* Ashley szemszöge *
Az utóbbi pár napban nagy volt a nyüzsgés forgás otthon, a premier miatt. A meghívókat kiosztottam, s a rá következendő napokban mindenki megvette az estélyi ruháját, öltönyét. Én is mentem a srácokkal ruhát, öltönyt venni. Loui először egy menyasszonyi ruhába akart volna megjelenni a premieren, de aztán Eleanor rá eröltetett egy elegáns öltönyt, hogy próbáljon fel, amit aztán meg is vett.
Egy meghívó még a táskám alján lapult. Sokáig gondolkoztam, hogy mit kéne csináljak vele. Oda kéne adnom annak a személynek akinek eredetileg szántam, vagy adjam oda egy rajongónak, vagy nagymamámnak, aki utál engem ?! Lehet, hogy az a személy, akinek a meghívót adnám nem fogadná el, vagy lehet elfogadná, hogy ne bántson meg vele, de nem jönne el, még az is lehet, hogy kapott már más valakitől meghívót..
Gondolkodásomból egy erős ütés zökkentett ki:
-Áúúú ! Dawsone normális vagy?! -ordítottam a velem szemben ülő lányra.
-Igen, normális vagyok, csak tudod idegesítő, hogy áthívsz, mert valamit meg kell beszéljünk, és te csak meredsz a semmibe, és.. -nem folytatta mondanivalóját, mert megcsörrent a telefonja. -Fúúú, most mekkora szerencséd van! -nézett rám csúnyán majd felpattant és kiszaladt a szobámból, hogy felvegye a telefont.
Pont úgy csinál mintha előttem nem tudna telefonon beszélni Harry drágájával. Különben is, nekem köszönheti, hogy együtt vannak.
-Sajnálom, mennem kell. -jött vissza és gyorsan megölelt. -Harry pár perc múlva itt lesz, megyünk meg látogatni Josht. Majd talán vissza fele jövet beugrok. Puszi. -vállára vette táskáját és már szaladt lefele a lépcsőn.
-Várj ! -kiáltottam utána. -Én is szeretnék menni ! Beszélnem kell Joshal !
-Akkor öltözz nagyon gyorsan. -hallatszott lentről a válasza.
Bebújtam tenisz cipőmbe, telefonomat zsebembe csúsztattam és táskám aljáról elő vettem a meghívót. Hangos dudálás hallatszott kintről, ez jelezte Harry érkezését. Daws beült a nagy Range Roverba, Harry mellé, míg én be zártam a bejárati ajtót. A kulcsot telefonom mellé csúsztattam, majd a kocsiig szaladtam mielőtt újdonsült szomszédom, Maya megláthatta volna, hogy kinek is az autójába ülök be.
Maya és a szülei Romániából költöztek Londonba. Tegnap költöztek be új házukba. A szoba ablaka az én szoba ablakomra nyílik. Tegnap óta nem merem félre húzni a sötétítőt, mert Maya egész nap ordibál hozzám, pár órára abba hagyja, mert szomszédok rá szólnak, hogy szörnyen rikácsoló hangja van. Sikerült elérni, hogy huszonnégy óra alatt az egész utca megutálja.
-Joshnak ki ment a csuklója. -jelentette ki Harry.
-Mi ? De hogy ? -kérdeztem.
-Csak annyit mondott, hogy kapott valamit amitől felhúzta magát és, hogy lenyugodjon a dobja mögé ült, de túl erősen ütötte az ütőket, így ki ment a csuklója és az ütők is eltörtek.
Pár másodperccel később Harry már Josh háza előtt parkolt. Kopogás nélkül mentünk be a házába. Josh a hátsó kertben ült és egy üveg sört iszogatott. Jobb keze be volt fáslizva.
-Mi történt haver ? -sietett hozzá Harry és leült vele szembe.
-Már el mondtam. Kérsz egy sört ? Csajok ti kértek ?
-Nem. -válaszolt helyettünk is Harry.
-Josh, beszélhetnénk négy szemközt ? Oda szeretnék adni neked valamit. -szóltam félénken.
