hogy az sem érdekli, ha megölöm, de a titkot nem fogja elmondani. Kínozni kezdtem. Körmeit kezdtem letépkedni, villát szúrtam tenyerébe, ruháit késsel elvágtam majd forró olajat öntöttem testére. Az elején, a köröm tépkedést nagyon jól bírta. De miután a villát tenyerébe szúrtam halkan elmondta a titkotokat. Milyen kis naiv volt. Tényleg azt hitte, hogy miután elmondja a titkot szabadon engedem és élheti tovább a mesébe illő életét. Valahogy meg kellett szereznem a telefon számodat is, persze Kate ezt is hét pecsétes titoknak tartotta. Telefon nem volt nála amiből ki kereshettem volna az elérhetőségedet. Muszáj volt tovább kínoznom a szőke hercegnőt. Forró olajat öntöttem a testére, felordított majd fejből elmondta a telefonszámodat. Miután mindent megszereztem amire szükségem volt, Katet megöltem. Csak egy szúrás volt. Szerencsére eset az eső így senki sem láthatta amikor a fő út szélén hagytam megcsonkított testét. "

*Ashley szemszöge*

Jelen pillanatban utálom apát és már néhány napja tartom vele a haragot. Pár nappal ezelőtt, mikor New York -ból jöttünk haza fele, a fiúk megkérdezték tőle, hogy nyáron elenged -e velük nyaralni a Bora-bora szigetekre. Apa válasza egy kifejezett nem volt.

Mióta hiszti királynőnek nevezet, azóta nem beszélek vele. Anya csak avval a feltétellel enged el nyaralni, ha apa is elenged. Mivel még nem vagyok nagykorú és a többiek meg túl gyerekesek és felelőtlenek ezért nem mehetek velük. Zayn és Perrie már igazi felnőttek, hisz már házasok, rájuk bízhatnának apáék, de nem teszik.

Hétvégén volt megtartva Pezzék esküvője. Az ifjúpár új házikójának a hátsó kertjében volt megrendezve az egybekelés. Összvissz harmincan voltunk, csak a család és a barátok, senki más. A szomszédok tudtak az ünnepségről, de ők nem zavartak. A Directioner, Mixer gyerekeiknek azt mondták, hogy azért van ilyen egybegyűlés, mert Zayn húga Walyiha bemutatja a családnak az új barátját.

Nagyon szép volt a ceremónia. Szerencsére sütött a nap, így Perrie kecses, fehér menyasszonyi ruháját nem tette tönkre az eső. A tágas, frissen nyírt füves kertben fehér székek és egy fehér csipkével díszített oltár állt. A zene romantikus volt, és kaják valami fantasztikusak!

Szobám ajtaja kinyílt és besétált rajta Niall. Szőke haja besötétült a kinti zuhé miatt, inge gallérján eső cseppek látszódtak. A kabátja nyakánál be eshetett az eső és be vizesítette inge gallérját. 

-Ennyire esik kint az eső? -kérdeztem és rá mosolyogtam az elázott Niallre.

-Nem esik, hanem zuhog. Néhány másodperc alatt, ameddig a kocsitól a bejárati ajtótokig szaladtam úgy eláztam mintha egy fél órát álltam volna az esőben.

-Milyen volt az interjú? Rólam kérdeztek valamit?

-Jó, és nem.

Néhány percig néma csend volt köztünk, csak az eső cseppek koppanását hallgattuk ahogy az ablakomhoz csapódnak. Niall leült mellém majd megpuszilt.

-Joshal beszéltél? -kérdeztem hosszú pecek után.

-Tegnap beszéltem vele, még mindig New Yorkban van Rebeccaéknál.

Rebecca és Josh a film premier után megint összejöttek. Most Rebeccaéknál lakik pár napig amíg talál New York -ban egy eladó házat. Képes házat venni New York -ban, csak, hogy közel legyen Rebeccához. 

Niall hátra dőlt az ágyamon, majd így szólt:

-Azt beszéltük a fiúkkal, hogy megfenyegetjük Simon -t. Azt mondjuk neki, hogy, ha nem enged velünk nyaralni, akkor lemondjuk a következő húsz interjút.

-Ilyet ne csináljatok, mert úgy sem fog engedni.

-Na, azt majd meglátjuk. -felült és egy elégedett mosollyal rám pillantott.

*Danielle szemszöge*

-Kicsim, muszáj akkor is olvass amikor itt vagyok nálad, és amikor hozzád beszélek? -kérdezte felháborodottan a mellettem ülő Liam.

-Ne haragudj, csak annyira érdekes. Hamarosan be fejezem és..

-Inkább gyere át hozzám, ha be fejezted a könyvet. Oké? -vágott a szavamba és csak mosolygott rám.

-Tudod mit? -pillantottam rá. -Kárpótlásként este gyere át vacsira és utána együtt aludhatunk. Ha van kedved. -mosolyogtam.

-Jól hangzik, de ezt most vegyem úgy, hogy elküldesz? -nevetett.

-Ööö, nem akarok pofátlan lenni, de igen. Nyolcra legyél nálam. -megpusziltam majd ki tessékeltem a lakásomból.

Vissza mentem a szobámba, hasra feküdtem az ágyamon és folytattam a könyvem olvasását.

*Ashley szemszöge*

Késő délután, miután elállt az eső Nudlival ki mentünk a hátsó kertbe labdázni. Alig játszottunk tíz perce, de Nudlinak még a füle hegye is sáros volt. Felkacagtam, és néhány másodperccel később egy köszönés ütötte meg a fülem.

-Szia Ashley.

A szomszédom, Maya volt az. Valahogy most normálisnak nézett ki. Haja copfba fel volt kötve, szemüveg díszelgett a szemén, egy fekete lapulós cica naciba, egy piros bebújós felsőbe és egy fehér converse cipőben volt. A Harry Potter kötet, hatodik része, azt hiszem magyar nyelven, virított a kezében.

-Szia Maya. -köszöntem vissza mosolyogva. Úgy látszik eddig nem vett észre ahogy Nudlival játszottam.

' Nem kezdet el sikítozni, vagy ugrálni amiért tudom a nevét! ' gondoltam magamban.

-Nem gondoltam, hogy vissza köszönsz. -hökkent meg és közelebb sétált a kerítéshez, hogy jobban haljon, lásson engem, meg Nudlit.

-Én meg nem gondoltam, hogy nem fogsz sikítozni.

-Kérlek, ne haragudj amiért olyan kis hülye picsaként viselkedtem, csak tudod szokatlan, hogy Angliába költöztem egy híres család mellé akik ismerik a kedvenc bandámat. Fura, hogy itt egész nap angolul kell beszéljek, és csak a szüleimmel beszélhetek magyarul. Itt nincsenek barátaim, nem úgy mint otthon.

Hihetetlen, hogy Romániából érkezett és olyan szépen beszél angolul.. Csak a brit akcentusa hiányzik. Valamiért megsajnáltam Mayát. Egy teljesen idegen országba kellett költözzön, teljesen idegen emberekkel.

-Maya, nincs kedved át jönni? -órámra pillantottam. -Negyed óra múlva a legjobb barátnőm is itt kell legyen.

-Ööö, de. Miért is ne? -kacagott. -Megyek le teszem a könyvemet és szólok anyának. Egy perc.

Küldött felém egy mosolyt majd beszaladt az emeletes házukba. Lassan a kapuhoz mentem, hogy azt kinyissam. Egy percbe nem telt s már a kapuban állt. Felvettem Nudli -t az ölembe, és Mayával be sétáltunk a házunkba.

Egyenesen az emeletre mentünk a fürdőszobába, hogy megfürdessük Nudlit. Miközben fürdettük a rosszcsont kutyust még jobban megismerkedtünk. Megtudtam róla, tizenöt éves, hogy lesz egy öcsikéje és, hogy a barátjával, akivel már másfél éve együtt voltak szakítottak mikor a szüleivel kiköltöztek Londonba. Nagyon kedves lány.

-Megjöttem! -ordított a földszinten Daws, majd becsapta maga után a bejárati ajtót.

-Gyere fel! -ordítottam én is, Maya csak kacagott.

-Csácsácsá. -toppant be Daws a fürdőszobába. Mayán megakadt a szeme. -Szia Maya. -köszönt kedvetlenül.

-Szia. -meglepődött, hogy Daws is tudja a nevét. -Örülök, hogy megismerhetlek.

-Én is. -próbált mosolyogni Daws. -Ash..-fordult felém. -hoztam néhány popkornot, üdítőt meg csokit. Nem megyünk, hogy elpakoljuk őket? -biztos voltam benne, hogy nem azért mondta, mert sajnálná a csokit, ha elolvadna, hanem azért, mert beszélni szeretne velem.

-Jaj, dehogyisnem! Maya, megkérhetlek, hogy addig szárítsd meg Nudlit? -miközben beszéltem, az egyik fiókból elő szedtem a hajszárítót és Maya kezébe nyomtam. Ő csak bólintott.

-Mit keres itt? Nem ő az a idegesítő csaj? -kérdezte felháborodva miközben a hűtőbe dobigálta be a tábla csokikat.

-Elvileg ő az, de egy csomót beszélgettem vele és azt mondta, hogy megbánta ahogy viselkedett, csak szomorú volt, mert nincs egy barátja sem.

-Ahh, akkor gondolom egész este itt lesz és meg kell barátkozzak vele. -sóhajtott majd rám nézett.

-Kérlek.

-Oké, de, ha egy csomót fog kérdezősködni és be indul a rajongási mániája haza megyek.

-Jó.. -forgattam meg a szemeimet.

-Mindent ért amit mondunk? -kérdezte Daws miközben mentünk már felfele a lépcsőn.

-Igen, mindent ért, de nem mindent tud elmondani. Még mindig tanulja az angolt.

-Ahhoz képest eléggé jól vágja a nyelvünket.Ugye nem csak azért akar velünk barátkozni, hogy találkozhasson a fiúkkal?

-Nem tudom. Nem hiszem..

∞40.rész.

