∞38.rész.

*ZENE*

* Ashley szemszöge *

Esett az eső amikor landolt a gépünk a londoni reptéren. Ujjaimmal le töröltem a párát a kis ovális repülő ablakról, majd ki néztem azon. Tekintetemmel anyáékat kerestem. Niall -re néztem aki szótlanul a telefonját babrálta. Meglepődöttséget tudtam ki olvasni arc vonásaiból. Felsóhajtott majd zsebébe helyezte telefonját. Észrevette, hogy nézem. Kezét kezemre tette és megpuszilt.
-Anyáék nincsenek itt, még Daws sem. -szomorodtam el.
Niall megsimogatta a hajam, de nem mondott semmit. Fel állt és hátára vette a kézi poggyászát. Én csak ültem továbbra is a helyemen. Vissza ült mellém. Megvártuk ameddig a többi utas le szállt és csak utána szálltunk le mi. A repülő előtt sikoltozó tini lányok rohangáltak, akiket nem érdekelt, hogy elfolyik a sminkjük, vagy, hogy csurom vizesek.. Niall -be bele karolt az egyik testőr, majd húzni kezdte. Szaladtam Niall -ék után.
A váró terembe csendesebb volt a hangulat, oda már nem engedték be a sikoltozó lányokat. Néhány ember repülő jegyet vásárolt, néhányan a kényelmetlen kék székeken bóbiskoltak és voltak akik fel alá járkálva telefonáltak. A testőr elengedte Niall -t és egy méterrel odébb megállt.
-Daws itt van valahol. Keresd meg én addig el megyek és veszek két kávét. -mondta és a kávé gép felé bökött. A testőr kíséretében elindult a sarokban álló kávé géphez.
Elindultam a székek között, tekintetemmel végig Daws -t keresve. Ismerős trüszkölést hallottam. A hang irányába fordultam és megpillantottam az ázott Dawsone -t. Magához húzott és megölelt. Már nyitni akartam a számat, hogy megkérdezzem, hogy mi van anyáékkal de ő megelőzött.
-Anyudékkal minden oké, legalább is most már minden oké.
Ijedten rá néztem. Arca nem tükrözött szomorúságot vagy bánatot, csak mosolygott és megint megölelt.
Niall mellénk lépett és megsimogatta a hátamat.
-Mielőtt haza mennénk, előbb be megyünk a kórházba. -mondta és át nyújtott nekem egy forró kávét.
-Minek ?
Képzelő erőm be indult és minden rosszra kezdtem gondolni..
-Hát le kell venni a kezedről a gipszet. Vagy nem.. ?
Sóhajtottam egy nagyot és bele kortyoltam a kávémba. Miután megittuk Niall -el a kávénkat, meg mutattuk két testőrnek, hogy melyek a mi csomagjaink és elindultunk a kijárat felé. Össze kulcsoltuk Niall -el a kezünket, Daws -al a kis ujjunkat össze fontuk és ki léptünk a zuhogó esőbe. Egy testőr egy óriás ernyőt tartott a fejünk felett ameddig be szálltunk Niall fekete autójába.
Niall az út felénél be kapcsolta a rádiót de mikor meghallotta, hogy The Wanted megy, ki is kapcsolta. Senki sem mondott semmit. Daws csak szipogott és vagy kétszer kifújta az orrát.
-Ne hagyj nekem ajándékot a kocsiban.. -üzente Niall Daws -nak a telt papír zsepikre utalva. Halkan felkuncogtam. Daws eleresztette a füle mellett a megjegyzést.
Zavart, hogy anyáék még nem hívtak fel..
* Betty szemszöge *
A randi borzasztó volt, legalábbis szerintem. Kevin szerint tökéletesen történt minden.
A film felénél görcsölni kezdett a hasam, és könnyezni kezdett a szemem. Nem tudtam a filmre figyelni, csak össze kuporodva ültem a székben. A film után Kevin még el akart hívni sétálni és sütit enni, de elutasítottam a görcsölésem miatt, persze megértette, de megígértette velem, hogy a következő alkalommal be pótoljuk az elmaradt tevékenységeket.
' Neki kéne álljak a háziknak.. ' gondoltam magamban és elcsoszogtam a sulis szekrényemig. Elő vettem a tankönyveket amik kellenek hétfőre és neki álltam egy sejtet le rajzolni ami bioszra kell.
A szoba ajtóm kinyílt és be rohant rajta Alex.
-Oh, Alex. Minek köszönhetem ezt a késői látogatást ? -kérdeztem illedelmesen.
-Ma nálad alszok. Össze vesztem anyával. Nem birok otthon maradni. -huppant le az ágyamra.
-Szerintem beszéld meg vele a dolgokat. Min vesztetek össze ?
-Azon, hogy nem takarítottam ki a szobámat.
Gyengéden homlokon csaptam magam, majd komolyan rá meredtem legjobb barátnőmre.
-Mivan.. ? -emelte fel szemöldökét.
-Az van, hogy ilyen apró dolgokért nem szabad összeveszni a szeretteinkkel ! Itt van a telefonom, hívd fel anyudat, beszéld meg vele a történteket és utána rendelj kaját !
Harsányan felnevetett. Haja a szemébe lógott és hasát fogva ringatózott az ágyamon.
-Ömm.. Alex.. minden oké ?
Nem tudtam, hogy mi vicceset mondtam, hiszen abba a mondatban, hogy: ' Az van, hogy ilyen apró dolgokért nem szabad összeveszni a szeretteinkkel ! Itt van a telefonom, hívd fel anyudat, beszéld meg vele a történteket és utána rendelj kaját ! ' nincs semmi vicces..
-Igen, csak.. csak.. kaja.. megint.. kaja.. kell.. neked.. áááááááááááááá !
Most már értettem, hogy min nevet. Akárhányszor azt mondom, hogy: ' éhes vagyok ' vagy, hogy ' kell kaja ' kinevet, mert tudja, hogy én rengeteget eszek mégis vékony vagyok.. Hát na, fejlődésben vagyok, kell a kaja..
Nagy nehezen sikerült abba hagynia a nevetést és tárcsázni kezdte a KFC -t..
* Ashley szemszöge *
-Rendben Ashley. -mondta az orvos és miután le vágta a gipszemet, le tette az asztalra. -Rendesen tudod mozgatni a karod ? -kérdezte. Bólogattam. -Akkor a viszont látásra. -mosolygott és az ajtó felé biccentett.
-Viszlát. -köszöntem kedvetlenül.
A kórterem előtt Daws és Niall várt. Mosolyogva fel emeltem azt a kezemet amiről le vették a gipszet.