Ő nem felelt csak le tette a sörét az asztalra és be ment a házba jelezve, hogy ott tudunk beszélni. Némán követtem.
-Remélem nem egy meghívó miatt húztad fel magad, mert ha igen, akkor tudhattad, hogy el fog jönni ez a nap amikor kapsz tőle egy meghívót a filmje premierjére.
-Igen, tudtam is, csak minden reggel mielőtt megnéztem a postát imádkoztam, hogy ne legyen a számlák és az újságok között az ő levele! De ma reggel mégis jött egy kézzel írott levél és egy meghívó, ráadásul tőle.
-Nem voltam benne biztos, hogy fog neked küldeni meghívót, ezért én is előrendeltettem a neked egyet. -nyújtottam felé az aranyozott betűkkel írt meghívót, amit némán elvett. -Ha küldött neked meghívót akkor az azt jelenti, hogy szeretné, hogy ott legyél vele, hogy vele együtt ünnepeljél, és most én is meghívlak, én is azt szeretném, hogy ott legyél és velem, velünk együtt ünnepeljél. Kérlek gyere el Josh. Nem ígérem azt, hogy nem fogod megbánni, de az is lehet, hogy újra összejöttök Rebeccaval.
-Az lehetetlen. A távolság miatt szakítottunk, és ő még mindig New Yorkban él és én még mindig Londonban.
-Jön a nyár, elhívom hozzám vakációzni, és akkor három hónapot együtt lehettek, de mikor haza kell utaznia, akkor is minden hétvégén találkozhattok.
Szótlanul meredt rám. Gondolkodott, majd így szólt:
-Ott leszek Ash.
*
Április tizennegyedikén, reggel egy magán repülő kellett volna várjon minket a reptéren, hogy ki vigyen New Yorkba. Eleanor és Danielle starbucksos kávéjukkal a kezükben, ásítozva csoszogtak a reptér váró termében, Dawsone és Harry összekuporodva aludtak két széken, Louis a telefonján Family Guy -t nézett, Zayn a tüdejét károsította míg Perrie sálába és kabátjába burkolózva teáját szürcsölgette,
Josh egy széken elterülve zenét hallgatott, Niall és Liam beszélgettek, apa a váró terem végében ordítozott a repülőgép pilótájával. Mindenki fáradt volt, mindenki korán kelt és mindenki a magán repülő pilótáját várta.
-Ash.. -szólított meg anya. -Próbálj kicsim lenyugodni. Nagyon feszült vagy, pedig még csak fél hat, rengeteg idő van még a premierig. Egyél csokit, igyál egy kávét vagy teát és a gépen próbálj aludni egyet. Fáradtnak tűnsz. -mérte végig arcomat aggódva.
Szemeim nem voltak ki sminkelve, alapozó nem volt rajtam így eléggé látszódhattak a párnák a szemeim alatt.
-Igen, az is vagyok. Az éjszaka nem nagyon aludtam. Késő estig beszélgettem rajongókkal, aztán meg nem tudtam el aludni az izgalomtól. Mikor meg a legjobban aludtam volna csörgött az órám, hogy kelljek fel, készüljek el és pakoljak össze.
A hátsó sor székeire néztem amik tele voltak pakolva kis bőröndökkel meg utazó táskákkal. Azokban a táskákban és bőröndökben rengeteg csinos ruha, cipő és smink rejtőzött.
-Pont azért most menj és vegyél a kávé gépből egy kis tejet, meglátod milyen jót fogsz aludni tőle a gépen.
Nem nagyon hittem, hogy el fogok tudni aludni, de meghallgattam anyát és vettem egy adag forró tejet.
*
-Hercegnőm, kelj fel. -suttogta Niall a fülembe. Szemeim nem akartak ki nyílni, nagyon fáradt voltam.
-Muszáj ?
-Igen. Itt vagyunk New Yorkban. Na, gyere, kapaszkodj belém. Majd a hotelben alszol még két-három órát. -sok erőlködéssel felvett a hátára, majd óvatosan leszálltunk a gépről.
Taxikkal mentünk a hotelig, ahol aztán mindenki fáradtan dőlt be az ágyába.