* Ashley szemszöge *
Az utóbbi pár napban nagy volt a nyüzsgés forgás otthon, a premier miatt. A meghívókat kiosztottam, s a rá következendő napokban mindenki megvette az estélyi ruháját, öltönyét. Én is mentem a srácokkal ruhát, öltönyt venni. Loui először egy menyasszonyi ruhába akart volna megjelenni a premieren, de aztán Eleanor rá eröltetett egy elegáns öltönyt, hogy próbáljon fel, amit aztán meg is vett.
Egy meghívó még a táskám alján lapult. Sokáig gondolkoztam, hogy mit kéne csináljak vele. Oda kéne adnom annak a személynek akinek eredetileg szántam, vagy adjam oda egy rajongónak, vagy nagymamámnak, aki utál engem ?! Lehet, hogy az a személy, akinek a meghívót adnám nem fogadná el, vagy lehet elfogadná, hogy ne bántson meg vele, de nem jönne el, még az is lehet, hogy kapott már más valakitől meghívót..
Gondolkodásomból egy erős ütés zökkentett ki:
-Áúúú ! Dawsone normális vagy?! -ordítottam a velem szemben ülő lányra.
-Igen, normális vagyok, csak tudod idegesítő, hogy áthívsz, mert valamit meg kell beszéljünk, és te csak meredsz a semmibe, és.. -nem folytatta mondanivalóját, mert megcsörrent a telefonja. -Fúúú, most mekkora szerencséd van! -nézett rám csúnyán majd felpattant és kiszaladt a szobámból, hogy felvegye a telefont.
Pont úgy csinál mintha előttem nem tudna telefonon beszélni Harry drágájával. Különben is, nekem köszönheti, hogy együtt vannak.
-Sajnálom, mennem kell. -jött vissza és gyorsan megölelt. -Harry pár perc múlva itt lesz, megyünk meg látogatni Josht. Majd talán vissza fele jövet beugrok. Puszi. -vállára vette táskáját és már szaladt lefele a lépcsőn.
-Várj ! -kiáltottam utána. -Én is szeretnék menni ! Beszélnem kell Joshal !
-Akkor öltözz nagyon gyorsan. -hallatszott lentről a válasza.
Bebújtam tenisz cipőmbe, telefonomat zsebembe csúsztattam és táskám aljáról elő vettem a meghívót. Hangos dudálás hallatszott kintről, ez jelezte Harry érkezését. Daws beült a nagy Range Roverba, Harry mellé, míg én be zártam a bejárati ajtót. A kulcsot telefonom mellé csúsztattam, majd a kocsiig szaladtam mielőtt újdonsült szomszédom, Maya megláthatta volna, hogy kinek is az autójába ülök be.
Maya és a szülei Romániából költöztek Londonba. Tegnap költöztek be új házukba. A szoba ablaka az én szoba ablakomra nyílik. Tegnap óta nem merem félre húzni a sötétítőt, mert Maya egész nap ordibál hozzám, pár órára abba hagyja, mert szomszédok rá szólnak, hogy szörnyen rikácsoló hangja van. Sikerült elérni, hogy huszonnégy óra alatt az egész utca megutálja.
-Joshnak ki ment a csuklója. -jelentette ki Harry.
-Mi ? De hogy ? -kérdeztem.
-Csak annyit mondott, hogy kapott valamit amitől felhúzta magát és, hogy lenyugodjon a dobja mögé ült, de túl erősen ütötte az ütőket, így ki ment a csuklója és az ütők is eltörtek.
Pár másodperccel később Harry már Josh háza előtt parkolt. Kopogás nélkül mentünk be a házába. Josh a hátsó kertben ült és egy üveg sört iszogatott. Jobb keze be volt fáslizva.
-Mi történt haver ? -sietett hozzá Harry és leült vele szembe.
-Már el mondtam. Kérsz egy sört ? Csajok ti kértek ?
-Nem. -válaszolt helyettünk is Harry.
-Josh, beszélhetnénk négy szemközt ? Oda szeretnék adni neked valamit. -szóltam félénken.
Ő nem felelt csak le tette a sörét az asztalra és be ment a házba jelezve, hogy ott tudunk beszélni. Némán követtem.
-Remélem nem egy meghívó miatt húztad fel magad, mert ha igen, akkor tudhattad, hogy el fog jönni ez a nap amikor kapsz tőle egy meghívót a filmje premierjére.
-Igen, tudtam is, csak minden reggel mielőtt megnéztem a postát imádkoztam, hogy ne legyen a számlák és az újságok között az ő levele! De ma reggel mégis jött egy kézzel írott levél és egy meghívó, ráadásul tőle.
-Nem voltam benne biztos, hogy fog neked küldeni meghívót, ezért én is előrendeltettem a neked egyet. -nyújtottam felé az aranyozott betűkkel írt meghívót, amit némán elvett. -Ha küldött neked meghívót akkor az azt jelenti, hogy szeretné, hogy ott legyél vele, hogy vele együtt ünnepeljél, és most én is meghívlak, én is azt szeretném, hogy ott legyél és velem, velünk együtt ünnepeljél. Kérlek gyere el Josh. Nem ígérem azt, hogy nem fogod megbánni, de az is lehet, hogy újra összejöttök Rebeccaval.
-Az lehetetlen. A távolság miatt szakítottunk, és ő még mindig New Yorkban él és én még mindig Londonban.
-Jön a nyár, elhívom hozzám vakációzni, és akkor három hónapot együtt lehettek, de mikor haza kell utaznia, akkor is minden hétvégén találkozhattok.
Szótlanul meredt rám. Gondolkodott, majd így szólt:
-Ott leszek Ash.
*
Április tizennegyedikén, reggel egy magán repülő kellett volna várjon minket a reptéren, hogy ki vigyen New Yorkba. Eleanor és Danielle starbucksos kávéjukkal a kezükben, ásítozva csoszogtak a reptér váró termében, Dawsone és Harry összekuporodva aludtak két széken, Louis a telefonján Family Guy -t nézett, Zayn a tüdejét károsította míg Perrie sálába és kabátjába burkolózva teáját szürcsölgette,
 Josh egy széken elterülve zenét hallgatott, Niall és Liam beszélgettek, apa a váró terem végében ordítozott a repülőgép pilótájával. Mindenki fáradt volt, mindenki korán kelt és mindenki a magán repülő pilótáját várta.
-Ash.. -szólított meg anya. -Próbálj kicsim lenyugodni. Nagyon feszült vagy, pedig még csak fél hat, rengeteg idő van még a premierig. Egyél csokit, igyál egy kávét vagy teát és a gépen próbálj aludni egyet. Fáradtnak tűnsz. -mérte végig arcomat aggódva.
Szemeim nem voltak ki sminkelve, alapozó nem volt rajtam így eléggé látszódhattak a párnák a szemeim alatt.
-Igen, az is vagyok. Az éjszaka nem nagyon aludtam. Késő estig beszélgettem rajongókkal, aztán meg nem tudtam el aludni az izgalomtól. Mikor meg a legjobban aludtam volna csörgött az órám, hogy kelljek fel, készüljek el és pakoljak össze.
A hátsó sor székeire néztem amik tele voltak pakolva kis bőröndökkel meg utazó táskákkal. Azokban a táskákban és bőröndökben rengeteg csinos ruha, cipő és smink rejtőzött.
-Pont azért most menj és vegyél a kávé gépből egy kis tejet, meglátod milyen jót fogsz aludni tőle a gépen.
Nem nagyon hittem, hogy el fogok tudni aludni, de meghallgattam anyát és vettem egy adag forró tejet.
*
-Hercegnőm, kelj fel. -suttogta Niall a fülembe. Szemeim nem akartak ki nyílni, nagyon fáradt voltam.
-Muszáj ?
-Igen. Itt vagyunk New Yorkban. Na, gyere, kapaszkodj belém. Majd a hotelben alszol még két-három órát. -sok erőlködéssel felvett a hátára, majd óvatosan leszálltunk a gépről.
Taxikkal mentünk a hotelig, ahol aztán mindenki fáradtan dőlt be az ágyába.
Néhány percet aludtam ( legalább is nekem néhány percnek tűnt), miután suttogásra ébredtem:
-Szerinted alszik ?
-Nem tudom, de leszarom. Felköltöm.
-Ne ! Hadd aludni ! Messziről jött.
-És akkor mi van ? Buli van ma, nem babazsúr.
-Köszi Rebecca, amiért próbáltad meg állítani Chot, hogy felköltsön, de a hangotok felébresztett. -beszéltem csukott szemmel. Ki nyitottam szemeimet. Barátnőim ágyamon ültek és bámultak rám.
-Bocsi.. -szólt Rebecca szomorúan, bántotta, hogy felköltöttek.
-Mit bocsi ? -csapott gyengéden Cho Rebecca vállára. -Három óra múlva premier és ő még aludni akar ? -bökött felém. -Aztán buli van !
-Cho, fel vagy pörögve ?
-Nagyon.
-Mindjárt ki löklek a tizedik emeletről és akkor már nem leszel felpörögve. -kuncogott halkan Rebecca.
-Ashley, kelj fel ! -rontott be anya a szobába. -Oh, úgy látom Rebeccaék már felköltöttek. Lányok menjetek készüljetek, Ashley te is ! Aztán lesz időtök pletykálkodni.
*
-Mosolyogjatok ! Rengeteget mosolyogjatok ! -magyarázott nekünk Giorgio. -Ha elhívnak titeket egy interjúra, menjetek el ! Csak a legjobbakat. Köszönöm nektek ezt az időszakot, hogy ilyen hamar és sok sikerrel sikerült létrehoznunk ezt a filmet. Most pedig gyerünk ki a vörös szőnyegre vigyorogni és fotózkodni !
" Nincs semmi baj Ashley, nyugodj le. Csak mosolyogj, ha kérdeznek válaszolj szépen és minden rendben lesz. " -gondoltam magamban miközben a fotós kérésére be álltam egy szép pozícióba és villantottam egy száz vattos mosolyt.

∞39.rész.

-Ne idegeskedj. -bökött meg Daws. -Minden rendben lesz Alyssa nénivel.
-Mondta Alyssa, hogy már sokkal jobban van. Ne törd ezen magad. -motyogta Niall miközben a telefonján babrált valamit.
Én csak ültem a kanapé mellett, a földön és tömtem magamba a pizzát és a kólát. Nem szóltam semmit.
Tudtam, hogy valami úgyis fog történni, túl tökéletesnek bizonyult az életem. Főszerep egy filmben, avval járok akivel mindig is szerettem volna, barátok, akik mindig mellettem állnak és segítenek..de most anya betegsége közbe vágott a tökéletes életembe. Ameddig az én életem csak mosoly és kacagás volt, addig anyáé kín és szenvedés..

Nudli -ra néztem. Megnőtt. Az utóbbi időben alig voltam vele. Annyira szeretni való ! Mindig csak játszana és harapdálna. Apa mesélte, hogy nemrég bézból meccset nézett Nudli -val és egy tálból ettek popkornt. Nagyon édes lehetett ! 

-Eléggé csendes vagy. -mondta Daws. -Tudod mit ? -rá néztem. -Holnap el megyünk vásárolni. Úgy is kell vegyünk estélyit a premierre, nem ?
-De.. -válaszoltam kurtán.
-Remek. Akkor reggeli után elmegyünk a plázába. -csapta össze mosolyogva a tenyereit.
' Egy hét múlva premier és még egy csomó tennivalóm van. ' gondoltam magamban és el kezdtem az ujjaimon számolni a tennivalókat.
Niall miután tele tömte magát pizzával haza ment, másnap korán interjúra kell menniük a fiúkkal. Daws a vendégszobában aludt, én a saját szobámban próbálkoztam, de nem tudtam elaludni. Lehet, hogy a sok kóla miatt, de lehet, hogy a stressz miatt.
Kiszálltam az ágyamból és le mentem a konyhába egy altatóért. Miután be vettem az altató hatású gyógyszert be mentem a nappaliba, végig feküdtem a kanapén és be kapcsoltam a TV -t. A Mézga család ment.
-De rég nem néztem meséket ! -motyogtam halkan.
*
-Kelj fel ! Kelj fel ! Kelj fel ! Hasadra süt a nap ! És mindjárt éhen döglök ! Ááááááááááááááá ! -ordibált, ugrált és csapott össze két serpenyőt Daws.
-Basszus Daws, te nem vagy normális ! És ha szívinvartust kaptam volna ?
-Nem kaptál volna, és amúgy is ott van a ' ha.. ' . -mosolygott önelégülten.
Megforgattam szemeimet és a hűtőig totyogtam. Elő vettem két tojást és egy doboz tejet. Megsütöttem magamnak a tojást és meg melegítettem egy pohár tejet, Daws csak ült az asztalnál, azt hitte, hogy neki csinálom a reggelit. De milyen fejet vágott mikor látta, hogy édes kecsápot teszek a tojásra..
-Nem szeretem az édes kecsápot. -mosolygott.
-Tudom.
-Akkor minek teszel rá a tojásra, ha egyszer nem szeretem ?
-Oh, ez az én kajám. Ott a hűtő, van benne kaja. Egyél.
Fújtatott egyet és elő vett egy szelet kenyeret, megpirította és kajszin lekvárt kent rá.
*
-Hát, Ash nem nagyon válogatsz. -mondta Daws miközben maga elé tett egy estélyi ruhát.
-Kékbe vagy rózsaszínbe ? -kérdeztem komoran.
-Kékbe.
Tényleg nem nagyon válogattam. Szebbnél szebb, mintásabbnál mintásabb, fodrosabbnál fodrosabb ruhák voltak, de valahogy nem tetszettek. Egy ruha volt ami szép volt és jól is állt. Meg is vettem.