-Gyere. Beszélni akarnak veled. -karolt át Niall és Daws kíséretében be szálltunk a liftbe.
Már másodperccel később kiszálltunk a harmadik emeleten. A lift melletti folyosón nagy, vörös betűkkel az állt, hogy: sürgősségi osztály.
Szívem hevesen kalapálni kezdett. Képzelő erőm ismét be indult.
' Valamelyik szobában anya vagy apa fekszik.. ' gondoltam magamban miközben kalapáló szívvel végig néztem a hosszú folyosón.
-Ne félj. Minden rendben lesz. -motyogta Daws. Niall szótlanul elindult előre a folyosón. Daws -al követtük.
Meg állt a kétszáztizenhetes szoba előtt és rám nézett. Daws -ra pillantottam, szemei könnyesek voltak. Niall leült a szoba előtt álló székek egyikére.
Féltem be menni a szobába. Nem tudtam milyen látvány fogad.
-Menj be.. -szólt Niall.
Nyeltem egyet és lassan ki nyitottam a szoba ajtót. A szoba sötét volt, csak egy kis éjjeli lámpa világított, de a lámpának a feje egy arca volt pontosítva.. egy női arcra. Anyáéra. Az ajtó kinyílt, a folyosóról a fény beszűrődött a szobába, így most már nem csak anya arcát láthattam, hanem az egész testét..
-Ashley, kislányom. Üdv itthon. -mondta apa csevegő hangon és megölelt.
-A.. anya.. mi van vele ? -kérdeztem halkan és rá mutattam a fehér ágyban fekvő anyára. Apa sóhajtott és a fejét rázta.
-Majd ő elmondja amikor megébred.
Nem kelletett sok. Ahogy be fejezte a mondatott abban a percben anya köhögni kezdett. Apával egy emberként fordultunk anya felé. Ő, próbált felülni de ereje nem engedte..
Apa fel kapcsolta a villanyt a szobában majd be csukta az ajtót, le ült az anya ágya mellett álló székre és le hajtotta a fejét. Én még mindig ugyanazon a helyen, ugyanabban a pozicíóban álltam mint mikor bejöttem a szobába.
Most, hogy a szoba világosabb lett körbe tudtam nézni. Anya ágyán kívül volt még egy ágy, közvetlenül anyáé mellett. Tippem szerint apa birtokolta azt a másik ágyat. Anya éjjeli szekrényén volt egy pohár víz, vagy három fajta gyógyszer, egy rózsafüzér és egy kép.. rólam. Semmi más nem díszítette a szobát.
-Kincsem..  -szólalt meg anya halkan. Szemeim könnyel teltek meg. Táskámat le dobtam a földre és elindultam anya felé, hogy megöleljem, már amennyire hozzá fértem.. -Hogy utaztál ? -vette ki hajamat a szememből.
-Jól. -válaszoltam kurtán. Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő elmosolyodott.
-Te már elég nagy vagy ahhoz, hogy meg tud mi is a helyzet velem.. -nem akartam megtudni, hogy mi az oka annak, hogy most anya itt fekszik. nem akartam megtudni, hogy anya miért sápadt. nem akartam megtudni, hogy anya miért gyenge.. mert.. féltem megtudni ! -Nem könnyű egy olyan betegséggel harcolni, amiből sokszor nincs menekvés. Régóta titkolom már előled az igazságot, csak azért, mert nem akarom, hogy szomorkodj miattam, vagy, hogy csak arra gondolj, hogy mikor jön el a vég.. -anya szavai hallatán sírni kezdtem.. nem bírtam ülni, járkálni kezdtem a szobában. Apa fel állt és ki ment a folyosóra. Le ültem apa helyére. Fejemet lehajtottam, kezeimet összekulcsoltam. -Látod. Ezért hallgattam mindvégig. Tudtam, hogy ez lesz. -rengeteg kérdés járt a fejemben, de hallgattam. hagytam, hogy anya beszéljen. -Alig egy hete utaztál el New York -ba, és ahogy el utaztál rá két napra rosszul lettem. Ismét. Apád hívta a mentőket, amik pár perc alatt kint voltak a házunknál. Azonnal be hoztak a kórházba. A doktornő adott egy pár gyógyszert, amiktől egy kicsit jobban lettem. Azóta itt vagyok bent, és azóta gondolkodok azon, hogy hogy mondjam el neked. Te vagy nekem a legfontosabb és sosem szeretném, hogy szenvedj miattam vagy bármi miatt. -zsebembe nyúltam és elővettem egy papír zsepit, amibe aztán ki fújtam az orrom.
-Mi az a betegség ami miatt most itt vagy.. ?
Fogalmam sincs, hogy tudtam megkérdezni, vagy, hogy miért kérdeztem meg. Tudni is akartam meg nem is..
-Rossz indulatú daganat.
Anyára néztem. Arca még mindig sápadt volt, s szemei neki is könnybe voltak. Lélegzésem felgyorsult. Szaggatottan vettem a levegőt. Szemeimből kövér könnycseppek bukkantak elő..
-Na.. ne sírj ! Én mindig ott leszek veled, akármi is történjen. Még nem megyek el. Még itt leszek veled. Sok ideig ! De ha egy napon elmegyek ne feledd, hogy én mindig ott leszek veled és vigyázok rád.
Nem tudtam, hogy higgyek e anyának avval kapcsolatban, hogy még sokáig mellettem lesz..
Csak nagyokat szipogtam és bólogattam.
-Biztos fáradt vagy. -mosolygott. -Niall haza visz téged és veled fog aludni. Hívd át Dawsone -t is ha akarod. Nincs otthon kaja, de kérj apádtól pénzt és vegyetek Niall -el gyors kaját.
-Nem megyek haza. Itt maradok veled ! -ellenkeztem.
-Nem ! Szükséged van az alvásra. Apád itt marad velem. Nincs amiért féljél. Minden rendben van. Jobban vagyok. Holnap vagy holnap után haza is engednek. Most pedig menj, és ne sírj !
Fel álltam a székről, kezembe vettem a táskámat és elcsoszogtam anyáig. Lehajoltam és megpusziltam.
-Szeretlek anya. Nagyon szeretlek.
-Én is téged kincsem. -megpuszilta a homlokom majd megsimogatta az arcom.
Kinyitottam az ajtót. A szoba előtti székek egyikén Daws ült a másikon Niall és mellette apa állt. Mielőtt becsuktam volna magam után az ajtót még egyszer anyára néztem aki csak mosolygott, és valami olyasmit mondott halkan, hogy: ' Ne félj. ' ..