Néhány percet aludtam ( legalább is nekem néhány percnek tűnt), miután suttogásra ébredtem:
-Szerinted alszik ?
-Nem tudom, de leszarom. Felköltöm.
-Ne ! Hadd aludni ! Messziről jött.
-És akkor mi van ? Buli van ma, nem babazsúr.
-Köszi Rebecca, amiért próbáltad meg állítani Chot, hogy felköltsön, de a hangotok felébresztett. -beszéltem csukott szemmel. Ki nyitottam szemeimet. Barátnőim ágyamon ültek és bámultak rám.
-Bocsi.. -szólt Rebecca szomorúan, bántotta, hogy felköltöttek.
-Mit bocsi ? -csapott gyengéden Cho Rebecca vállára. -Három óra múlva premier és ő még aludni akar ? -bökött felém. -Aztán buli van !
-Cho, fel vagy pörögve ?
-Nagyon.
-Mindjárt ki löklek a tizedik emeletről és akkor már nem leszel felpörögve. -kuncogott halkan Rebecca.
-Ashley, kelj fel ! -rontott be anya a szobába. -Oh, úgy látom Rebeccaék már felköltöttek. Lányok menjetek készüljetek, Ashley te is ! Aztán lesz időtök pletykálkodni.
*
-Mosolyogjatok ! Rengeteget mosolyogjatok ! -magyarázott nekünk Giorgio. -Ha elhívnak titeket egy interjúra, menjetek el ! Csak a legjobbakat. Köszönöm nektek ezt az időszakot, hogy ilyen hamar és sok sikerrel sikerült létrehoznunk ezt a filmet. Most pedig gyerünk ki a vörös szőnyegre vigyorogni és fotózkodni !
" Nincs semmi baj Ashley, nyugodj le. Csak mosolyogj, ha kérdeznek válaszolj szépen és minden rendben lesz. " -gondoltam magamban miközben a fotós kérésére be álltam egy szép pozícióba és villantottam egy száz vattos mosolyt.
Az utóbbi pár napban nagy volt a nyüzsgés forgás otthon, a premier miatt. A meghívókat kiosztottam, s a rá következendő napokban mindenki megvette az estélyi ruháját, öltönyét. Én is mentem a srácokkal ruhát, öltönyt venni. Loui először egy menyasszonyi ruhába akart volna megjelenni a premieren, de aztán Eleanor rá eröltetett egy elegáns öltönyt, hogy próbáljon fel, amit aztán meg is vett.
Egy meghívó még a táskám alján lapult. Sokáig gondolkoztam, hogy mit kéne csináljak vele. Oda kéne adnom annak a személynek akinek eredetileg szántam, vagy adjam oda egy rajongónak, vagy nagymamámnak, aki utál engem ?! Lehet, hogy az a személy, akinek a meghívót adnám nem fogadná el, vagy lehet elfogadná, hogy ne bántson meg vele, de nem jönne el, még az is lehet, hogy kapott már más valakitől meghívót..
Gondolkodásomból egy erős ütés zökkentett ki:
-Áúúú ! Dawsone normális vagy?! -ordítottam a velem szemben ülő lányra.
-Igen, normális vagyok, csak tudod idegesítő, hogy áthívsz, mert valamit meg kell beszéljünk, és te csak meredsz a semmibe, és.. -nem folytatta mondanivalóját, mert megcsörrent a telefonja. -Fúúú, most mekkora szerencséd van! -nézett rám csúnyán majd felpattant és kiszaladt a szobámból, hogy felvegye a telefont.
Pont úgy csinál mintha előttem nem tudna telefonon beszélni Harry drágájával. Különben is, nekem köszönheti, hogy együtt vannak.
-Sajnálom, mennem kell. -jött vissza és gyorsan megölelt. -Harry pár perc múlva itt lesz, megyünk meg látogatni Josht. Majd talán vissza fele jövet beugrok. Puszi. -vállára vette táskáját és már szaladt lefele a lépcsőn.
-Várj ! -kiáltottam utána. -Én is szeretnék menni ! Beszélnem kell Joshal !