' Rég nem találkoztam Daniékkel és még a jegyeket is oda kéne adjam nekik, de most fontosabb, hogy anyával találkozzak. ' gondoltam magamban.
Elköszöntem Daws -tól, de előbb megbeszéltük, hogy ma este átjön és akkor megint nálam alszik.
Nem voltak sokan a kórház váró termében ahhoz képest, hogy látogatás idő volt. Körbe néztem. Egy ismerős hölgy állt a kávé géppel szemben rózsaszín hálóköntösben, piros benti papucsban és várta, hogy kész legyen a kávéja. Mosolyra húztam a számat és halkan a hölgy mellé sétáltam. Megköszörültem a torkom és megszólaltam:
-Szerintem most nem ajánlatos kávét innod.
-Istenem Ash ! A szívinfartust hozod rám ! -kapott anya a szívéhez ijedten de aztán kuncogni kezdett. -Jó, hogy itt vagy. -megölelt.
-Jobban vagy ? Miért iszol kávét ? Nem hiszem, hogy az orvos megengedte.
-Igen, jobban vagyok és az orvos tényleg nem engedte meg, de egyszerűen muszáj innom egy kicsit. Ha nem innék akkor egész nap csak aludnék, és az olyan rossz.. így legalább a koffein ébren tart és tudok a látogatóimmal beszélgetni vagy olvasni egy kicsit. Na de ez maradjon kettőnk között, még apádnak se mondd el !
-De apa most mit hisz, hogy hol vagy ?
-Apád azt hiszi, hogy az ágyban vagyok és pihenek. Ő most ment haza neked főzni. -végig nézett rajtam és meg akadt a szeme a zacsimon, amiben a szép kék ruhám volt és egy fekete tű sarkú. -Mit vettél ?
Vettem én is magamnak egy kávét, meg fogtam anya kezét és vissza sétáltunk a szobájába. Őt felültettem az ágyába én pedig apa ágyára ültem. Nagy mosolyogva elővettem a ruhát és cipőt.
Anya pár másodpercig csak pislogva nézte a ruhát és cipőt, aztán megszólalt:
-Ezekbe akarsz végig menni a vörös szőnyegen ?
-Igen.
-Remek választás ! -mosolygott.
Kezébe vette a ruhát és elkezdte nézegetni rajta a gyöngyöket.
-Gyönyörű leszel bennük kicsim. -nem tudtam erre mit mondni, csak mosolyogtam. -Egy hét múlva van a premier, New York -ban, igaz ?
-Igen.
-Na, akkor három nap nekem pont elég lesz, hogy ruhát, cipőt, kellékeket vásároljak, fodrászhoz menjek és körmöt csináltassak.
-Nem igazán értelek..
-Két nap múlva ki engednek.
-Komolyan ? -ugrálni kezdtem és véletlenül le vertem anya kávéját.
-Áá, tényleg nem kellett volna megvegyem a kávét. -legyintett anya. -És igen, komolyan.
-Ez szuper. -öleltem át. Telefonom megcsörrent. Apa volt az. Ordibálni kezdett velem, hogy Nudli probléma van. Nudli össze kakilta a nappalit és apa bele lépett és mivel az én kutyám, én kell fel takarítsam.. Azonnal haza kellett menjek és anyát ott kellett hagyjam egyedül.
*
-Ne rendelj ma semmilyen gyors kaját, mivel főztem ! -mutatott apa a konyha felé.
-Jó.
-Van pénz a konyha asztalon és egy bevásárló lista. Szinte kopog a hűtő, holnap menj és vásárolj be !
-Jó.
-Ha Niall itt alszik, ne csináljatok semmi rosszat !
-Jó.
-Amiért nem engedted ki Nudli -t a kertbe, hogy oda végezze a dolgát, ezért ma éjjel kint kell aludnia !
-Jó.
-Haza hoztam anyád piszkos fehér neműit, törölközőit, pizsamáit és még nekem is van itthon néhány koszos ruhám. Mosd ki holnap azokat a mosógéppel !
-Jó.
-Jaj, ne mindig mond azt, hogy jó !
-Jó. -mondtam unottan miközben a köröm lakomat kapartam lefele.
-Ashley ! -ordított.
-Jó, bocsánat.
Megforgatta a szemeit, kezébe vette a kézi táskáját amiben tiszta ruhák sorakoztak, nyomott egy puszit a homlokomra és beült a kocsijába, hogy vissza menjen anyához.
Bezártam az ajtót és le dobtam magam a nappaliban álló kanapéra. Tárcsázni kezdtem Niall -t. Húsz perc sem telt bele és már nálam volt két óriás zacskóval, amikben persze kaják voltak.
-Ki kölcsönöztem az összes ''Amerikai pite'' filmet, meg hoztam sok-sok ropit. -mondta izgatottan miközben le dobta cipőit.
A ropikat ki tettem egy-egy tálba és felvittem őket az üdítőkkel és a CD -kkel együtt a szobámba.
Fel feküdtem az ágyamba, Niall be tette az első filmet, fel feküdt mellém, kezébe vette az egyik tál ropit és szemei a képernyőre tapadtak.

Csak nézte a filmeket, evett és nevetett, egy szót se szólt hozzám.

-Egy csepp romantika sincs benned. -szólaltam meg a második film után.

-Most miért ?

-Más fiú már rég rá mászott volna a barátnőjére, vagy legalább csak közel húzta volna magához, de te még ennyit sem csináltál, csak tömted a fejed..

∞38.rész.

*ZENE*

* Ashley szemszöge *

Esett az eső amikor landolt a gépünk a londoni reptéren. Ujjaimmal le töröltem a párát a kis ovális repülő ablakról, majd ki néztem azon. Tekintetemmel anyáékat kerestem. Niall -re néztem aki szótlanul a telefonját babrálta. Meglepődöttséget tudtam ki olvasni arc vonásaiból. Felsóhajtott majd zsebébe helyezte telefonját. Észrevette, hogy nézem. Kezét kezemre tette és megpuszilt.
-Anyáék nincsenek itt, még Daws sem. -szomorodtam el.
Niall megsimogatta a hajam, de nem mondott semmit. Fel állt és hátára vette a kézi poggyászát. Én csak ültem továbbra is a helyemen. Vissza ült mellém. Megvártuk ameddig a többi utas le szállt és csak utána szálltunk le mi. A repülő előtt sikoltozó tini lányok rohangáltak, akiket nem érdekelt, hogy elfolyik a sminkjük, vagy, hogy csurom vizesek.. Niall -be bele karolt az egyik testőr, majd húzni kezdte. Szaladtam Niall -ék után.
A váró terembe csendesebb volt a hangulat, oda már nem engedték be a sikoltozó lányokat. Néhány ember repülő jegyet vásárolt, néhányan a kényelmetlen kék székeken bóbiskoltak és voltak akik fel alá járkálva telefonáltak. A testőr elengedte Niall -t és egy méterrel odébb megállt.
-Daws itt van valahol. Keresd meg én addig el megyek és veszek két kávét. -mondta és a kávé gép felé bökött. A testőr kíséretében elindult a sarokban álló kávé géphez.
Elindultam a székek között, tekintetemmel végig Daws -t keresve. Ismerős trüszkölést hallottam. A hang irányába fordultam és megpillantottam az ázott Dawsone -t. Magához húzott és megölelt. Már nyitni akartam a számat, hogy megkérdezzem, hogy mi van anyáékkal de ő megelőzött.
-Anyudékkal minden oké, legalább is most már minden oké.
Ijedten rá néztem. Arca nem tükrözött szomorúságot vagy bánatot, csak mosolygott és megint megölelt.
Niall mellénk lépett és megsimogatta a hátamat.
-Mielőtt haza mennénk, előbb be megyünk a kórházba. -mondta és át nyújtott nekem egy forró kávét.
-Minek ?
Képzelő erőm be indult és minden rosszra kezdtem gondolni..
-Hát le kell venni a kezedről a gipszet. Vagy nem.. ?
Sóhajtottam egy nagyot és bele kortyoltam a kávémba. Miután megittuk Niall -el a kávénkat, meg mutattuk két testőrnek, hogy melyek a mi csomagjaink és elindultunk a kijárat felé. Össze kulcsoltuk Niall -el a kezünket, Daws -al a kis ujjunkat össze fontuk és ki léptünk a zuhogó esőbe. Egy testőr egy óriás ernyőt tartott a fejünk felett ameddig be szálltunk Niall fekete autójába.
Niall az út felénél be kapcsolta a rádiót de mikor meghallotta, hogy The Wanted megy, ki is kapcsolta. Senki sem mondott semmit. Daws csak szipogott és vagy kétszer kifújta az orrát.
-Ne hagyj nekem ajándékot a kocsiban.. -üzente Niall Daws -nak a telt papír zsepikre utalva. Halkan felkuncogtam. Daws eleresztette a füle mellett a megjegyzést.
Zavart, hogy anyáék még nem hívtak fel..
* Betty szemszöge *
A randi borzasztó volt, legalábbis szerintem. Kevin szerint tökéletesen történt minden.
A film felénél görcsölni kezdett a hasam, és könnyezni kezdett a szemem. Nem tudtam a filmre figyelni, csak össze kuporodva ültem a székben. A film után Kevin még el akart hívni sétálni és sütit enni, de elutasítottam a görcsölésem miatt, persze megértette, de megígértette velem, hogy a következő alkalommal be pótoljuk az elmaradt tevékenységeket.
' Neki kéne álljak a háziknak.. ' gondoltam magamban és elcsoszogtam a sulis szekrényemig. Elő vettem a tankönyveket amik kellenek hétfőre és neki álltam egy sejtet le rajzolni ami bioszra kell.
A szoba ajtóm kinyílt és be rohant rajta Alex.
-Oh, Alex. Minek köszönhetem ezt a késői látogatást ? -kérdeztem illedelmesen.
-Ma nálad alszok. Össze vesztem anyával. Nem birok otthon maradni. -huppant le az ágyamra.
-Szerintem beszéld meg vele a dolgokat. Min vesztetek össze ?
-Azon, hogy nem takarítottam ki a szobámat.
Gyengéden homlokon csaptam magam, majd komolyan rá meredtem legjobb barátnőmre.
-Mivan.. ? -emelte fel szemöldökét.
-Az van, hogy ilyen apró dolgokért nem szabad összeveszni a szeretteinkkel ! Itt van a telefonom, hívd fel anyudat, beszéld meg vele a történteket és utána rendelj kaját !
Harsányan felnevetett. Haja a szemébe lógott és hasát fogva ringatózott az ágyamon.
-Ömm.. Alex.. minden oké ?
Nem tudtam, hogy mi vicceset mondtam, hiszen abba a mondatban, hogy: ' Az van, hogy ilyen apró dolgokért nem szabad összeveszni a szeretteinkkel ! Itt van a telefonom, hívd fel anyudat, beszéld meg vele a történteket és utána rendelj kaját ! ' nincs semmi vicces..
-Igen, csak.. csak.. kaja.. megint.. kaja.. kell.. neked.. áááááááááááááá !
Most már értettem, hogy min nevet. Akárhányszor azt mondom, hogy: ' éhes vagyok ' vagy, hogy ' kell kaja ' kinevet, mert tudja, hogy én rengeteget eszek mégis vékony vagyok.. Hát na, fejlődésben vagyok, kell a kaja..
Nagy nehezen sikerült abba hagynia a nevetést és tárcsázni kezdte a KFC -t..
* Ashley szemszöge *
-Rendben Ashley. -mondta az orvos és miután le vágta a gipszemet, le tette az asztalra. -Rendesen tudod mozgatni a karod ? -kérdezte. Bólogattam. -Akkor a viszont látásra. -mosolygott és az ajtó felé biccentett.
-Viszlát. -köszöntem kedvetlenül.
A kórterem előtt Daws és Niall várt. Mosolyogva fel emeltem azt a kezemet amiről le vették a gipszet.
-Gyere. Beszélni akarnak veled. -karolt át Niall és Daws kíséretében be szálltunk a liftbe.
Már másodperccel később kiszálltunk a harmadik emeleten. A lift melletti folyosón nagy, vörös betűkkel az állt, hogy: sürgősségi osztály.
Szívem hevesen kalapálni kezdett. Képzelő erőm ismét be indult.
' Valamelyik szobában anya vagy apa fekszik.. ' gondoltam magamban miközben kalapáló szívvel végig néztem a hosszú folyosón.
-Ne félj. Minden rendben lesz. -motyogta Daws. Niall szótlanul elindult előre a folyosón. Daws -al követtük.
Meg állt a kétszáztizenhetes szoba előtt és rám nézett. Daws -ra pillantottam, szemei könnyesek voltak. Niall leült a szoba előtt álló székek egyikére.
Féltem be menni a szobába. Nem tudtam milyen látvány fogad.
-Menj be.. -szólt Niall.
Nyeltem egyet és lassan ki nyitottam a szoba ajtót. A szoba sötét volt, csak egy kis éjjeli lámpa világított, de a lámpának a feje egy arca volt pontosítva.. egy női arcra. Anyáéra. Az ajtó kinyílt, a folyosóról a fény beszűrődött a szobába, így most már nem csak anya arcát láthattam, hanem az egész testét..
-Ashley, kislányom. Üdv itthon. -mondta apa csevegő hangon és megölelt.
-A.. anya.. mi van vele ? -kérdeztem halkan és rá mutattam a fehér ágyban fekvő anyára. Apa sóhajtott és a fejét rázta.
-Majd ő elmondja amikor megébred.
Nem kelletett sok. Ahogy be fejezte a mondatott abban a percben anya köhögni kezdett. Apával egy emberként fordultunk anya felé. Ő, próbált felülni de ereje nem engedte..
Apa fel kapcsolta a villanyt a szobában majd be csukta az ajtót, le ült az anya ágya mellett álló székre és le hajtotta a fejét. Én még mindig ugyanazon a helyen, ugyanabban a pozicíóban álltam mint mikor bejöttem a szobába.
Most, hogy a szoba világosabb lett körbe tudtam nézni. Anya ágyán kívül volt még egy ágy, közvetlenül anyáé mellett. Tippem szerint apa birtokolta azt a másik ágyat. Anya éjjeli szekrényén volt egy pohár víz, vagy három fajta gyógyszer, egy rózsafüzér és egy kép.. rólam. Semmi más nem díszítette a szobát.
-Kincsem..  -szólalt meg anya halkan. Szemeim könnyel teltek meg. Táskámat le dobtam a földre és elindultam anya felé, hogy megöleljem, már amennyire hozzá fértem.. -Hogy utaztál ? -vette ki hajamat a szememből.
-Jól. -válaszoltam kurtán. Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő elmosolyodott.
-Te már elég nagy vagy ahhoz, hogy meg tud mi is a helyzet velem.. -nem akartam megtudni, hogy mi az oka annak, hogy most anya itt fekszik. nem akartam megtudni, hogy anya miért sápadt. nem akartam megtudni, hogy anya miért gyenge.. mert.. féltem megtudni ! -Nem könnyű egy olyan betegséggel harcolni, amiből sokszor nincs menekvés. Régóta titkolom már előled az igazságot, csak azért, mert nem akarom, hogy szomorkodj miattam, vagy, hogy csak arra gondolj, hogy mikor jön el a vég.. -anya szavai hallatán sírni kezdtem.. nem bírtam ülni, járkálni kezdtem a szobában. Apa fel állt és ki ment a folyosóra. Le ültem apa helyére. Fejemet lehajtottam, kezeimet összekulcsoltam. -Látod. Ezért hallgattam mindvégig. Tudtam, hogy ez lesz. -rengeteg kérdés járt a fejemben, de hallgattam. hagytam, hogy anya beszéljen. -Alig egy hete utaztál el New York -ba, és ahogy el utaztál rá két napra rosszul lettem. Ismét. Apád hívta a mentőket, amik pár perc alatt kint voltak a házunknál. Azonnal be hoztak a kórházba. A doktornő adott egy pár gyógyszert, amiktől egy kicsit jobban lettem. Azóta itt vagyok bent, és azóta gondolkodok azon, hogy hogy mondjam el neked. Te vagy nekem a legfontosabb és sosem szeretném, hogy szenvedj miattam vagy bármi miatt. -zsebembe nyúltam és elővettem egy papír zsepit, amibe aztán ki fújtam az orrom.
-Mi az a betegség ami miatt most itt vagy.. ?
Fogalmam sincs, hogy tudtam megkérdezni, vagy, hogy miért kérdeztem meg. Tudni is akartam meg nem is..
-Rossz indulatú daganat.
Anyára néztem. Arca még mindig sápadt volt, s szemei neki is könnybe voltak. Lélegzésem felgyorsult. Szaggatottan vettem a levegőt. Szemeimből kövér könnycseppek bukkantak elő..
-Na.. ne sírj ! Én mindig ott leszek veled, akármi is történjen. Még nem megyek el. Még itt leszek veled. Sok ideig ! De ha egy napon elmegyek ne feledd, hogy én mindig ott leszek veled és vigyázok rád.
Nem tudtam, hogy higgyek e anyának avval kapcsolatban, hogy még sokáig mellettem lesz..
Csak nagyokat szipogtam és bólogattam.
-Biztos fáradt vagy. -mosolygott. -Niall haza visz téged és veled fog aludni. Hívd át Dawsone -t is ha akarod. Nincs otthon kaja, de kérj apádtól pénzt és vegyetek Niall -el gyors kaját.
-Nem megyek haza. Itt maradok veled ! -ellenkeztem.
-Nem ! Szükséged van az alvásra. Apád itt marad velem. Nincs amiért féljél. Minden rendben van. Jobban vagyok. Holnap vagy holnap után haza is engednek. Most pedig menj, és ne sírj !
Fel álltam a székről, kezembe vettem a táskámat és elcsoszogtam anyáig. Lehajoltam és megpusziltam.
-Szeretlek anya. Nagyon szeretlek.
-Én is téged kincsem. -megpuszilta a homlokom majd megsimogatta az arcom.
Kinyitottam az ajtót. A szoba előtti székek egyikén Daws ült a másikon Niall és mellette apa állt. Mielőtt becsuktam volna magam után az ajtót még egyszer anyára néztem aki csak mosolygott, és valami olyasmit mondott halkan, hogy: ' Ne félj. ' ..