∞37.rész.

* Betty szemszöge *
-Betty, kinyitnád az ajtót ? -kiabált anya a földszintről.
-Most komolyan ? Egy szál törölközőben szaladgáljak a házban és úgy nyissam ki az ajtót ?
-Siess, mielőtt még egyszer csengetnek !
Megforgattam a szemeimet és le szaladtam a lépcsőn. Meg álltam az ajtó előtt és erősebben magamra tekertem a törölközőt. Eltekertem a kulcsot majd kinyitottam az ajtót.
-Hát te.. ? -bámultam az előttem álló szőkeségre.
-Gondoltam be segítek a sminkelésbe vagy a hajad csinálásába mielőtt elindulsz az első randidra. -mosolygott hátra tett kezekkel.
-Óóó te ! -indultam el felé, hogy megöleljem de a törölköző épp lecsúszni készült még nedves testemről ezért gyorsan utána kaptam. Alex hangosan felnevetett.
-Hallom megjött Alex ! -szólt ki anya a konyhából.
-Csókolom Mrs. Kadar ! -ordított Alex, de úgy, hogy még a házunkkal szembeni szomszéd, aki a füvet locsolta is felénk fordult.
-Na jó, inkább gyere be. -mondtam megszeppenve.
Felszaladtunk a szobámba majd gyorsan felkaptam a már előkészített fehér neműt. A melltartót egy kicsit bajosabban vettem fel de Alex segített.
Leültem az ágyamra és csak bámultam kifele az ablakon.
-Jó idő van kint, úgyhogy szerintem ezt vagy ezt vedd fel.. Betty ! Hahó ! Mrs. Malik hívja Mrs. Styles -t ! Itt vagy ? -lebegtette előttem a tenyerét Alex.
-Igen, igen. Bocsi. -hajtottam le a fejem.
-Jaj. -sóhajtott és leült mellém. -Szóval mi bántja piciny szívedet ? -emelte fel a fejem legjobb barátnőm.
-Alex, mi van ha.. csak kihasznál ?
-Nem ! Olyat nem tesz ! Kevin rendes srác.
-És te mégsem komálod. -kuncogtam.
-Betty, a lényeg az, hogy te komáld, és ha te komálod őt akkor.. én is. -halkult el a mondat végére.
Biztatásképpen mosolyra húztam a számat és arra a két ruha összeállításra bámultam ami az ágyam szélén hevert, amiket Alex állított össze.
-Szerintem ez marad. -mutattam  az első szettre.
Alex bólintott és elkezdte vissza pakolni a második szettben lévő ruhadarabokat a szekrényembe.
Törölközőmet félre dobtam és lassan felöltöztem. Alex becsukta a ruhás szekrényemet és szó nélkül ki ment a szobámból. Pár másodperccel később vissza jött, kezében a rózsaszín-fekete színű hajszárítómmal és a piros fésűmmel.
Leültem az ágyam szélére. Alex bedugta a hajszárítót az áramba és szárítani kezdte a hajamat. Mikor a hajam már félig száraz volt Alex abba hagyta a szárítást és fésülni kezdte göndör fürtjeimet. Egyszer-egyszer felszisszentem, de azért tűrtem. Kifésülte a hajam és tovább szárította.
-Milyen sminket szeretnél ? -kérdezte sminkes dobozom fölé hajolva.
-Valami egyszerűt. -válaszoltam halkan.
-Nagyon csendes vagy. -mondta Alex, miközben elő készítette az alapozót, a fekete szempilla spirált és a száj fényt.
-Hát na..
Hagytam, hogy ő sminkeljen ki.
Mikor befejezett, vissza tette sminkjeimet a hejükre és cipős szekrényemhez lépett. Végig nézett rajtam majd cipőimhez fordult és kiválasztott egyet. A kezembe nyomta az adott cipőt és tovább sétált a táskáimhoz. Levette a polcról a kedvenc szürke táskámat és a vállamra helyezte.
-Vigyázz magadra, és mikor haza értél hívj fel ! -mosolygott és megigazította a hajam.
Bólintottam. Meg öleltem és elindultam lefele a lépcsőn.
* Ashley szemszöge *
-Mesélj már ! Milyen volt ? Miket csináltatok ? -faggatott Rebecca. Mérgesen ránéztem majd a fürdő felé fordítva fejemet jeleztem, hogy fogja suttogóra a hangját, hogy Niall még véletlenül se hallja amiket beszélünk.
Nehéz lenne összefoglalni a mai napot.
-Egyszerűen.. csodálatos volt. -mosolyogtam.
-Óóó ! -nézett rám kiskutya tekintettel. -Legyetek nagyon boldogat együtt ! -ölelt magához.
Telefonom megcsörrent. Összerezzentem a hangos zene hallatán. Gyorsan telefonomért nyúltam ami az éjjeli szekrényemen feküdt. Rá pillantottam a képernyőre majd nevetni kezdtem. Rebecca megforgatta a szemeit.
-Sziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia ! -ordítottam a telefonba.
-Élsz még ? -kérdezte komolyan legjobb barátnőm.
-Aha ! -mosolyogtam. -Ez volt életem egyik legjobb napja !
-Tudom. Harry már mesélt.
-Harry ?
-Niall felhívta Harry -t, hogy meséljen neki, Harry pedig felhívott engem, hogy meséljen nekem én pedig felhívtalak téged, hogy kívánjak boldog hatodik hónapot Niall -el. -hadarta.
-Kö..
-Oh, mielőtt el nem felejtem. -vágott a szavamba, ez megszokott dolog Daws -tól. -Holnap után, vagyis mikor haza jössz, át megyek hozzád és a nyakadon fogok lógni ameddig anyáék be nem fejezik a ház újítását.
-Oké. Rengeteg dolgunk lesz mikor haza megyek.
-Tudom, tudom.. Kell vásároljunk a premierre ruhát. De nekem is !
-Igen és április tizen..
-Április tizennegyedikén van a film premiere a New York -i moziban. -vágott ismét a szavamba. -Ez azt jelenti, hogy repülőzni fogunk, tudom..
-Mi ? Honnan tudod ?
-Apum meg apud jó haverok. -válaszolta kurtán.
-Ja..
-Na jól van.. Majd beszélünk holnap vagy.. holnapután. Vigyázz magadra baba ! Várunk haza. Szép álmokat. Szia ! -mondta szépen kihangsúlyozva a szavakat majd kinyomta a telefont.
-Ijesztő, ha a szádból veszik ki a szavakat. -mondta megszeppenve Rebecca.
-Igen, tudom.
Niall kijött a fürdőből. Nedves törölközőjét kicsi bőröndjére dobta majd rám ugrott.
-Oké, én erre nem vagyok kíváncsi ! -takarta el Rebecca a szemét és pizsamájával a kezében beszaladt a fürdőbe.
-Sikerült elüldöznöm. -nevetett Niall majd nyomott egy gyenge puszit a számra.