-Akkor öltözz nagyon gyorsan. -hallatszott lentről a válasza.
Bebújtam tenisz cipőmbe, telefonomat zsebembe csúsztattam és táskám aljáról elő vettem a meghívót. Hangos dudálás hallatszott kintről, ez jelezte Harry érkezését. Daws beült a nagy Range Roverba, Harry mellé, míg én be zártam a bejárati ajtót. A kulcsot telefonom mellé csúsztattam, majd a kocsiig szaladtam mielőtt újdonsült szomszédom, Maya megláthatta volna, hogy kinek is az autójába ülök be.
Maya és a szülei Romániából költöztek Londonba. Tegnap költöztek be új házukba. A szoba ablaka az én szoba ablakomra nyílik. Tegnap óta nem merem félre húzni a sötétítőt, mert Maya egész nap ordibál hozzám, pár órára abba hagyja, mert szomszédok rá szólnak, hogy szörnyen rikácsoló hangja van. Sikerült elérni, hogy huszonnégy óra alatt az egész utca megutálja.
-Joshnak ki ment a csuklója. -jelentette ki Harry.
-Mi ? De hogy ? -kérdeztem.
-Csak annyit mondott, hogy kapott valamit amitől felhúzta magát és, hogy lenyugodjon a dobja mögé ült, de túl erősen ütötte az ütőket, így ki ment a csuklója és az ütők is eltörtek.
Pár másodperccel később Harry már Josh háza előtt parkolt. Kopogás nélkül mentünk be a házába. Josh a hátsó kertben ült és egy üveg sört iszogatott. Jobb keze be volt fáslizva.
-Mi történt haver ? -sietett hozzá Harry és leült vele szembe.
-Már el mondtam. Kérsz egy sört ? Csajok ti kértek ?
-Nem. -válaszolt helyettünk is Harry.
-Josh, beszélhetnénk négy szemközt ? Oda szeretnék adni neked valamit. -szóltam félénken.
Ő nem felelt csak le tette a sörét az asztalra és be ment a házba jelezve, hogy ott tudunk beszélni. Némán követtem.
-Remélem nem egy meghívó miatt húztad fel magad, mert ha igen, akkor tudhattad, hogy el fog jönni ez a nap amikor kapsz tőle egy meghívót a filmje premierjére.
-Igen, tudtam is, csak minden reggel mielőtt megnéztem a postát imádkoztam, hogy ne legyen a számlák és az újságok között az ő levele! De ma reggel mégis jött egy kézzel írott levél és egy meghívó, ráadásul tőle.
-Nem voltam benne biztos, hogy fog neked küldeni meghívót, ezért én is előrendeltettem a neked egyet. -nyújtottam felé az aranyozott betűkkel írt meghívót, amit némán elvett. -Ha küldött neked meghívót akkor az azt jelenti, hogy szeretné, hogy ott legyél vele, hogy vele együtt ünnepeljél, és most én is meghívlak, én is azt szeretném, hogy ott legyél és velem, velünk együtt ünnepeljél. Kérlek gyere el Josh. Nem ígérem azt, hogy nem fogod megbánni, de az is lehet, hogy újra összejöttök Rebeccaval.
-Az lehetetlen. A távolság miatt szakítottunk, és ő még mindig New Yorkban él és én még mindig Londonban.
-Jön a nyár, elhívom hozzám vakációzni, és akkor három hónapot együtt lehettek, de mikor haza kell utaznia, akkor is minden hétvégén találkozhattok.
Szótlanul meredt rám. Gondolkodott, majd így szólt:
-Ott leszek Ash.