∞37.rész.

* Betty szemszöge *
-Betty, kinyitnád az ajtót ? -kiabált anya a földszintről.
-Most komolyan ? Egy szál törölközőben szaladgáljak a házban és úgy nyissam ki az ajtót ?
-Siess, mielőtt még egyszer csengetnek !
Megforgattam a szemeimet és le szaladtam a lépcsőn. Meg álltam az ajtó előtt és erősebben magamra tekertem a törölközőt. Eltekertem a kulcsot majd kinyitottam az ajtót.
-Hát te.. ? -bámultam az előttem álló szőkeségre.
-Gondoltam be segítek a sminkelésbe vagy a hajad csinálásába mielőtt elindulsz az első randidra. -mosolygott hátra tett kezekkel.
-Óóó te ! -indultam el felé, hogy megöleljem de a törölköző épp lecsúszni készült még nedves testemről ezért gyorsan utána kaptam. Alex hangosan felnevetett.
-Hallom megjött Alex ! -szólt ki anya a konyhából.
-Csókolom Mrs. Kadar ! -ordított Alex, de úgy, hogy még a házunkkal szembeni szomszéd, aki a füvet locsolta is felénk fordult.
-Na jó, inkább gyere be. -mondtam megszeppenve.
Felszaladtunk a szobámba majd gyorsan felkaptam a már előkészített fehér neműt. A melltartót egy kicsit bajosabban vettem fel de Alex segített.
Leültem az ágyamra és csak bámultam kifele az ablakon.
-Jó idő van kint, úgyhogy szerintem ezt vagy ezt vedd fel.. Betty ! Hahó ! Mrs. Malik hívja Mrs. Styles -t ! Itt vagy ? -lebegtette előttem a tenyerét Alex.
-Igen, igen. Bocsi. -hajtottam le a fejem.
-Jaj. -sóhajtott és leült mellém. -Szóval mi bántja piciny szívedet ? -emelte fel a fejem legjobb barátnőm.
-Alex, mi van ha.. csak kihasznál ?
-Nem ! Olyat nem tesz ! Kevin rendes srác.
-És te mégsem komálod. -kuncogtam.
-Betty, a lényeg az, hogy te komáld, és ha te komálod őt akkor.. én is. -halkult el a mondat végére.
Biztatásképpen mosolyra húztam a számat és arra a két ruha összeállításra bámultam ami az ágyam szélén hevert, amiket Alex állított össze.
-Szerintem ez marad. -mutattam  az első szettre.
Alex bólintott és elkezdte vissza pakolni a második szettben lévő ruhadarabokat a szekrényembe.
Törölközőmet félre dobtam és lassan felöltöztem. Alex becsukta a ruhás szekrényemet és szó nélkül ki ment a szobámból. Pár másodperccel később vissza jött, kezében a rózsaszín-fekete színű hajszárítómmal és a piros fésűmmel.
Leültem az ágyam szélére. Alex bedugta a hajszárítót az áramba és szárítani kezdte a hajamat. Mikor a hajam már félig száraz volt Alex abba hagyta a szárítást és fésülni kezdte göndör fürtjeimet. Egyszer-egyszer felszisszentem, de azért tűrtem. Kifésülte a hajam és tovább szárította.
-Milyen sminket szeretnél ? -kérdezte sminkes dobozom fölé hajolva.
-Valami egyszerűt. -válaszoltam halkan.
-Nagyon csendes vagy. -mondta Alex, miközben elő készítette az alapozót, a fekete szempilla spirált és a száj fényt.
-Hát na..
Hagytam, hogy ő sminkeljen ki.
Mikor befejezett, vissza tette sminkjeimet a hejükre és cipős szekrényemhez lépett. Végig nézett rajtam majd cipőimhez fordult és kiválasztott egyet. A kezembe nyomta az adott cipőt és tovább sétált a táskáimhoz. Levette a polcról a kedvenc szürke táskámat és a vállamra helyezte.
-Vigyázz magadra, és mikor haza értél hívj fel ! -mosolygott és megigazította a hajam.
Bólintottam. Meg öleltem és elindultam lefele a lépcsőn.
* Ashley szemszöge *
-Mesélj már ! Milyen volt ? Miket csináltatok ? -faggatott Rebecca. Mérgesen ránéztem majd a fürdő felé fordítva fejemet jeleztem, hogy fogja suttogóra a hangját, hogy Niall még véletlenül se hallja amiket beszélünk.
Nehéz lenne összefoglalni a mai napot.
-Egyszerűen.. csodálatos volt. -mosolyogtam.
-Óóó ! -nézett rám kiskutya tekintettel. -Legyetek nagyon boldogat együtt ! -ölelt magához.
Telefonom megcsörrent. Összerezzentem a hangos zene hallatán. Gyorsan telefonomért nyúltam ami az éjjeli szekrényemen feküdt. Rá pillantottam a képernyőre majd nevetni kezdtem. Rebecca megforgatta a szemeit.
-Sziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia ! -ordítottam a telefonba.
-Élsz még ? -kérdezte komolyan legjobb barátnőm.
-Aha ! -mosolyogtam. -Ez volt életem egyik legjobb napja !
-Tudom. Harry már mesélt.
-Harry ?
-Niall felhívta Harry -t, hogy meséljen neki, Harry pedig felhívott engem, hogy meséljen nekem én pedig felhívtalak téged, hogy kívánjak boldog hatodik hónapot Niall -el. -hadarta.
-Kö..
-Oh, mielőtt el nem felejtem. -vágott a szavamba, ez megszokott dolog Daws -tól. -Holnap után, vagyis mikor haza jössz, át megyek hozzád és a nyakadon fogok lógni ameddig anyáék be nem fejezik a ház újítását.
-Oké. Rengeteg dolgunk lesz mikor haza megyek.
-Tudom, tudom.. Kell vásároljunk a premierre ruhát. De nekem is !
-Igen és április tizen..
-Április tizennegyedikén van a film premiere a New York -i moziban. -vágott ismét a szavamba. -Ez azt jelenti, hogy repülőzni fogunk, tudom..
-Mi ? Honnan tudod ?
-Apum meg apud jó haverok. -válaszolta kurtán.
-Ja..
-Na jól van.. Majd beszélünk holnap vagy.. holnapután. Vigyázz magadra baba ! Várunk haza. Szép álmokat. Szia ! -mondta szépen kihangsúlyozva a szavakat majd kinyomta a telefont.
-Ijesztő, ha a szádból veszik ki a szavakat. -mondta megszeppenve Rebecca.
-Igen, tudom.
Niall kijött a fürdőből. Nedves törölközőjét kicsi bőröndjére dobta majd rám ugrott.
-Oké, én erre nem vagyok kíváncsi ! -takarta el Rebecca a szemét és pizsamájával a kezében beszaladt a fürdőbe.
-Sikerült elüldöznöm. -nevetett Niall majd nyomott egy gyenge puszit a számra.