-Szeretlek. -suttogta a fülembe.
-Én is téged. Mindennél jobban.
Kopogtattak az ajtón. Niall gyorsan leszállt rólam, még mielőtt valami félre értés történt volna és az ajtóra meredt amin lassan belépett Giorgio.
-Niall ha gondolod vacsorázz velünk. Akad még egy adag vacsora pluszba.
-Kösz, ott leszek.
-Akkor tizenöt perc múlva. -biccentett és elhagyta a szobát.
-Legalább megismerem azt a bizonyos Jack -et. -mondta halkan.
-Min jár az eszed ? -kérdeztem komolyan.
Biztos voltam benne, hogy megfogja szólítani Jack -et, és ha nem tetszik neki ahogy Jack beszél vagy viselkedik, feljebb emeli a hangját.
-Semmin édesem, semmin.
-Ne csinálj semmi hülyeséget. Érted ?
-Aha.. Csak nem fogom hagyni, hogy még egyszer rád nézzen az a Jack.
-Jaj Niall kérlek ne mondd ezt ! -néztem rá szomorúan.
-Ne félj. Nem fogok verekedni.
-Mi ?
-Nem fogok verekedni ! -mondta hangosabban és szótagoltabban.
Sóhajtottam egy nagyot. Beszédre akartam nyitni a számat, mikor kilépett Rebecca a fürdőből és azt mondta, hogy le kéne menni vacsizni.
Niall rám nézett, majd felhúzta a papucsát.
-Akármit is fogok tenni, ne haragudj meg. -mondta halkan, úgy, hogy csak én halljam meg.
' Megnyugtattál bébi bogyó.. ' gondoltam magamban és egy segély kérő nézést küldtem Rebecca felé. Megráncolta a homlokát és jobb kezét Niall vállára helyezte.
-Ash minden oké ? Feszültnek tűnsz.
-Azt hiszem én nem megyek le vacsorázni.
-Ha nem jössz le a saját lábaidon, akkor én viszlek le. -mondta Niall.
Sóhajtottam és felvettem a nyuszis benti papucsomat. Elcsöszögtem az ajtóig majd hirtelen megfordultam és Niall -re bámultam.
-Kélek ne legyél agresszív !
-Nem ! Addig nem leszek agresszív ameddig nem szólongat be a csávó, vagy ameddig nem néz rád úgy ahogy én nézek rád !
-Niall, te húsz éves vagy, ő tizenöt.
-Nem érdekel ! Te az enyém vagy és nem az övé !
-Meddig tartsam még nyitva a liftet ? -kiabált Rebecca.
Niall lekapcsolta a villanyt, megfogta a kezem és miután mind a ketten kijöttünk a szobából bezárta a szoba ajtót.
Mikor kiszálltunk a liftből át karolta a vállam és úgy mentünk be az étterembe.
Biztos azt akarta elérni, hogy lássa Jack -et szenvedni, de ez most nem jött össze mivel az étterem eléggé kihalt volt. Egy kicsit korán jöttünk le..
Helyet foglaltunk az egyik tíz személyes asztalnál és vártuk a többieket.
Rebecca a szalvéta tépkedésével szórakozott, míg Niall a telefonjáról twitterezett.
Egy fiatal pincérnő, elpirultan Niall -hez lépett és autogramot kért a telefonjára. Niall mosolyogva aláírta a telefont és a pincérnő kérésére megölelte őt.
Az ajtó kinyílt és néhányan beléptek az ebédlőbe. Cho, Alisa, Viktor, Patrick, Rita és Cedrick a mi asztalunkhoz ültek.
Rita szaporán vette a levegőt mikor élet nagyságba megpillantotta Niall -t. Rita Directioner.
-Nyugalom van Rita cica. -piszkálódott Viktor.
Köztudott, hogy Viktor -nak tetszik Rita. Niall felnevetett majd Rita -ra mosolygott, aki reszketve megbökte Cho -t. Cho megforgatta a szemeit, ki vett egy szalvétát a szalvéta tartóból, fel állt és Niall -hez sietett.
-Írd már alá ezt Rita -nak. -nyújtott Niall felé egy tollat meg a szalvétát.
Niall rá firkantotta a nevét a szalvétára majd rám nézett.
-Hol van ? -kérdezte.
-Nem tudom. Egyenlőre még nincs itt. -válaszoltam megszeppenve.
Niall az ajtóra meredt és várt. Az ajtó néhány perc múlva kinyílt és felbukkant Jack.
Jack elkezdte a tekintetével a mi kis csoportunkat keresni, s mikor ránk talált vett egy mély levegőt, kifújta azt majd elindult felénk.
-Sziasztok. -köszönt és leült az egyetlen üres helyre, Rebecca és Patrick között. Egy emberként vissza köszöntünk, de Niall volt a vízhangunk..
Jack Niall -re pillantott, de ahogy rá nézett rögtön el is fordította a fejét és a fehér abroszra meredt.
-Hogy telt a napotok ? -mosolygott ránk Cho.
-Remek volt ez a nap. Örülök, hogy egy ilyen csodás barátnőm van mint Ash. -puszilt meg Niall. -Szeretlek Ash. -mosolygott rám.
Direkt csinálja ! Féltékennyé akarja tenni Jack -et ! Azt akarja, hogy Jack felidegesítse magát !
-Én is szeretlek. -mondtam halkan.
Az asztalunknál ülők tapsolni illetve óóó! -zni kezdtek.
-Hozhatnák már a kaját.. -motyogta Jack.
-Hogy mondod ? -kérdezte Niall, Jack -nek intézve a kérdést.
-Azt mondtam, hogy hozhatnák már a kaját. Nem hallasz jól ? A sok sikoltozó lány megsüketített ? -kérdezte Jack flegmán.
Az asztalnál ülők egy megvető nézést küldtek Jack felé. Sóhajtottam és abba reménykedtem, hogy Niall szólás nélkül elhagyja Jack beszólását.
-Mi bajod ?
' Remek. Elkezdődött. ' gondoltam magamban.
-Már megint nem hallottad amit mondtam ?
A konyha ajtaja kinyílt és vagy tíz pincérnő lépett ki rajta, kezükben egy-egy fehér tányérral amiken a vacsoráink voltak.
-Miért ilyen nagy a szád ? -replikázott Niall, aki elé közben le rakott egy csinos, fekete hajú pincérnő egy nagy adag ételt, nagyobb adagot mint amilyet mi kaptunk.
-Te pedig miért vagy ilyen beképzelt ? -szűkítette össze szemeit Jack.
-Nem vagyok beképzelt, csak megvédem azt ami az enyém ! Tudod, nem szeretem ha olyanok érnek hozzá.. -felém bökött. -akiknek nem szabad ! -emelte fel a hangját.
Jack felpattant és idegesen bámult Niall -re.
Niall Jack idegessége láttán elmosolyodott.

-Ash, elmondtad a drága szerelmednek, hogy nem kellesz nekem ? Hogy szándékomba sem áll közétek állni ?
' Szuper, engem is bele kevernek. '  gondoltam magamban.
Niall rám nézett. Egy szóval sem mondtam, hogy Jack nem akar közénk állni és ez nagy hiba volt, tehát mondhatjuk azt, hogy én vagyok a hibás amiért az egész ebédlő Niall és Jack szócsatáját figyeli.
-Igen, de én egy szóval sem mondtam, hogy közénk akarsz állni, én csak figyelmeztetlek, hogy még véletlenül se forduljon meg az agyadba az, hogy nyomulsz Ash -re, mert a saját két kezemmel ütlek szét !
-Milyen lovagias. -súgta Rita Cho -nak. Cho sóhajtott.
-Jack, Niall ! -ordított Giorgio. -Ezt most fejezzétek be !
-Még el sem kezdtük.. -motyogta Niall.
-Vacsorázzatok, vacsorázzatok ! -mondta a többi társulatnak. Giorgio idegesen elindult az asztalunk felé. -Mi ez a hangoskodás ?
-Jack szerelmes Ash -be, de Niall meg akarja védeni Ash -t és nem is akarja elveszíteni Ash -t, mivel szereti. -foglalta össze Rebecca.
Giorgio egy lenéző pillantást küldött a két veszekedő fiú felé.
-Niall arra kérlek, hogy holnap utazz haza.
-Nem ! Nem megyek haza Ash nélkül !
Jack megforgatta a szemeit, Rebecca oldalba bökte.
-Ash, holnap haza utazol Niall -el. -mosolygott rám Giorgio. -Miután megmutattuk, hogy hol fogsz helyet foglalni a moziban haza utazol Niall -el. Most megyek felhívom Simon -t, hogy mondjam el neki, hogy egy nappal hamarabb utazol haza mint kellene. Meg ne halljam, hogy még egyszer veszekedtek ! Most pedig vacsorázzatok ! Jó étvágyat. -biccentett majd nagy léptekben elhagyta az ebédlőt.
Idő közben Jack leült és fejét támasztva neki állt a vacsoráját pusztítani.
-Azért elmondhattad volna, amit Jack mondott. -suttogta a fülembe Niall.
-Jaj ne haragudj. Teljesen ki ment a fejemből. -néztem rá bűnbánóan.
Niall lenyelte a szájába tett hamburger falatott majd megsimogatta az arcomat.
-A lényeg az, hogy elmondtam annak a, annak a.. Jack -nek amit akartam.
*
-Mindegyik helyen lesz egy-egy papír lap, azon a papír lapon pedig rajta lesz az adott személy fényképe és neve. -magyarázta Giorgio a mozi előtt.
Bementünk a terembe és a papír lapokon elkezdtem a nevemet kerestem. Meg is találtam, közvetlenül Jack neve és fényképe mellett.
-Jack mellett üllők.. -súgtam Rebecca -nak.
-Én Joe mellett. -megborzongott. -Nem bírom azt a srácot..
-Kérlek benneteket, hogy az aki megtalálta a helyét üljön le, de lehetőleg előbb vegye el a papír lapot mielőtt le ülne. Leültem, Jack is leült mellém.
-Nem szeretném ha a tegnap szócsata miatt tönkre menne a barátságunk.- fordult felém Jack. Bólintottam majd Giorgio -ra szegeztem a tekintetem.
Éreztem ahogy Jack felém pillant egyszer-egyszer.
-Egy hónap múlva is így fogtok ülni. Elmondtam az infókat a premierről, de azért még fogok küldeni nektek egy-egy emailt a biztonság kedvéért.
A sminkes csaj lefényképezett minket, majd vissza adta Giorgio -nak a fényképezőt.
-Most vissza megyünk a szállodába, és lesz egy óra szabad foglalkozás. Arra kérnélek benneteket, hogy abban az egy órában köszönjetek el Ashley -től mivel ő még ma haza utazik.
Többen felém fordultak. Éreztem ahogy Jack rám néz és le sem veszi tekintetét rólam.
-Aláírhatom a gipszedet ? -kérdezte Rita a gipszes kezemre mutatva, már a szállodában.
-Persze. -mosolyogtam rá. Vissza mosolygott és máris rá firkantotta a nevét a gipszemre egy rózsaszín filccel.
-Ash mennünk kéne, mert még lekéssük a gépet. -nyávogott Niall.
-Na, gyertek ide ! -tátottam szét a karjaimat. Barátaim, akik át jöttek a szobámba elköszönni tőlem csoportosan megöleltek.
Giorgio kivitt minket a reptérre és megvárta ameddig felszáll a gépünk.