*
Április tizennegyedikén, reggel egy magán repülő kellett volna várjon minket a reptéren, hogy ki vigyen New Yorkba. Eleanor és Danielle starbucksos kávéjukkal a kezükben, ásítozva csoszogtak a reptér váró termében, Dawsone és Harry összekuporodva aludtak két széken, Louis a telefonján Family Guy -t nézett, Zayn a tüdejét károsította míg Perrie sálába és kabátjába burkolózva teáját szürcsölgette,
Josh egy széken elterülve zenét hallgatott, Niall és Liam beszélgettek, apa a váró terem végében ordítozott a repülőgép pilótájával. Mindenki fáradt volt, mindenki korán kelt és mindenki a magán repülő pilótáját várta.-Ash.. -szólított meg anya. -Próbálj kicsim lenyugodni. Nagyon feszült vagy, pedig még csak fél hat, rengeteg idő van még a premierig. Egyél csokit, igyál egy kávét vagy teát és a gépen próbálj aludni egyet. Fáradtnak tűnsz. -mérte végig arcomat aggódva.
Szemeim nem voltak ki sminkelve, alapozó nem volt rajtam így eléggé látszódhattak a párnák a szemeim alatt.
-Igen, az is vagyok. Az éjszaka nem nagyon aludtam. Késő estig beszélgettem rajongókkal, aztán meg nem tudtam el aludni az izgalomtól. Mikor meg a legjobban aludtam volna csörgött az órám, hogy kelljek fel, készüljek el és pakoljak össze.
A hátsó sor székeire néztem amik tele voltak pakolva kis bőröndökkel meg utazó táskákkal. Azokban a táskákban és bőröndökben rengeteg csinos ruha, cipő és smink rejtőzött.
-Pont azért most menj és vegyél a kávé gépből egy kis tejet, meglátod milyen jót fogsz aludni tőle a gépen.
Nem nagyon hittem, hogy el fogok tudni aludni, de meghallgattam anyát és vettem egy adag forró tejet.
*
-Hercegnőm, kelj fel. -suttogta Niall a fülembe. Szemeim nem akartak ki nyílni, nagyon fáradt voltam.
-Muszáj ?
-Igen. Itt vagyunk New Yorkban. Na, gyere, kapaszkodj belém. Majd a hotelben alszol még két-három órát. -sok erőlködéssel felvett a hátára, majd óvatosan leszálltunk a gépről.
Taxikkal mentünk a hotelig, ahol aztán mindenki fáradtan dőlt be az ágyába.
Néhány percet aludtam ( legalább is nekem néhány percnek tűnt), miután suttogásra ébredtem:
-Szerinted alszik ?
-Nem tudom, de leszarom. Felköltöm.
-Ne ! Hadd aludni ! Messziről jött.
-És akkor mi van ? Buli van ma, nem babazsúr.
-Köszi Rebecca, amiért próbáltad meg állítani Chot, hogy felköltsön, de a hangotok felébresztett. -beszéltem csukott szemmel. Ki nyitottam szemeimet. Barátnőim ágyamon ültek és bámultak rám.
-Bocsi.. -szólt Rebecca szomorúan, bántotta, hogy felköltöttek.
-Mit bocsi ? -csapott gyengéden Cho Rebecca vállára. -Három óra múlva premier és ő még aludni akar ? -bökött felém. -Aztán buli van !
-Cho, fel vagy pörögve ?
-Nagyon.
-Mindjárt ki löklek a tizedik emeletről és akkor már nem leszel felpörögve. -kuncogott halkan Rebecca.
-Ashley, kelj fel ! -rontott be anya a szobába. -Oh, úgy látom Rebeccaék már felköltöttek. Lányok menjetek készüljetek, Ashley te is ! Aztán lesz időtök pletykálkodni.
*
-Mosolyogjatok ! Rengeteget mosolyogjatok ! -magyarázott nekünk Giorgio. -Ha elhívnak titeket egy interjúra, menjetek el ! Csak a legjobbakat. Köszönöm nektek ezt az időszakot, hogy ilyen hamar és sok sikerrel sikerült létrehoznunk ezt a filmet. Most pedig gyerünk ki a vörös szőnyegre vigyorogni és fotózkodni !
" Nincs semmi baj Ashley, nyugodj le. Csak mosolyogj, ha kérdeznek válaszolj szépen és minden rendben lesz. " -gondoltam magamban miközben a fotós kérésére be álltam egy szép pozícióba és villantottam egy száz vattos mosolyt.
Dawsone olyan inaktív :D mjóó<3
VálaszTörlés