-Szeretlek. -suttogta a fülembe.
-Én is téged. Mindennél jobban.
Kopogtattak az ajtón. Niall gyorsan leszállt rólam, még mielőtt valami félre értés történt volna és az ajtóra meredt amin lassan belépett Giorgio.
-Niall ha gondolod vacsorázz velünk. Akad még egy adag vacsora pluszba.
-Kösz, ott leszek.
-Akkor tizenöt perc múlva. -biccentett és elhagyta a szobát.
-Legalább megismerem azt a bizonyos Jack -et. -mondta halkan.
-Min jár az eszed ? -kérdeztem komolyan.
Biztos voltam benne, hogy megfogja szólítani Jack -et, és ha nem tetszik neki ahogy Jack beszél vagy viselkedik, feljebb emeli a hangját.
-Semmin édesem, semmin.
-Ne csinálj semmi hülyeséget. Érted ?
-Aha.. Csak nem fogom hagyni, hogy még egyszer rád nézzen az a Jack.
-Jaj Niall kérlek ne mondd ezt ! -néztem rá szomorúan.
-Ne félj. Nem fogok verekedni.
-Mi ?
-Nem fogok verekedni ! -mondta hangosabban és szótagoltabban.
Sóhajtottam egy nagyot. Beszédre akartam nyitni a számat, mikor kilépett Rebecca a fürdőből és azt mondta, hogy le kéne menni vacsizni.
Niall rám nézett, majd felhúzta a papucsát.
-Akármit is fogok tenni, ne haragudj meg. -mondta halkan, úgy, hogy csak én halljam meg.
' Megnyugtattál bébi bogyó.. ' gondoltam magamban és egy segély kérő nézést küldtem Rebecca felé. Megráncolta a homlokát és jobb kezét Niall vállára helyezte.
-Ash minden oké ? Feszültnek tűnsz.
-Azt hiszem én nem megyek le vacsorázni.
-Ha nem jössz le a saját lábaidon, akkor én viszlek le. -mondta Niall.
Sóhajtottam és felvettem a nyuszis benti papucsomat. Elcsöszögtem az ajtóig majd hirtelen megfordultam és Niall -re bámultam.
-Kélek ne legyél agresszív !
-Nem ! Addig nem leszek agresszív ameddig nem szólongat be a csávó, vagy ameddig nem néz rád úgy ahogy én nézek rád !
-Niall, te húsz éves vagy, ő tizenöt.
-Nem érdekel ! Te az enyém vagy és nem az övé !
-Meddig tartsam még nyitva a liftet ? -kiabált Rebecca.
Niall lekapcsolta a villanyt, megfogta a kezem és miután mind a ketten kijöttünk a szobából bezárta a szoba ajtót.
Mikor kiszálltunk a liftből át karolta a vállam és úgy mentünk be az étterembe.
Biztos azt akarta elérni, hogy lássa Jack -et szenvedni, de ez most nem jött össze mivel az étterem eléggé kihalt volt. Egy kicsit korán jöttünk le..
Helyet foglaltunk az egyik tíz személyes asztalnál és vártuk a többieket.
Rebecca a szalvéta tépkedésével szórakozott, míg Niall a telefonjáról twitterezett.
Egy fiatal pincérnő, elpirultan Niall -hez lépett és autogramot kért a telefonjára. Niall mosolyogva aláírta a telefont és a pincérnő kérésére megölelte őt.
Az ajtó kinyílt és néhányan beléptek az ebédlőbe. Cho, Alisa, Viktor, Patrick, Rita és Cedrick a mi asztalunkhoz ültek.
Rita szaporán vette a levegőt mikor élet nagyságba megpillantotta Niall -t. Rita Directioner.
-Nyugalom van Rita cica. -piszkálódott Viktor.
Köztudott, hogy Viktor -nak tetszik Rita. Niall felnevetett majd Rita -ra mosolygott, aki reszketve megbökte Cho -t. Cho megforgatta a szemeit, ki vett egy szalvétát a szalvéta tartóból, fel állt és Niall -hez sietett.
-Írd már alá ezt Rita -nak. -nyújtott Niall felé egy tollat meg a szalvétát.
Niall rá firkantotta a nevét a szalvétára majd rám nézett.
-Hol van ? -kérdezte.
-Nem tudom. Egyenlőre még nincs itt. -válaszoltam megszeppenve.
Niall az ajtóra meredt és várt. Az ajtó néhány perc múlva kinyílt és felbukkant Jack.
Jack elkezdte a tekintetével a mi kis csoportunkat keresni, s mikor ránk talált vett egy mély levegőt, kifújta azt majd elindult felénk.
-Sziasztok. -köszönt és leült az egyetlen üres helyre, Rebecca és Patrick között. Egy emberként vissza köszöntünk, de Niall volt a vízhangunk..
Jack Niall -re pillantott, de ahogy rá nézett rögtön el is fordította a fejét és a fehér abroszra meredt.
-Hogy telt a napotok ? -mosolygott ránk Cho.
-Remek volt ez a nap. Örülök, hogy egy ilyen csodás barátnőm van mint Ash. -puszilt meg Niall. -Szeretlek Ash. -mosolygott rám.
Direkt csinálja ! Féltékennyé akarja tenni Jack -et ! Azt akarja, hogy Jack felidegesítse magát !
-Én is szeretlek. -mondtam halkan.
Az asztalunknál ülők tapsolni illetve óóó! -zni kezdtek.
-Hozhatnák már a kaját.. -motyogta Jack.
-Hogy mondod ? -kérdezte Niall, Jack -nek intézve a kérdést.
-Azt mondtam, hogy hozhatnák már a kaját. Nem hallasz jól ? A sok sikoltozó lány megsüketített ? -kérdezte Jack flegmán.
Az asztalnál ülők egy megvető nézést küldtek Jack felé. Sóhajtottam és abba reménykedtem, hogy Niall szólás nélkül elhagyja Jack beszólását.
-Mi bajod ?
' Remek. Elkezdődött. ' gondoltam magamban.
-Már megint nem hallottad amit mondtam ?
A konyha ajtaja kinyílt és vagy tíz pincérnő lépett ki rajta, kezükben egy-egy fehér tányérral amiken a vacsoráink voltak.
-Miért ilyen nagy a szád ? -replikázott Niall, aki elé közben le rakott egy csinos, fekete hajú pincérnő egy nagy adag ételt, nagyobb adagot mint amilyet mi kaptunk.
-Te pedig miért vagy ilyen beképzelt ? -szűkítette össze szemeit Jack.
-Nem vagyok beképzelt, csak megvédem azt ami az enyém ! Tudod, nem szeretem ha olyanok érnek hozzá.. -felém bökött. -akiknek nem szabad ! -emelte fel a hangját.
Jack felpattant és idegesen bámult Niall -re.
Niall Jack idegessége láttán elmosolyodott.

-Ash, elmondtad a drága szerelmednek, hogy nem kellesz nekem ? Hogy szándékomba sem áll közétek állni ?
' Szuper, engem is bele kevernek. '  gondoltam magamban.
Niall rám nézett. Egy szóval sem mondtam, hogy Jack nem akar közénk állni és ez nagy hiba volt, tehát mondhatjuk azt, hogy én vagyok a hibás amiért az egész ebédlő Niall és Jack szócsatáját figyeli.
-Igen, de én egy szóval sem mondtam, hogy közénk akarsz állni, én csak figyelmeztetlek, hogy még véletlenül se forduljon meg az agyadba az, hogy nyomulsz Ash -re, mert a saját két kezemmel ütlek szét !
-Milyen lovagias. -súgta Rita Cho -nak. Cho sóhajtott.
-Jack, Niall ! -ordított Giorgio. -Ezt most fejezzétek be !
-Még el sem kezdtük.. -motyogta Niall.
-Vacsorázzatok, vacsorázzatok ! -mondta a többi társulatnak. Giorgio idegesen elindult az asztalunk felé. -Mi ez a hangoskodás ?
-Jack szerelmes Ash -be, de Niall meg akarja védeni Ash -t és nem is akarja elveszíteni Ash -t, mivel szereti. -foglalta össze Rebecca.
Giorgio egy lenéző pillantást küldött a két veszekedő fiú felé.
-Niall arra kérlek, hogy holnap utazz haza.
-Nem ! Nem megyek haza Ash nélkül !
Jack megforgatta a szemeit, Rebecca oldalba bökte.
-Ash, holnap haza utazol Niall -el. -mosolygott rám Giorgio. -Miután megmutattuk, hogy hol fogsz helyet foglalni a moziban haza utazol Niall -el. Most megyek felhívom Simon -t, hogy mondjam el neki, hogy egy nappal hamarabb utazol haza mint kellene. Meg ne halljam, hogy még egyszer veszekedtek ! Most pedig vacsorázzatok ! Jó étvágyat. -biccentett majd nagy léptekben elhagyta az ebédlőt.
Idő közben Jack leült és fejét támasztva neki állt a vacsoráját pusztítani.
-Azért elmondhattad volna, amit Jack mondott. -suttogta a fülembe Niall.
-Jaj ne haragudj. Teljesen ki ment a fejemből. -néztem rá bűnbánóan.
Niall lenyelte a szájába tett hamburger falatott majd megsimogatta az arcomat.
-A lényeg az, hogy elmondtam annak a, annak a.. Jack -nek amit akartam.
*
-Mindegyik helyen lesz egy-egy papír lap, azon a papír lapon pedig rajta lesz az adott személy fényképe és neve. -magyarázta Giorgio a mozi előtt.
Bementünk a terembe és a papír lapokon elkezdtem a nevemet kerestem. Meg is találtam, közvetlenül Jack neve és fényképe mellett.
-Jack mellett üllők.. -súgtam Rebecca -nak.
-Én Joe mellett. -megborzongott. -Nem bírom azt a srácot..
-Kérlek benneteket, hogy az aki megtalálta a helyét üljön le, de lehetőleg előbb vegye el a papír lapot mielőtt le ülne. Leültem, Jack is leült mellém.
-Nem szeretném ha a tegnap szócsata miatt tönkre menne a barátságunk.- fordult felém Jack. Bólintottam majd Giorgio -ra szegeztem a tekintetem.
Éreztem ahogy Jack felém pillant egyszer-egyszer.
-Egy hónap múlva is így fogtok ülni. Elmondtam az infókat a premierről, de azért még fogok küldeni nektek egy-egy emailt a biztonság kedvéért.
A sminkes csaj lefényképezett minket, majd vissza adta Giorgio -nak a fényképezőt.
-Most vissza megyünk a szállodába, és lesz egy óra szabad foglalkozás. Arra kérnélek benneteket, hogy abban az egy órában köszönjetek el Ashley -től mivel ő még ma haza utazik.
Többen felém fordultak. Éreztem ahogy Jack rám néz és le sem veszi tekintetét rólam.
-Aláírhatom a gipszedet ? -kérdezte Rita a gipszes kezemre mutatva, már a szállodában.
-Persze. -mosolyogtam rá. Vissza mosolygott és máris rá firkantotta a nevét a gipszemre egy rózsaszín filccel.
-Ash mennünk kéne, mert még lekéssük a gépet. -nyávogott Niall.
-Na, gyertek ide ! -tátottam szét a karjaimat. Barátaim, akik át jöttek a szobámba elköszönni tőlem csoportosan megöleltek.
Giorgio kivitt minket a reptérre és megvárta ameddig felszáll a gépünk.

-Haragszol amiért egy nappal hamarabb haza hozlak ? -vette ki Niall a kezemből a magazint amit el kezdtem olvasni.
-Nem. Legalább hamarabb otthon leszek.

∞36.rész.

-Ennyi ? ' Niall mit keresel te itt ? ' -kérdezte flegmán. A még mindig kezemben lévő meghívókat le tettem Rebecca ágyára, majd elindultam Niall felé.
-Hiányoztál. -öleltem magamhoz.

-Csak két napja hagytad el London -t, de én máris kapom a telefonokat, hogy jöjjek ide és állítsak le egy gyereket aki rád szált. -ült le az ágyamra és az ölébe ültetett.
-Nem kellet volna idáig elgyere, csak egy srác miatt. Egyedül is eltudtam volna intézni. -mosolyogtam.
Niall felemelte a szemöldökét majd megcsóválta a fejét.
-Nem, nem, nem. Majd én beszélek a fejével !
A szoba ajtó kinyílt és sebes léptekkel bejött rajta Jack. Szája beszélésre nyílt, de mikor észrevette, hogy nem egyedül vagyok a szobába rögtön becsukta csipogóját. Hátrálni kezdett, megfordult és kirohant a szobából.
-Ismered ? -kérdezte Nialler. Lehajtottam a fejem és bólogattam.
-Ő a Jack.
-Bocs, a zavarásért. -lépett be ijedten a szobába George. -Mit csináltatok Jack -el ? Idegesen rohant ki a szobádból Ash, beszélni sem tudtam vele olyan gyorsan szaladt a saját szobája felé.
-Jaj.. -sóhajtottam és elindultam az ajtó felé.
-Most hova mész ? -kiabált utánam Niall.
-Szerelmes belém ! Beszélnem kell vele !
Tudom milyen érzés az amikor nem szeretnek viszont. Az a fájdalom, mikor azt akit igazán szeretsz, olyannal látod akivel nem akarnád.. Remények, hogy egyszer majd vele lehetsz, hogy csak neked mondja azt, hogy 'szeretlek'.. A mosoly, ami az arcodra ül ha csak visszaköszön.. A nagy szív dobbanás ha csak rád mosolyog..
Megálltam Jack szobája előtt és csak bámultam az ajtóra. Mély levegőt vettem és bekopogtam. A választ meg sem várva benyitottam a szobába.
Jack az ágya szélén ült és két kezével fejét támasztotta. Az ajtó csapódására felemelte a fejét s tekintetét rám szegezte.
-Jack.. -néztem rá szomorúan.
-Nem Ash. Nincs szükségem a sajnálkozó dumádra !
-Jack én nem akartalak megbántani !
Sajnáltam, hogy így alakultak a dolgok. Úgy éreztem, hogy elveszítettem egy barátot..
-Ash kérlek ne kezd ! Én nem akartalak bántani, én nem akartam, hogy az enyém legyél.. nekem elég volt annyi, hogy a közeledben lehetek. -állt fel és elindult felém. Szemeiben könny cseppek tűntek fel. -Tudtam, hogy boldogok vagytok a Horan gyerekkel ezért szándékomban sem állt elmondani, hogy mit érzek és szándékomban sem állt szét szedni titeket ! Rengeteg barátnőm volt már eddig de egyiket sem szerettem úgy mint téged ! Ash..
-És mióta.. ? -kérdeztem, abba reménykedve, hogy tudja mire értem a kérdésemet. Hangom rekedtnek hallatszott.
-A csók óta. Pontosabban.. a csókok óta. Sokszor kellet elpróbáljuk azt a jelenetet. -kuncogott. -Nagyon megörültem mikor Giorgio felhívott és bejelentette, hogy egy hétre ismét vissza kell jöjjek ide, New Yorkba. Tudtam, hogy te is itt leszel ! Bocsánatot szeretnék kérni ha rámenősnek tűntem, vagy ha idegesíttettelek, csak.. közel szerettem volna lenni hozzád !
* Betty szemszöge *
-Nem mész át Alex -hez ? -állt meg anya a szobám ajtajában.
-Nem. -válaszoltam kurtán.
-Miért ? -ült le az ágyamra.
-Mert be durcizott.
-Oh, biztos volt rá oka.. -mosolygott.
-Te megharagudnál a legjobb barátnődre csak azért, mert el megy randizni egy fiúval ? -kérdeztem rá se pillantva anyára.
-Ennyi ? Csak ennyi a gond ? Ennyi miatt vesztetek össze ? Egy randi miatt ? Hívd fel Alex -et és beszéljétek meg a dolgokat !
-Nem ! -ellenkeztem.
Anya nem állt le velem veszekedni, inkább fogta magát és ki ment a szobámból.
Bele ültem a zsák-fotelembe, kezembe vettem a laptopomat és fel léptem skypra.
*
-Milyen randira mész te ? Kivel ? Hány éves a srác ? Hányadikos ? Melyik suliba jár ? Ismerem ? -tette fel anya a kérdéseket, a vacsinál.
-Moziba megyek Kevinnel. Tizenöt éves. Kilencedikes. Oda ahova én. Nem hiszem.. -válaszoltam sorba a feltett kérdésekre.
-Mesélj róla ! Mióta ismeritek egymást ? -kérdezett ismét anya.
-Szeptember óta. Ajj, anya ha látnád, hogy milyen jól néz ki ! Tökéletesen felálított szőke haja van és óriási kék szemei !
-Szóval szőke herceg. -mondta anya és ivott egy korty alma levet.
-Hát.. -hajtottam le a fejem.
Éreztem ahogy elpirulok.
-Mikor mentek randizni ? -kérdezte Anita aki épp a zöldségeket pusztította el a tányérjáról.
-Holnap, fél háromkor jön értem. -mosolyogtam.
* Dawsone szemszöge *