-Haragszol amiért egy nappal hamarabb haza hozlak ? -vette ki Niall a kezemből a magazint amit el kezdtem olvasni.
-Nem. Legalább hamarabb otthon leszek.

∞36.rész.

-Ennyi ? ' Niall mit keresel te itt ? ' -kérdezte flegmán. A még mindig kezemben lévő meghívókat le tettem Rebecca ágyára, majd elindultam Niall felé.
-Hiányoztál. -öleltem magamhoz.

-Csak két napja hagytad el London -t, de én máris kapom a telefonokat, hogy jöjjek ide és állítsak le egy gyereket aki rád szált. -ült le az ágyamra és az ölébe ültetett.
-Nem kellet volna idáig elgyere, csak egy srác miatt. Egyedül is eltudtam volna intézni. -mosolyogtam.
Niall felemelte a szemöldökét majd megcsóválta a fejét.
-Nem, nem, nem. Majd én beszélek a fejével !
A szoba ajtó kinyílt és sebes léptekkel bejött rajta Jack. Szája beszélésre nyílt, de mikor észrevette, hogy nem egyedül vagyok a szobába rögtön becsukta csipogóját. Hátrálni kezdett, megfordult és kirohant a szobából.
-Ismered ? -kérdezte Nialler. Lehajtottam a fejem és bólogattam.
-Ő a Jack.
-Bocs, a zavarásért. -lépett be ijedten a szobába George. -Mit csináltatok Jack -el ? Idegesen rohant ki a szobádból Ash, beszélni sem tudtam vele olyan gyorsan szaladt a saját szobája felé.
-Jaj.. -sóhajtottam és elindultam az ajtó felé.
-Most hova mész ? -kiabált utánam Niall.
-Szerelmes belém ! Beszélnem kell vele !
Tudom milyen érzés az amikor nem szeretnek viszont. Az a fájdalom, mikor azt akit igazán szeretsz, olyannal látod akivel nem akarnád.. Remények, hogy egyszer majd vele lehetsz, hogy csak neked mondja azt, hogy 'szeretlek'.. A mosoly, ami az arcodra ül ha csak visszaköszön.. A nagy szív dobbanás ha csak rád mosolyog..
Megálltam Jack szobája előtt és csak bámultam az ajtóra. Mély levegőt vettem és bekopogtam. A választ meg sem várva benyitottam a szobába.
Jack az ágya szélén ült és két kezével fejét támasztotta. Az ajtó csapódására felemelte a fejét s tekintetét rám szegezte.
-Jack.. -néztem rá szomorúan.
-Nem Ash. Nincs szükségem a sajnálkozó dumádra !
-Jack én nem akartalak megbántani !
Sajnáltam, hogy így alakultak a dolgok. Úgy éreztem, hogy elveszítettem egy barátot..
-Ash kérlek ne kezd ! Én nem akartalak bántani, én nem akartam, hogy az enyém legyél.. nekem elég volt annyi, hogy a közeledben lehetek. -állt fel és elindult felém. Szemeiben könny cseppek tűntek fel. -Tudtam, hogy boldogok vagytok a Horan gyerekkel ezért szándékomban sem állt elmondani, hogy mit érzek és szándékomban sem állt szét szedni titeket ! Rengeteg barátnőm volt már eddig de egyiket sem szerettem úgy mint téged ! Ash..
-És mióta.. ? -kérdeztem, abba reménykedve, hogy tudja mire értem a kérdésemet. Hangom rekedtnek hallatszott.
-A csók óta. Pontosabban.. a csókok óta. Sokszor kellet elpróbáljuk azt a jelenetet. -kuncogott. -Nagyon megörültem mikor Giorgio felhívott és bejelentette, hogy egy hétre ismét vissza kell jöjjek ide, New Yorkba. Tudtam, hogy te is itt leszel ! Bocsánatot szeretnék kérni ha rámenősnek tűntem, vagy ha idegesíttettelek, csak.. közel szerettem volna lenni hozzád !
* Betty szemszöge *
-Nem mész át Alex -hez ? -állt meg anya a szobám ajtajában.
-Nem. -válaszoltam kurtán.
-Miért ? -ült le az ágyamra.
-Mert be durcizott.
-Oh, biztos volt rá oka.. -mosolygott.
-Te megharagudnál a legjobb barátnődre csak azért, mert el megy randizni egy fiúval ? -kérdeztem rá se pillantva anyára.
-Ennyi ? Csak ennyi a gond ? Ennyi miatt vesztetek össze ? Egy randi miatt ? Hívd fel Alex -et és beszéljétek meg a dolgokat !
-Nem ! -ellenkeztem.
Anya nem állt le velem veszekedni, inkább fogta magát és ki ment a szobámból.
Bele ültem a zsák-fotelembe, kezembe vettem a laptopomat és fel léptem skypra.
*
-Milyen randira mész te ? Kivel ? Hány éves a srác ? Hányadikos ? Melyik suliba jár ? Ismerem ? -tette fel anya a kérdéseket, a vacsinál.
-Moziba megyek Kevinnel. Tizenöt éves. Kilencedikes. Oda ahova én. Nem hiszem.. -válaszoltam sorba a feltett kérdésekre.
-Mesélj róla ! Mióta ismeritek egymást ? -kérdezett ismét anya.
-Szeptember óta. Ajj, anya ha látnád, hogy milyen jól néz ki ! Tökéletesen felálított szőke haja van és óriási kék szemei !
-Szóval szőke herceg. -mondta anya és ivott egy korty alma levet.
-Hát.. -hajtottam le a fejem.
Éreztem ahogy elpirulok.
-Mikor mentek randizni ? -kérdezte Anita aki épp a zöldségeket pusztította el a tányérjáról.
-Holnap, fél háromkor jön értem. -mosolyogtam.
* Dawsone szemszöge *

-Igaz, nem olyan nagy mint a régi házunk, de legalább otthonos. -mondta apa, miközben mind a négyen, Pisti -t is bele értve, bámultunk egy kicsi, narancs sárga házra a kocsiból.
Szerencsére nincs messze se a sulitól, se Ashley -éktől, se Harry -től.
-Pisti -nek lesz saját szobája ? -kérdeztem a móka kedvéért.
Anya és apa egy emberként fordultak hátra. Úgy látszik ők nem tudják mi a vicc..
-Mi ? Annak a krokodilnak legyen saját szobája ? -kiabált apa.
-Kaméleon. -javítottam ki egyhangúan.
-Dawsone, ugye csak viccelsz ? -kérdezte anya idegesen de mégis kedvesen.
-Persze, hogy csak viccelek.. -motyogtam.
-Na, menjünk és fedezzük fel az újdonsült otthonunkat ! -csapta össze apa a tenyereit.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a bejárati ajtó felé. Apa kinyitotta az ajtót és beléptünk rajta.
Állot szag keringet a lakásban. Biztos valami öreg házaspáré volt a lakás, s mikor meghaltak a ház valamelyik rokonukra maradt akik eladták nekünk..
Régi bútorok, perzsa szőnyegek és festmények díszítették a lakást.
-Daws, a kicsi szoba a tied ! -kiabált át anya a nappaliból, a fürdőszobába ahol én álltam.
Elindultam megkeresni a kicsi szobát. Hamar megtaláltam.
Tényleg kicsi volt. A szoba ajtóval szemben, a másik falon volt egy kicsinyke ablak, amin be volt húzva a sötételő. Ennyi, ennyi díszítette a szobát. Egy ágy, egy szekrény.. semmi sem volt a szobában, csak egy ablak !
-Jó üres ! -üzentem a szüleimnek.
-Festésre szorul az egész ház és új bútorokat is kell venni. -állt meg mellettem apa.
-Holnap állunk neki a ház újításának és jobb lenne ha akkor nem lennél itt. Elmész a nagyihoz, de ha akarod csak addig maradsz ott ameddig Ash haza nem ér.
* Ashley szemszöge *
-Nagy baj lenne ha én nem mennék veletek megnézni New York -ot ? -kérdeztem szombat reggel Giorgio -tól.
-Miért ne jönnél ? -tette csípőre a kezét.
-Ha már itt van Niall, akkor szeretném vele tölteni a mai napot mivel.. ma vagyunk fél évesek. -mosolyogtam kajánul.
-Oh ! Boldog hatodik hónapot nektek ! Nyugodtan itt maradhatsz, de kérlek ne hagyjátok el a szállodát. Vacsira vissza érünk. -hadarta Giorgio.
Gyorsan megölelt és már szaladt is a szálloda kijáratához ahol sorban álltak a színész palánták.
-Nem jössz ? -kiabált Cho. Nagy volt a ricsaj.
-Nem ! Hatodik hónap ! -kiabáltam miközben szívecskét mutattam a levegőben.
Cho -nak óriási mosoly ült a szájára majd integetni kezdett. Vissza integettem majd elindultam a lift felé.
Halkan beléptem a szobába. Niall már nem feküdt az ágyamban, ott ahol hagytam mikor lementem reggelizni. Beljebb mentem és megpillantottam az ágyamon egy rózsaszín borítékot amire az volt ráírva, Niall gyönyörű kézírásával, hogy: 'Ashley.'
Felbontottam a borítékot és hangosan olvasni kezdtem a levelet.
'Szép jó reggelt ! Hogy aludtál gyönyörűségem ? Olyan jó volt ismét veled aludni ! Sajnos nem ébredhettem melletted, mivel te sunyi voltál és lementél reggelizni. Engem nem is hívtál ! Remélem nem laktál jól..
Azt szeretném ha a mai napot csak kettesben töltenénk. Emlékezetessé szeretném tenni ezt a szép napos napot ! Ma van hatodik hónapja, hogy beléptél az életembe. A hat hónap alatt sok mindenen keresztül mentünk, de együtt ! Veszekedések, betegségek..
Minden mosolyt köszönök amit az arcomra csaltál hat hónap alatt ! Szeretlek !
U.I.: Kutass tovább a borítékban !
Millió csók, Nialler xx. '
Teljesen meghatódtam ahogy olvastam a levelet. Öröm könnyekkel az arcomon, nevetve leültem az ágyamra és tovább kutakodtam a borítékban.
Találtam egy másik levet. Kivettem a rózsaszín borítékból és bámulni kezdtem a rajzot.
'Nehogy fejjel lefele nézd, mert úgy sohasem érsz el a meglepi helyre !' írta Niall a lap tetején.
-Nagyon vicces vagy Horan. -mondtam, a fenti mondat értelmezése után.
Megfordítottam a lapot és egy egész használati utasításra leltem.
'Az a rajz, egy tervrajz. A szálloda tervrajza. Ha helyesen követed a rózsaszín utakat, akkor hamar rám fogsz találni, ha nem.. akkor lesz mit üljek. Nem kell szépen felöltözz, nem kell ki sminkeld magad, nem kell megfésülködj ! Nekem úgy vagy jó ahogy vagy, kócosan, pizsiben. Csak mi ketten leszünk.. Csak te és én ! ♥
Egy kis segítség: a szobádtól indulj el !
Várlak xx.' 
'Nem tudom miért érzem azt, hogy csak hülyét csinál belőlem..' gondoltam magamban.
Kiléptem a szobából, kezemben a térképpel.
Meg álltam és csak bámultam a térképre.
'Miért ilyen könnyű az út ?' gondoltam magamban.
A rózsaszín utacskát követve leértem a földszintre. A következő lépés be volt karikázva. A recepció volt a következő.
-Elnézést, a ba..
-Erre, erre, erre ! -vágott a szavamba a recepciós. -Jöjjön ! -topogott előre a magassarkújában a fiatal recepciós. -Szóval, mint látja ott kezdődik a lépcső. -mutatott a lépcsőfokokra amik egy raktár féleségben helyezkedtek el.
-Aha.. -mondtam unottan.
-Na, nincs más dolga, csak fel menni a lépcsőkön. Addig menjen ameddig nem látja meg a barátját. Jó szórakozást. -mosolygott majd becsapta az ajtót.
Egyedül maradtam egy nem éppen világos helyiségben.
'Niall tudja, hogy félek a sötétben. Direkt csinálja !' gondoltam magamban, idegesen miközben elkezdtem a lépcsőket róni.
-Menj Ash, menj ! Hamarosan összetalálkozol Niall -el és akkor jól leszidhatod amiért ilyen helyre dugott be téged ! -biztattam magam.
*
Kábé tizenöt perc gyaloglás után megérkeztem a végállomásomra. Izzadtan dugtam ki a fejem a sötét zugból. A kilátás valami csodás volt. A szálloda legtetejére érkeztem..
-Büszke vagyok rád. Ügyes voltál. -hallottam meg Niall hangját.
Jobb oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Niall -t amint épp egy szépen megterített asztaltól áll fel.
-Ez aztán a meglepetés. Jól kifárasztottál. -kuncogtam.
-Még így izzadtan is gyönyörű vagy. -nevetett Niall és magához húzott. -Boldog hatodik hónapot ! -suttogta.
-Szeretlek. -suttogtam a fülébe majd megcsókoltam.
-Na és most.. Remélem leugráltad a reggelidet. -megfogta a kezem és ahhoz a bizonyos asztalhoz vezetett.

-Ez igen ! Te ilyet is tudsz ? -kuncogtam.
-Csak ha nagyon akarok. -mosolygott.

∞35.rész.