-Igaz, nem olyan nagy mint a régi házunk, de legalább otthonos. -mondta apa, miközben mind a négyen, Pisti -t is bele értve, bámultunk egy kicsi, narancs sárga házra a kocsiból.
Szerencsére nincs messze se a sulitól, se Ashley -éktől, se Harry -től.
-Pisti -nek lesz saját szobája ? -kérdeztem a móka kedvéért.
Anya és apa egy emberként fordultak hátra. Úgy látszik ők nem tudják mi a vicc..
-Mi ? Annak a krokodilnak legyen saját szobája ? -kiabált apa.
-Kaméleon. -javítottam ki egyhangúan.
-Dawsone, ugye csak viccelsz ? -kérdezte anya idegesen de mégis kedvesen.
-Persze, hogy csak viccelek.. -motyogtam.
-Na, menjünk és fedezzük fel az újdonsült otthonunkat ! -csapta össze apa a tenyereit.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a bejárati ajtó felé. Apa kinyitotta az ajtót és beléptünk rajta.
Állot szag keringet a lakásban. Biztos valami öreg házaspáré volt a lakás, s mikor meghaltak a ház valamelyik rokonukra maradt akik eladták nekünk..
Régi bútorok, perzsa szőnyegek és festmények díszítették a lakást.
-Daws, a kicsi szoba a tied ! -kiabált át anya a nappaliból, a fürdőszobába ahol én álltam.
Elindultam megkeresni a kicsi szobát. Hamar megtaláltam.
Tényleg kicsi volt. A szoba ajtóval szemben, a másik falon volt egy kicsinyke ablak, amin be volt húzva a sötételő. Ennyi, ennyi díszítette a szobát. Egy ágy, egy szekrény.. semmi sem volt a szobában, csak egy ablak !
-Jó üres ! -üzentem a szüleimnek.
-Festésre szorul az egész ház és új bútorokat is kell venni. -állt meg mellettem apa.
-Holnap állunk neki a ház újításának és jobb lenne ha akkor nem lennél itt. Elmész a nagyihoz, de ha akarod csak addig maradsz ott ameddig Ash haza nem ér.
* Ashley szemszöge *
-Nagy baj lenne ha én nem mennék veletek megnézni New York -ot ? -kérdeztem szombat reggel Giorgio -tól.
-Miért ne jönnél ? -tette csípőre a kezét.
-Ha már itt van Niall, akkor szeretném vele tölteni a mai napot mivel.. ma vagyunk fél évesek. -mosolyogtam kajánul.
-Oh ! Boldog hatodik hónapot nektek ! Nyugodtan itt maradhatsz, de kérlek ne hagyjátok el a szállodát. Vacsira vissza érünk. -hadarta Giorgio.
Gyorsan megölelt és már szaladt is a szálloda kijáratához ahol sorban álltak a színész palánták.
-Nem jössz ? -kiabált Cho. Nagy volt a ricsaj.
-Nem ! Hatodik hónap ! -kiabáltam miközben szívecskét mutattam a levegőben.
Cho -nak óriási mosoly ült a szájára majd integetni kezdett. Vissza integettem majd elindultam a lift felé.
Halkan beléptem a szobába. Niall már nem feküdt az ágyamban, ott ahol hagytam mikor lementem reggelizni. Beljebb mentem és megpillantottam az ágyamon egy rózsaszín borítékot amire az volt ráírva, Niall gyönyörű kézírásával, hogy: 'Ashley.'
Felbontottam a borítékot és hangosan olvasni kezdtem a levelet.
'Szép jó reggelt ! Hogy aludtál gyönyörűségem ? Olyan jó volt ismét veled aludni ! Sajnos nem ébredhettem melletted, mivel te sunyi voltál és lementél reggelizni. Engem nem is hívtál ! Remélem nem laktál jól..
Azt szeretném ha a mai napot csak kettesben töltenénk. Emlékezetessé szeretném tenni ezt a szép napos napot ! Ma van hatodik hónapja, hogy beléptél az életembe. A hat hónap alatt sok mindenen keresztül mentünk, de együtt ! Veszekedések, betegségek..
Minden mosolyt köszönök amit az arcomra csaltál hat hónap alatt ! Szeretlek !
U.I.: Kutass tovább a borítékban !
Millió csók, Nialler xx. '
Teljesen meghatódtam ahogy olvastam a levelet. Öröm könnyekkel az arcomon, nevetve leültem az ágyamra és tovább kutakodtam a borítékban.
Találtam egy másik levet. Kivettem a rózsaszín borítékból és bámulni kezdtem a rajzot.
'Nehogy fejjel lefele nézd, mert úgy sohasem érsz el a meglepi helyre !' írta Niall a lap tetején.
-Nagyon vicces vagy Horan. -mondtam, a fenti mondat értelmezése után.
Megfordítottam a lapot és egy egész használati utasításra leltem.
'Az a rajz, egy tervrajz. A szálloda tervrajza. Ha helyesen követed a rózsaszín utakat, akkor hamar rám fogsz találni, ha nem.. akkor lesz mit üljek. Nem kell szépen felöltözz, nem kell ki sminkeld magad, nem kell megfésülködj ! Nekem úgy vagy jó ahogy vagy, kócosan, pizsiben. Csak mi ketten leszünk.. Csak te és én ! ♥
Egy kis segítség: a szobádtól indulj el !
Várlak xx.' 
'Nem tudom miért érzem azt, hogy csak hülyét csinál belőlem..' gondoltam magamban.
Kiléptem a szobából, kezemben a térképpel.
Meg álltam és csak bámultam a térképre.
'Miért ilyen könnyű az út ?' gondoltam magamban.
A rózsaszín utacskát követve leértem a földszintre. A következő lépés be volt karikázva. A recepció volt a következő.
-Elnézést, a ba..
-Erre, erre, erre ! -vágott a szavamba a recepciós. -Jöjjön ! -topogott előre a magassarkújában a fiatal recepciós. -Szóval, mint látja ott kezdődik a lépcső. -mutatott a lépcsőfokokra amik egy raktár féleségben helyezkedtek el.
-Aha.. -mondtam unottan.
-Na, nincs más dolga, csak fel menni a lépcsőkön. Addig menjen ameddig nem látja meg a barátját. Jó szórakozást. -mosolygott majd becsapta az ajtót.
Egyedül maradtam egy nem éppen világos helyiségben.
'Niall tudja, hogy félek a sötétben. Direkt csinálja !' gondoltam magamban, idegesen miközben elkezdtem a lépcsőket róni.
-Menj Ash, menj ! Hamarosan összetalálkozol Niall -el és akkor jól leszidhatod amiért ilyen helyre dugott be téged ! -biztattam magam.
*
Kábé tizenöt perc gyaloglás után megérkeztem a végállomásomra. Izzadtan dugtam ki a fejem a sötét zugból. A kilátás valami csodás volt. A szálloda legtetejére érkeztem..
-Büszke vagyok rád. Ügyes voltál. -hallottam meg Niall hangját.
Jobb oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Niall -t amint épp egy szépen megterített asztaltól áll fel.
-Ez aztán a meglepetés. Jól kifárasztottál. -kuncogtam.
-Még így izzadtan is gyönyörű vagy. -nevetett Niall és magához húzott. -Boldog hatodik hónapot ! -suttogta.
-Szeretlek. -suttogtam a fülébe majd megcsókoltam.
-Na és most.. Remélem leugráltad a reggelidet. -megfogta a kezem és ahhoz a bizonyos asztalhoz vezetett.

-Ez igen ! Te ilyet is tudsz ? -kuncogtam.
-Csak ha nagyon akarok. -mosolygott.

∞35.rész.

* Ashley szemszöge *
-Sziasztok ! -rohantam színész társaimhoz.
Hosszú volt a repülő út, de vége. Ha azt vesszük nem is éreztem magam annyira borzasztóan amikor az óceán felet repültünk. Már kezdem megszokni.
Mindenkit meg öleltem, meg pusziltam majd Rebecca -hoz fordultam.
-Igen és elintéztem, hogy ugyan az maradjon. Igen, aludhatsz abba az ágyba ahol a múltkor és igen megkaphatod ugyan azt a szekrényt. -hadarta el egy szuszra, mosolyogva.
-Te sunyi ! -mutattam rá a mutató újammal. Ez a csaj olvas a gondolataimba, rosszabb mint Daws. Daws is nem egyszer vette ki számból a szót. Néha már ijesztő ez a folyamat.
Hangosan fel nevettünk Rebecca -val majd be léptünk a nagy liftbe, amibe ráadásul zene is szólt.
-Itt semmi sem változott. -szóltam mikor beléptünk az óriási, öt csillagos szobába.
-Hát persze, hogy nem ! -dobta le magát, a már megszokott ágyára Rebecca.
Bőröndömmel a nyomomban ideiglenes szekrényemhez sétáltam majd ki nyitottam azt. Ahogy meg láttam a krém színű polcokat, hirtelen rengeteg emlék beugrott. Mikor a forgatásokról fáradtan feljöttem és elő vettem egy kényelmes bebújóst, vagy mikor a ruháimat pakolásztam vissza a bőröndömbe, mert haza utaztam..
Ez a film forgatás megváltoztatta az életem ! Minden más ! New York rengeteg jó és rossz pillanatot nyújtott már nekem..
-Ashley ! -ugrott rám Jack, teljesen kizökkentve gondolkodásomból. -Hogy vagy kislány ? -szorított magához. Szinte megfojtott olyan erősen ölelt.
-Öm, köszi jól vagyok, csak.. ne szoríts ilyen erősen ! -préseltem ki magamból nehezen a szavakat.
-Oh, ne haragudj. -váltott át a gyenge módra, még mindig ölelt de sokkal gyengédebben. -Nagyon hiányoztál. Sosem válaszoltál az emailjeimre.. -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Ne haragudj, de már egy ideje nem néztem meg az emailjeimet. -kuncogtam.
-Oké, semmi baj. Ezentúl ha hiányozni fogsz akkor telefonon foglak keresni. -mosolygott. Vissza mosolyogtam, majd ismét szekrényemhez fordultam.
El kezdtem ki pakolni a nadrágjaimat. Ahogy pakolásztam az egyik nadrágból ki esett egy cetli. Meglepődve érte nyúltam majd magamban elolvastam a feliratot.
' Vigyázz magadra ! Szeretlek. Puszi, anya. ' a szám automatikusan mosolyra húzódott majd a cetlit bele gyömöszöltem a pénztárcámba.
-Hallom kibékültetek a Horan gyerekkel. -mondta halkan Jack, aki időközbe leült velem szembe. Nyeltem egy nagyot majd rá pillantottam.
-Már nagyon rég óta. Nagyon nehéz volt nélküle. Úgy éreztem, hogy valami hiányzik az életemből és mikor ki békültem vele akkor rá jöttem, hogy mi volt az a valami. Ő maga.
Jack le hajtotta a fejét, sóhajtott egy nagyot majd rám pillantott.
-Örülök, hogy boldog vagy. -mosolygott.
-Khm ! -köszörülte meg Rebecca a torkát. -Jack.. -karolta át Jack -et, mosolyogva. -Van barátnőd ?
-Nem, nincs. -válaszolt Jack a kérdésre.
Rebecca rám pillantott majd fel emelte a szemöldökét. El engedte Jack -et, majd vissza ment a saját szekrényéhez és folytatta a ruhák dobigálását.
Nem értettem miért nézett rám olyan furcsán. Bele telt egy kis időbe mire rá jöttem..
*
-Tetszel Jack -nek ! -támadt le Rebecca miután vissza tértünk az ebédről.
-Nem, az nem lehet ! Nem én ! Nem.. -hadartam, összeszorított szemekkel.
-De, bizony tetszel neki. Nem vetted észre, hogy milyen boldog volt mikor meglátott téged ? Az ebédnél is melletted ült !
-És akkor ? Az még nem jelent semmit ! Lehet, hogy csak azt akarja, hogy jobb barátok legyünk.
-Épp ez az ! Azt akarja, hogy jóba legyetek aztán lassan, lassan el kezd udvarolni. El hív pizzázni, vagy sétálni és a végén megkér, hogy legyél a barátnője ! És ahogy téged ismerlek a szíved meg fog szakadni, mert vissza kell utasítsad, mivel te Niall -t szereted, nem ? -mosolygott.
-De, de igazad van. Én Niall -t szeretem és nem hagyhatom, hogy a dolgok tovább fajuljanak. Ha meghív valahova akkor elutasítom.
-Hát, úgy illene, hogy el menj vele hiszen mindenki megérdemel egy esélyt, nem de ? -villantotta meg fogsorát.
-Hogy jön az ki, hogy nekem barátom van, de én közbe egy másik sráccal randizgatok ? -emeltem fel a szemöldököm.
-Ez az ! El kell magyarázzad Jack -nek, hogy neked van barátod akit szeretsz ! Mond meg neki, hogy maradjatok csak barátok.
* Dawsone szemszöge *
-Értsd meg, hogy az egy kaméleon ! Nem engedem, hogy magaddal hozd az új házunkba ! -ordibált apa.
-De ő az én barátom ! Szülinapi ajándékba kaptam, nem engedem, hogy elengedjétek ! -emeltem fel a hangom.
-Inkább menj és pakold össze a cuccaidat, Pisti -t pedig add ide. -tartotta anya a tenyerét.
-Nem adom ! -kiabáltam, kezemben tartva kicsi kaméleonomat. Anyáékra egy gyilkoló pillantást vetettem majd be szaladtam a fürdőbe és be zárkóztam oda.
Le ültem a szivacsos szőnyegre és simogatni kezdtem kaméleonomat.
-Nem engedem, hogy elvegyenek tőlem. Soha ! -mondtam.
*