* Ashley szemszöge *
-Sziasztok ! -rohantam színész társaimhoz.
Hosszú volt a repülő út, de vége. Ha azt vesszük nem is éreztem magam annyira borzasztóan amikor az óceán felet repültünk. Már kezdem megszokni.
Mindenkit meg öleltem, meg pusziltam majd Rebecca -hoz fordultam.
-Igen és elintéztem, hogy ugyan az maradjon. Igen, aludhatsz abba az ágyba ahol a múltkor és igen megkaphatod ugyan azt a szekrényt. -hadarta el egy szuszra, mosolyogva.
-Te sunyi ! -mutattam rá a mutató újammal. Ez a csaj olvas a gondolataimba, rosszabb mint Daws. Daws is nem egyszer vette ki számból a szót. Néha már ijesztő ez a folyamat.
Hangosan fel nevettünk Rebecca -val majd be léptünk a nagy liftbe, amibe ráadásul zene is szólt.
-Itt semmi sem változott. -szóltam mikor beléptünk az óriási, öt csillagos szobába.
-Hát persze, hogy nem ! -dobta le magát, a már megszokott ágyára Rebecca.
Bőröndömmel a nyomomban ideiglenes szekrényemhez sétáltam majd ki nyitottam azt. Ahogy meg láttam a krém színű polcokat, hirtelen rengeteg emlék beugrott. Mikor a forgatásokról fáradtan feljöttem és elő vettem egy kényelmes bebújóst, vagy mikor a ruháimat pakolásztam vissza a bőröndömbe, mert haza utaztam..
Ez a film forgatás megváltoztatta az életem ! Minden más ! New York rengeteg jó és rossz pillanatot nyújtott már nekem..
-Ashley ! -ugrott rám Jack, teljesen kizökkentve gondolkodásomból. -Hogy vagy kislány ? -szorított magához. Szinte megfojtott olyan erősen ölelt.
-Öm, köszi jól vagyok, csak.. ne szoríts ilyen erősen ! -préseltem ki magamból nehezen a szavakat.
-Oh, ne haragudj. -váltott át a gyenge módra, még mindig ölelt de sokkal gyengédebben. -Nagyon hiányoztál. Sosem válaszoltál az emailjeimre.. -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Ne haragudj, de már egy ideje nem néztem meg az emailjeimet. -kuncogtam.
-Oké, semmi baj. Ezentúl ha hiányozni fogsz akkor telefonon foglak keresni. -mosolygott. Vissza mosolyogtam, majd ismét szekrényemhez fordultam.
El kezdtem ki pakolni a nadrágjaimat. Ahogy pakolásztam az egyik nadrágból ki esett egy cetli. Meglepődve érte nyúltam majd magamban elolvastam a feliratot.
' Vigyázz magadra ! Szeretlek. Puszi, anya. ' a szám automatikusan mosolyra húzódott majd a cetlit bele gyömöszöltem a pénztárcámba.
-Hallom kibékültetek a Horan gyerekkel. -mondta halkan Jack, aki időközbe leült velem szembe. Nyeltem egy nagyot majd rá pillantottam.
-Már nagyon rég óta. Nagyon nehéz volt nélküle. Úgy éreztem, hogy valami hiányzik az életemből és mikor ki békültem vele akkor rá jöttem, hogy mi volt az a valami. Ő maga.
Jack le hajtotta a fejét, sóhajtott egy nagyot majd rám pillantott.
-Örülök, hogy boldog vagy. -mosolygott.
-Khm ! -köszörülte meg Rebecca a torkát. -Jack.. -karolta át Jack -et, mosolyogva. -Van barátnőd ?
-Nem, nincs. -válaszolt Jack a kérdésre.
Rebecca rám pillantott majd fel emelte a szemöldökét. El engedte Jack -et, majd vissza ment a saját szekrényéhez és folytatta a ruhák dobigálását.
Nem értettem miért nézett rám olyan furcsán. Bele telt egy kis időbe mire rá jöttem..
*
-Tetszel Jack -nek ! -támadt le Rebecca miután vissza tértünk az ebédről.
-Nem, az nem lehet ! Nem én ! Nem.. -hadartam, összeszorított szemekkel.
-De, bizony tetszel neki. Nem vetted észre, hogy milyen boldog volt mikor meglátott téged ? Az ebédnél is melletted ült !
-És akkor ? Az még nem jelent semmit ! Lehet, hogy csak azt akarja, hogy jobb barátok legyünk.
-Épp ez az ! Azt akarja, hogy jóba legyetek aztán lassan, lassan el kezd udvarolni. El hív pizzázni, vagy sétálni és a végén megkér, hogy legyél a barátnője ! És ahogy téged ismerlek a szíved meg fog szakadni, mert vissza kell utasítsad, mivel te Niall -t szereted, nem ? -mosolygott.
-De, de igazad van. Én Niall -t szeretem és nem hagyhatom, hogy a dolgok tovább fajuljanak. Ha meghív valahova akkor elutasítom.
-Hát, úgy illene, hogy el menj vele hiszen mindenki megérdemel egy esélyt, nem de ? -villantotta meg fogsorát.
-Hogy jön az ki, hogy nekem barátom van, de én közbe egy másik sráccal randizgatok ? -emeltem fel a szemöldököm.
-Ez az ! El kell magyarázzad Jack -nek, hogy neked van barátod akit szeretsz ! Mond meg neki, hogy maradjatok csak barátok.
* Dawsone szemszöge *
-Értsd meg, hogy az egy kaméleon ! Nem engedem, hogy magaddal hozd az új házunkba ! -ordibált apa.
-De ő az én barátom ! Szülinapi ajándékba kaptam, nem engedem, hogy elengedjétek ! -emeltem fel a hangom.
-Inkább menj és pakold össze a cuccaidat, Pisti -t pedig add ide. -tartotta anya a tenyerét.
-Nem adom ! -kiabáltam, kezemben tartva kicsi kaméleonomat. Anyáékra egy gyilkoló pillantást vetettem majd be szaladtam a fürdőbe és be zárkóztam oda.
Le ültem a szivacsos szőnyegre és simogatni kezdtem kaméleonomat.
-Nem engedem, hogy elvegyenek tőlem. Soha ! -mondtam.
*

Nem tudom, hogy de sikerült elaludnom a földön ülve. Az éjszaka közepén arra ébredtem meg, hogy Pisti a blúzom alatt járkál. Sokkal logikusabb lett volna ha akkor fel álok és be megyek a szobámba, az ágyamba aludni mintsem a kádba be feküdni és ott fojtatni tovább az álomlendi sétámat..

Túl fáradt voltam akkor ahhoz, hogy gondolkozzak.. az első alvási helyet amit megláttam azt használtam. Nem számított, hogy kényelmes-e vagy sem.. csak le tudjam hajtani a fejem, vagyis aludni lehessen.
Kényelmesen elhelyezkedtem a hideg kádba, majd párnának használva Ashley kacsáját lehunytam a szemeimet..
* Betty szemszöge *
Hetek teltek el apa halála óta. A repülő utasainak fele megégett, a másik fele pedig a vízbe veszett. Nem lehet tudni apa, hogy halt meg..

Lelki ismeret furdalásom van. Nincs olyan nap, hogy ne sírjak !

Minden este sírva alszok el, viszont reggel mikor megébredek ismét minden eszembe jut és az egész szenvedés kezdődik előröl..

Csúnyán beszéltem apával, csúnyán bántam vele..

Bárcsak megmondhatnám neki, hogy nagyon sajnálom az egészet és, hogy mennyire szeretem.

Anya, összeomlott, mindig csak sír és sír.. A húgom, Anita nem akarja felfogni a történteket, csak azt mondogatja, hogy apának dolga akadt London -ban, azért nem ért még haza. Legjobb barátnőm, Alex mellettem van. Mindig segít és próbál felvidítani !

A suliban a tanárok sajnálkozva néznek rám, de nem csak ők hanem az egész suli ! Mindenki tudja, hogy mi történt..

Azóta a szörnyű nap óta, egy kis fekete szalagot hordok. Mindenhova magammal viszem ! Vagy a táskámra vagy a blúzomra tűzöm fel, de nincs olyan nap, hogy ne legyen nálam, ugyan így hordok magammal egy fényképet apáról. Az a fénykép a pénztárcámban van..

*

Szörnyű úgy végig menni a suli folyosóján, hogy mindenki sutyorogni kezd mikor meglátnak. Mutogatnak rád, meg állnak és bámulnak, tisztán hallhatóan találgatják, hogy apa vízbe fulladt-e vagy megégett..