Nem tudom, hogy de sikerült elaludnom a földön ülve. Az éjszaka közepén arra ébredtem meg, hogy Pisti a blúzom alatt járkál. Sokkal logikusabb lett volna ha akkor fel álok és be megyek a szobámba, az ágyamba aludni mintsem a kádba be feküdni és ott fojtatni tovább az álomlendi sétámat..

Túl fáradt voltam akkor ahhoz, hogy gondolkozzak.. az első alvási helyet amit megláttam azt használtam. Nem számított, hogy kényelmes-e vagy sem.. csak le tudjam hajtani a fejem, vagyis aludni lehessen.
Kényelmesen elhelyezkedtem a hideg kádba, majd párnának használva Ashley kacsáját lehunytam a szemeimet..
* Betty szemszöge *
Hetek teltek el apa halála óta. A repülő utasainak fele megégett, a másik fele pedig a vízbe veszett. Nem lehet tudni apa, hogy halt meg..

Lelki ismeret furdalásom van. Nincs olyan nap, hogy ne sírjak !

Minden este sírva alszok el, viszont reggel mikor megébredek ismét minden eszembe jut és az egész szenvedés kezdődik előröl..

Csúnyán beszéltem apával, csúnyán bántam vele..

Bárcsak megmondhatnám neki, hogy nagyon sajnálom az egészet és, hogy mennyire szeretem.

Anya, összeomlott, mindig csak sír és sír.. A húgom, Anita nem akarja felfogni a történteket, csak azt mondogatja, hogy apának dolga akadt London -ban, azért nem ért még haza. Legjobb barátnőm, Alex mellettem van. Mindig segít és próbál felvidítani !

A suliban a tanárok sajnálkozva néznek rám, de nem csak ők hanem az egész suli ! Mindenki tudja, hogy mi történt..

Azóta a szörnyű nap óta, egy kis fekete szalagot hordok. Mindenhova magammal viszem ! Vagy a táskámra vagy a blúzomra tűzöm fel, de nincs olyan nap, hogy ne legyen nálam, ugyan így hordok magammal egy fényképet apáról. Az a fénykép a pénztárcámban van..

*

Szörnyű úgy végig menni a suli folyosóján, hogy mindenki sutyorogni kezd mikor meglátnak. Mutogatnak rád, meg állnak és bámulnak, tisztán hallhatóan találgatják, hogy apa vízbe fulladt-e vagy megégett..

'Végre itt a hétvége. Két teljes napig, nem fogom hallani ahogy a saját osztály és iskola társaim a hátam mögött sutyorognak. ' gondoltam magamban lehajtott fejjel, miközben úgy tettem mintha a cipőm órát bámulnám.

-Mi lenne ha egész hétvégén nálam dekkolnál ? -ült le mellém padtársnőm és egyben a legjobb barátnőm, Alex.

-Jó lenne. -mosolyogtam halványan. -Anya biztos meg engedi.

-Hozhatnád Anitát is és akkor csinálnánk egy igazi csajos hétvégét meg..

-Szia Betty.. és Alex. -szakította félbe Alex mondanivalóját Kevin.

Kevin az egyik év folyam társunk. Az osztályunkkal szemben van az ő osztálya. Mi A-sok vagyunk, Kevin pedig B-s. 

-Szia Kevin. -köszöntünk egyszerre Alex -el csak én boldogan, legjobb barátnőm pedig unottan.

-Ömm, Betty.. arra gondoltam, hogy.. lenne-e kedved.. izé.. elmenni velem moziba holnap este ?! -kérdezte lesütött fejjel.

-Úgy érted, hogy.. randiznék-e veled ? -kérdeztem vissza.

-Igen. -nézett rám. Kevin -nek gyönyörű kék szemei vannak.

Alex -re néztem aki idegesen fürkészte a tekintetemet. Nagy dolog, hogy engem randira hívtak ! Engem eddig sosem hívtak randizni.

-Igen. Szívesen megyek. -mosolyogtam Kevin -re.

-Oké. -mondta boldogan. -Akkor ma este felhívlak és megbeszéljük a dolgokat. -nyomott egy cuppanóst az arcomra. Éreztem ahogy elpirulok.

Egy boldog sóhaj kíséretében Alex felé fordultam.

-Randi.. -kezdtem volna bele énekembe de Alex félbe szakított.
-Nem úgy volt, hogy nálam leszel egész hétvégén ?
-Ne haragudj ! Nem mondhattam nem -et. Annyira aranyosan kérdezte meg.. meg tudod, hogy csak barátok vagyunk Kevin -el.
-Már nem sokáig. -szolt halkan és táskájáért nyúlt majd kutatni kezdett benne. Biztosra veszem, hogy a fülhallgatóját kereste.
-Alex most komolyan azért akadsz ki, mert randira megyek egy sráccal ?
-Nem, nem azért. Azért, mert úgy volt, hogy az egész hétvégédet velem töltöd, bele értve a szombati napot is, és nem valami büszke, páva gyerekkel ! -sziszegte idegesen.
*Dawsone szemszöge*
-Dawsone itt vagy ? -dörömbölt anya az ajtó másik oldaláról.
Szemeim hirtelen kinyíltak, mintha jeges vizet öntöttek volna a meleg hátamra. Teljesen meggörnyedtem. Hamar ki másztam a fürdőkádból és végtagjaimat nyújtóztatni kezdtem. Anya még mindig dörömbölt és kiabált az ajtó túl oldaláról. A nyakamon volt a sor a megmozgatásra.
-Jobb oldalra, majd bal oldalra.. -mondogattam halkan, becsukott szemekkel. -Ismét jobb oldalra majd.. -hamar ki nyitottam szemeimet majd a tükör elé sántikáltam.
Nyakam fél oldalasan állt. Megijedtem. Kiáltozni kezdtem segítségért. Anya teljesen kétségbe esett. Apa rám parancsolt, hogy nyissam ki az ajtót, hogy be tudjanak jönni hozzám. Nagyon fájt a nyakam.
Anya ijedten a kocsi kulcsokért szaladt, míg apa engem óvatosan le kísért a lépcsőn.
Be tuszkoltak a kocsiba és már vittek is a kórházba.
* Ashley szemszöge *
-Jó reggelt álomszuszék, ideje reggelizni. -költögetett egy lágy férfi hang.
Csukott szemmel kinyújtóztam, majd csámcsogva kinyitottam szemeimet.
Nem tudom miért voltam avval a tudattal, hogy ha kinyitom a szemeimet akkor Niall tengerkék szemeivel találom szembe magam..
-Jack ! -csúsztam hátrébb az ágyamban mivel eléggé közel volt hozzám.. -Megijesztettél. -hazudtam.
-Ne haragudj. Giorgio azt üzeni, hogy menj reggelizz meg Rita -val és Cedrick -el.
-Miért csak hárman kell reggelizzünk ? -értetlenkedtem.
-Mi, a többiekkel már reggeliztünk. Rebecca azt mondta nem tudott téged felkölteni. Azt is mondta, hogy a szobában lévő összes párnát hozzád dobta, de te csak felhorkantottál és a másik oldaladra fordultál.
-Hmm.. -tűnődve végig néztem az ágyamon, amin vagy harminc darab párna hevert. -Aha. Meglehet. -bólogattam.
-Nem gond ha lekísérlek ? -fogta meg a karom Jack, mikor már a liftbe szálltam volna be. Nyeltem egy nagyot majd mosolyogni kezdtem.
-Nem, nem baj.
A liftből kilépve nagy kacagások hallatszottak ki az ebédlőből. Kíváncsi lettem mi lehet annyira vicces. Jack -et lehagyva előre siettem.
Kinyitottam az ebédlő ajtaját mire minden szem pár rám szegeződött.
-Jó reggelt művész nő. -köszönt mosolyogva Patrick.
-Heh. -nyújtottam a nyelvem Patrick felé. -Szép jó reggelt bolondok. -volt akit megöleltem és volt akit megpusziltam.
Az asztalhoz sétáltam amin több féle kaja sorakozott. Kezembe vettem egy poharat majd narancs levet töltöttem bele s visszasétáltam barátaimhoz.
-Meg sem vártál, te kis huncut. -puszilt meg Jack, egészen közel a számhoz.
Mindenki elhallgatott s félig tátott szájjal bámultak ránk.
-Ti.. jártok ? -kérdezte Cho és mutató újjával rám meg Jack -re mutatott.
-Nem ! -tettetem a nevetést. -Nekem van barátom !
-Oh tényleg Niall ! -mosolygott Alisa.
-Mióta is vagytok együtt ? -kérdezte fülig érő mosollyal Viktor.
-Rég óta, nagyon rég óta.
-Jaj, annyira aranyosak vagytok együtt ! -kuncogott Chriss.
-Nem tudjátok végre befogni ? -ordított Jack.
Néma csend lett az ebédlőbe. Mindenki Jack -re szegezte a tekintetét. Ő dühös arcot vágva ült egy székben, fejét támasztva a kezével, hangosan zihálva..
-Én inkább felmegyek, nincs kedvem bo.. -állt fel Rebecca és gyorsan elhallgatott majd Jack -re nézett. -Nincs kedvem itt ülni. -javította ki magát. -Majd találkozunk a megbeszélésen. -mondta s elindult az ajtó felé. Hangos ajtó csapódás jelezte azt, hogy Rebecca elhagyta az ebédlőt.
Lassan mindenki felállt és ki ment az ebédlőből. Négyen maradtunk. A még mindig reggeliző Rita és Cedrick, a dühös Jack és én.. aki még mindig a narancs levemet szürcsölgettem.
Jack felállt, rá csapott az asztalra mire Rita kezéből ki esett a kanál és annak a kicsinyke tartalma az asztalra fojt. Jack elindult az ajtó felé majd halkan olyasmit motyogott magában, hogy: ' A francba ! ', kilépett az ajtón majd erősen be csapta azt.
-Ash.. -szólított meg vékony hangján Rita. -Nem eszel ? Nem kérsz egy kicsi műzlit ? -nyújtotta felém a CiniMini -s dobozt.
Megráztam a fejem és szinte még mindig teli poharammal leültem Cedrick mellé.
-Szereted a szőkét, igaz ? -simogatta meg a hátam Cedrick. Jól láthatóan bólogattam. -Rendben ! Az adjon majd neked erőt mikor elutasítod Jack -et.
* Dawsone szemszöge *
-Nem kell megijedni, ez csak egy sima nyak ficam. Valószínű, hogy egy kicsit durvábban oldalra fordította a kisasszony a nyakát. -nézett rám az orvos. -Felírok önöknek egy krémet. -az asztalához sétált és egy lapra rá firkantott valamit majd át adta apának a lapot. -A krémmel naponta kétszer kenjék be a kisasszony nyakát. Reggel és este, de figyelem a krémnek csak akkor van hatása ha jól bele maszírozzák az érintett pontba.
Anyáék bólogattak és pedig kajánul mosolyogtam.
-Ömm.. mit tart olyan viccesnek kisasszony ? -vetett rám egy értetlen pillantást az orvos.
-Nem kell suliba menjek. Ugye ? -reménykedtem.
-Így igaz ! Két hét szabadságot kap. Az édesanyjánál van az iskolai igazolása. -mutatott anya kezére az orvos.
' Nincs két hétig suli ! ' gondoltam magamban és már el kezdtem ki gondolni a programokat.
* Ashley szemszöge *
-Limuzinok fognak titeket elvinni a New York -i mozihoz, ott lesz a premier. Ugye mondanom sem kell, hogy mindegyikőtők szépen ki kell öltözzön ? -nézett végig a társaságon Giorgio. -A premier április tizennegyedikén lesz, délután hat órától ! A premierre csak ti, a film forgatásán segédkezők, illetve meghívottak mehetnek be. Mindegyikőtők kap két-két meghívót. Azokat annak adjátok akinek akarjátok. Más meghívókért már fizetni kell, azokat holnaptól lehet megrendelni vagy megvenni a New York -i mozinál. Azt szeretném, ha tizennegyedikén ti már délután fél négykor itt lennétek, pont ebbe a terembe szépen felöltözve, ki csinosítva.. A hozzátartozók, barátok vagyis akik jönnek a premierre és meghívójuk is van azok a mozihoz menjenek, ne kísérjenek ide titeket. Igen ? Van valami kérdés ?.. Remek, akkor ki osztom a meghívókat. Kérlek álljatok sorba.
Majdnem a sor végén álltam, unalmamban elő rántottam telefonomat a zsebemből, fel mentem egy londoni áruház hivatalos weboldalára és a báli-koktél ruhákat kezdtem nézegetni..
-Ashley gyere már ! -szólított meg Giorgio. -Ez a két ingyen meghívó.. -nyomott a kezembe két aranyozott karton féleségű lapot, majd tovább számolta a meghívókat. -Apád már előre ki fizetett tizenkét meghívót. -magyarázta és még mindig számolt. Miután be fejezte a számolást a kezembe nyomott még néhány meghívót és az egyik székre mutatott jelezve azt, hogy üljek vissza a többiek mellé.
*
-Hát ez lenne a film hivatalos előzetese. Már megtekinthető a youtube -on is. Remélhetőleg a film sikeres lesz. -mosolygott.
-Gio-Giorgio. -jelentkezett szerényen Tom.
-Mondjad.
-Ez még csak a második nap és már mindent el mondtál amiről tudnunk kellene. Mit fogunk még itt csinálni ? Azt mondtad egy hetet maradunk..
-Holnap megmutatjuk nektek New York -ot, holnap után körbe vezetünk titeket a New York -i moziban, holnap után azután reggeli után haza utaztok. -válaszolt Giorgio Tom kérdésére. -Most menjetek fel a szobáitokba és óvatosan pakoljátok el a meghívókat ! Igen ? Ne felejtsétek el, hogy másfél óra múlva vacsi !
Hangoskodva elhagytuk a termet és mindenki a saját szobája felé vette az irányt.
Rebecca be ment Angelinaék szobájába én pedig egyedül indultam el az öt csillagos szoba felé. Ásítozva ki szálltam a liftből, majd komor arccal benyitottam a szobába.
Lélegzetem elállt annyira meg ijedtem és annyira meglepődtem..

-Niall. Te mit keresel itt ?

∞34.rész.

* Ashley szemszöge *
-Ashley ! -ordibált apa az irodájából.
' Mit csináltam már megint ? ' gondoltam magamban. Felpattantam a puf székről, lelökve Nudli -t a földre.
-Bocsi.. -guggoltam le kiskutyámhoz és megsimogattam. Fel egyenesedtem és nagy léptekben be mentem apa irodájába.
-Hívott Giorgio. -tért a témára.
-Oké, és mit akart ? -kérdeztem mosolyogva.
-Vissza kell utazz New York -ba !
-Minek ? -huppantam le a kanapéra, ami apa irodájában volt.
-Mindenki vissza kell menjen ! Az egész stáb ! Valamit meg kell beszéljetek.
-Jaj. -sóhajtottam. -Mikor kell induljak ?
-Holnap reggel. Maximum egy hetet maradsz.
-Oké. -forgattam meg a szemeimet. -Megyek pakolok.
*
-Na ! Mi volt olyan sürgős ? -rontott be a szobámba a csipett csapatt, Perrie -vel az élen.
-És miért van tele pakolva a bőröndöd ? -mutatott Liam a bőröndömre, ami az ágyon hevert, szét nyitva, tele pakolva.
-Holnap vissza utazok New York -ba. -ültem le az ágyamra.
Megszeppentek.. Tágra nyílt szemekkel bámultak rám, de Perrie.. Perrie reakciója volt a legdurvább.

*Perrie reakciója*

-Mi az, hogy vissza mész New York -ba ? -ugrott nekem Eleanor.
-Csupán egy hét az egész. -mosolyogtam. -Mint tudjátok két hónap múlva van a film premiere, biztos avval kapcsolatosan akar velünk beszélni Giorgio.
A lányok, s fiuk körbe néztek, majd rám szegezték tekintetüket.
-Ha csak arról lenne szó akkor nem egy egész hetet kéne kint ülj. -szólt Daws.
-Jó, igazad van. Lehet, hogy akar még valamit. Nem tudom minek kell vissza menjek ! A lényeg az, hogy holnap utazok. Velem akarjátok tölteni ezt a napot, vagy sem ? -emeltem fel a hangom.
-Én Little Mix fellépésre megyek. Jó utat. -vetett rám Perrie egy lenéző pillantást majd elhagyta a szobámat.
-Ezt meg mi lelte ? -kérdeztem az ajtóra mutatva.
-Nekem mennem kell. Dolgom van. -sóhajtott Eleanor. -Jó utat babám. -puszilt meg majd követte Perrie példáját.
-Mi dedikálásra kell menjünk.. -nézett Liam, a másik négy fiúra.
-Igen, igen. Pontosan. -bólintott Louis.
-Jó szórakozást ! Egy hét múlva találkozunk. Szia. -rohant ki Harry a szobámból.
Tágra nyílt szemekkel bámultam ahogy egyenként elhagyják a szobámat.
-Nos kicsim.. jó utat. -közeledett felém Niall és nyomott egy puszit a számra.
-Kössz.. -mondtam, majd figyeltem ahogy lehajtott fejjel elhagyja a szobámat.
-Én szívesen maradnék, csak.. meg kell etessem Pisti -t. -mosolygott Daws és kirohant a szobámból.
Pisti, Daws kaméleonja. Elő szülinapi ajándékba kapta tőlem. Tasha néni majdnem megbolondult amikor Daws kibontotta az ajándék dobozt és egy pici, kaki zöld színű kaméleon mászott ki belőle, persze Daws sikítozni és ugrálni kezdett örömében..
Egyedül maradtam, ráadásul Zayn, Liam és Louis köszönés nélkül elment..
*

-Ashley, toldd le a segged a konyháig ! -ordibált anya a földszintről.

-Mindjárt megyek ! -ordibáltam én is.

-Fél órával ezelőtt is ezt mondtad !

-Ash, ha most nem jössz le, akkor ki húzom az internetet ! -szállt be apa is a szócsatába.

' Fránya pille és fille franc, mindig van valami amivel meg tudnak fenyegetni. ' gondoltam magamban miközben le hajtottam a laptopomat és fel húztam a lábamra az Eleanor -tól kapott oroszlán kinézetű papucsomat.

Annyira szeretem ! Olyan puha és olyan meleg ! El -nek is fix ilyen papucsa van. Mikor voltam nála, észrevette, hogy mennyire meg tetszett a papucsa, ezért meg ajándékozott eggyel.

-Már rég kész a vacsora ! Mi volt olyan nehéz abba, hogy legyere a konyhába ? -támadt nekem anya.

Inkább nem válaszoltam a kérdésére, hanem csak le ültem a szokásos helyemre az asztalnál.

Daws -ék is lebicegtek az emeletről majd ők is le ültek helyeikre. Anya az asztalra tette a vacsorát, majd ő is helyett foglalt.

-Anya, gipszes kézzel kell New York -ba utazzak ? -kérdeztem és fel emeltem begipszelt jobb kezemet.

-Úgy látszik. -válaszolt egyszerűen. -Két hét múlva kell csak le szedjék a gipszedet. 

Sóhajtottam egy nagyot majd tovább ettem a tojás-ragumat.
-Daws. -fordultam legjobb barátnőm felé. -Te legalább ki jössz velem holnap a reptérre ? -mosolyogtam, mert tudtam, hogy úgy is igen -t mond.
-Nem. -nézett rám szomorúan.
A mosoly hirtelen le fagyott az arcomról. Nem kérdezősködtem, inkább lehajtottam a fejem és halkan emésztettem tovább.
Pár perccel később, miután meg ettem az egész vacsorámat, ittam egy pohár vizet és elindultam a szobám felé.
*
Épp a fürdőből jöttem kifele amikor össze találkoztam Daws -al. Rá se pillantottam. Lehajtott fejjel besétáltam a szobámba, majd becsaptam a szoba ajtómat. Leoltottam a villanyt és bebújtam a meleg ágyikómba.
*
Éjszaka táján arra ébredtem meg, hogy megsüpped az ágyamnak az egyik fele. Gyorsan felültem majd a váratlan alvó társamra pillantottam.
Kérdő tekintettel néztem rá, jelezve azt, hogy magyarázatot várok arra, amiért át sétált a szomszéd szobából az én szobámba és egyenesen be feküdt az én ágyamba.
-Bűntudatom volt. Tudom, hogy haragszol. -szipogott, azt hitte, hogy megsajnálom.
-Miért csináljátok ezt velem ? Tisztában vagytok vele, hogy milyen nehéz vissza mennem New York -ba, főleg az a hosszú repülő út.. Grrr.. -megborzongtam.
-Tudom, vagyis.. tudjuk.
-Akkor miért nem köszöntek el tőlem a többiek ?
-Nem tudom, de a lényeg az, hogy én bocsánatot szeretnék kérni ! A legjobb barátnőm vagy és nem szeretném ha egy ilyen hülyeség miatt vesznénk össze ! -mondta halkan, tagoltan miközben mindvégig a körmét piszkálta.
-Óóóó ! -néztem rá kiskutya szemekkel. -Szeretlek te ribanc ! -öleltem magamhoz.
Ribanc -nak szoktam szólítani a legjobb barátnőimet, és ők is engem. Nem tudom honnan jött ez a szokás, de egy ideje már ribanc -ozzuk egymást.
-Én is szeretlek, te ribanc !
*
-Ashley, kelj fel és készülődj. Hamarosan indul a géped. -költögetett anya, halkan, nehogy felköltse Daws -t. Sóhajtottam egy nagyot majd kimásztam az ágyamból, aminek nagy részét Daws foglalta el..
Felöltöztem, fogat mostam és vissza mentem a szobámba a bőröndömért. Daws már nem aludt, sőt nem is volt a szobámban.
Megrántottam a vállam, megfogtam a bőröndöm fülét és elindultam kifele a szobámból. Lassan lebicegtem a lépcsőn, nyomomban a bőröndömmel.
Amikor leértem a földszintre elállt a lélegzetem..
A bejárati ajtó előtt álltak, egymás mellett, kezükben egy-egy nagy karton lappal amin volt egy-egy szócska.
-Vigyázz magadra baba felkiáltó jel várunk vissza felkiáltó jel szeretünk szívecske. -olvastam hangosan amik a karton lapokon voltak írva, rajzolva.
-Pontosan. -mosolygott Dani.
-Ezért szaladtunk el tegnap. Akartunk egy kis meglepit szervezni neked. -mosolygott Harry.*-Egy hét múlva találkozunk ! -kiabáltam a repülő utolsó lépcsőfokáról, miközben integettem.
Daws szívet mutatott, a lányok a fiukkal együtt integettek kivéve Niall -t, ő a telefonját babrálta.. Küldtem barátaimnak egy levegő puszit, majd be szálltam a gépbe. Megkerestem a helyemet és leültem.
Megszólalt a telefonom. SMS -em érkezett.
' Egy új üzenet: Nialler♥ ' olvastam le magamban a képernyőről a betűket. ' Ismét egy hét nélküled. Nehéz lesz. Talán majd csinálok neked egy meglepit, addig is vigyázz magadra ! Akármi gondod legyen csak szólj ! Szervusz szerelmem. Szeretlek ! ' számra mosoly kerekedett e szavak láttán, időközben nem vettem észre, hogy már felszálltunk és elindultunk New York felé.Zsebre dugtam a telefonomat, majd kényelmesen elhelyezkedtem az első osztályi székben.
' Megint előttem áll egy hosszú út. ' gondoltam magamban, miközben az egyre kisebbedő házakat figyeltem az ablakon keresztül..