'Végre itt a hétvége. Két teljes napig, nem fogom hallani ahogy a saját osztály és iskola társaim a hátam mögött sutyorognak. ' gondoltam magamban lehajtott fejjel, miközben úgy tettem mintha a cipőm órát bámulnám.

-Mi lenne ha egész hétvégén nálam dekkolnál ? -ült le mellém padtársnőm és egyben a legjobb barátnőm, Alex.

-Jó lenne. -mosolyogtam halványan. -Anya biztos meg engedi.

-Hozhatnád Anitát is és akkor csinálnánk egy igazi csajos hétvégét meg..

-Szia Betty.. és Alex. -szakította félbe Alex mondanivalóját Kevin.

Kevin az egyik év folyam társunk. Az osztályunkkal szemben van az ő osztálya. Mi A-sok vagyunk, Kevin pedig B-s. 

-Szia Kevin. -köszöntünk egyszerre Alex -el csak én boldogan, legjobb barátnőm pedig unottan.

-Ömm, Betty.. arra gondoltam, hogy.. lenne-e kedved.. izé.. elmenni velem moziba holnap este ?! -kérdezte lesütött fejjel.

-Úgy érted, hogy.. randiznék-e veled ? -kérdeztem vissza.

-Igen. -nézett rám. Kevin -nek gyönyörű kék szemei vannak.

Alex -re néztem aki idegesen fürkészte a tekintetemet. Nagy dolog, hogy engem randira hívtak ! Engem eddig sosem hívtak randizni.

-Igen. Szívesen megyek. -mosolyogtam Kevin -re.

-Oké. -mondta boldogan. -Akkor ma este felhívlak és megbeszéljük a dolgokat. -nyomott egy cuppanóst az arcomra. Éreztem ahogy elpirulok.

Egy boldog sóhaj kíséretében Alex felé fordultam.

-Randi.. -kezdtem volna bele énekembe de Alex félbe szakított.
-Nem úgy volt, hogy nálam leszel egész hétvégén ?
-Ne haragudj ! Nem mondhattam nem -et. Annyira aranyosan kérdezte meg.. meg tudod, hogy csak barátok vagyunk Kevin -el.
-Már nem sokáig. -szolt halkan és táskájáért nyúlt majd kutatni kezdett benne. Biztosra veszem, hogy a fülhallgatóját kereste.
-Alex most komolyan azért akadsz ki, mert randira megyek egy sráccal ?
-Nem, nem azért. Azért, mert úgy volt, hogy az egész hétvégédet velem töltöd, bele értve a szombati napot is, és nem valami büszke, páva gyerekkel ! -sziszegte idegesen.
*Dawsone szemszöge*
-Dawsone itt vagy ? -dörömbölt anya az ajtó másik oldaláról.
Szemeim hirtelen kinyíltak, mintha jeges vizet öntöttek volna a meleg hátamra. Teljesen meggörnyedtem. Hamar ki másztam a fürdőkádból és végtagjaimat nyújtóztatni kezdtem. Anya még mindig dörömbölt és kiabált az ajtó túl oldaláról. A nyakamon volt a sor a megmozgatásra.
-Jobb oldalra, majd bal oldalra.. -mondogattam halkan, becsukott szemekkel. -Ismét jobb oldalra majd.. -hamar ki nyitottam szemeimet majd a tükör elé sántikáltam.
Nyakam fél oldalasan állt. Megijedtem. Kiáltozni kezdtem segítségért. Anya teljesen kétségbe esett. Apa rám parancsolt, hogy nyissam ki az ajtót, hogy be tudjanak jönni hozzám. Nagyon fájt a nyakam.
Anya ijedten a kocsi kulcsokért szaladt, míg apa engem óvatosan le kísért a lépcsőn.
Be tuszkoltak a kocsiba és már vittek is a kórházba.
* Ashley szemszöge *
-Jó reggelt álomszuszék, ideje reggelizni. -költögetett egy lágy férfi hang.
Csukott szemmel kinyújtóztam, majd csámcsogva kinyitottam szemeimet.
Nem tudom miért voltam avval a tudattal, hogy ha kinyitom a szemeimet akkor Niall tengerkék szemeivel találom szembe magam..
-Jack ! -csúsztam hátrébb az ágyamban mivel eléggé közel volt hozzám.. -Megijesztettél. -hazudtam.
-Ne haragudj. Giorgio azt üzeni, hogy menj reggelizz meg Rita -val és Cedrick -el.
-Miért csak hárman kell reggelizzünk ? -értetlenkedtem.
-Mi, a többiekkel már reggeliztünk. Rebecca azt mondta nem tudott téged felkölteni. Azt is mondta, hogy a szobában lévő összes párnát hozzád dobta, de te csak felhorkantottál és a másik oldaladra fordultál.
-Hmm.. -tűnődve végig néztem az ágyamon, amin vagy harminc darab párna hevert. -Aha. Meglehet. -bólogattam.
-Nem gond ha lekísérlek ? -fogta meg a karom Jack, mikor már a liftbe szálltam volna be. Nyeltem egy nagyot majd mosolyogni kezdtem.
-Nem, nem baj.
A liftből kilépve nagy kacagások hallatszottak ki az ebédlőből. Kíváncsi lettem mi lehet annyira vicces. Jack -et lehagyva előre siettem.
Kinyitottam az ebédlő ajtaját mire minden szem pár rám szegeződött.
-Jó reggelt művész nő. -köszönt mosolyogva Patrick.
-Heh. -nyújtottam a nyelvem Patrick felé. -Szép jó reggelt bolondok. -volt akit megöleltem és volt akit megpusziltam.
Az asztalhoz sétáltam amin több féle kaja sorakozott. Kezembe vettem egy poharat majd narancs levet töltöttem bele s visszasétáltam barátaimhoz.
-Meg sem vártál, te kis huncut. -puszilt meg Jack, egészen közel a számhoz.
Mindenki elhallgatott s félig tátott szájjal bámultak ránk.
-Ti.. jártok ? -kérdezte Cho és mutató újjával rám meg Jack -re mutatott.
-Nem ! -tettetem a nevetést. -Nekem van barátom !
-Oh tényleg Niall ! -mosolygott Alisa.
-Mióta is vagytok együtt ? -kérdezte fülig érő mosollyal Viktor.
-Rég óta, nagyon rég óta.
-Jaj, annyira aranyosak vagytok együtt ! -kuncogott Chriss.
-Nem tudjátok végre befogni ? -ordított Jack.
Néma csend lett az ebédlőbe. Mindenki Jack -re szegezte a tekintetét. Ő dühös arcot vágva ült egy székben, fejét támasztva a kezével, hangosan zihálva..
-Én inkább felmegyek, nincs kedvem bo.. -állt fel Rebecca és gyorsan elhallgatott majd Jack -re nézett. -Nincs kedvem itt ülni. -javította ki magát. -Majd találkozunk a megbeszélésen. -mondta s elindult az ajtó felé. Hangos ajtó csapódás jelezte azt, hogy Rebecca elhagyta az ebédlőt.
Lassan mindenki felállt és ki ment az ebédlőből. Négyen maradtunk. A még mindig reggeliző Rita és Cedrick, a dühös Jack és én.. aki még mindig a narancs levemet szürcsölgettem.
Jack felállt, rá csapott az asztalra mire Rita kezéből ki esett a kanál és annak a kicsinyke tartalma az asztalra fojt. Jack elindult az ajtó felé majd halkan olyasmit motyogott magában, hogy: ' A francba ! ', kilépett az ajtón majd erősen be csapta azt.
-Ash.. -szólított meg vékony hangján Rita. -Nem eszel ? Nem kérsz egy kicsi műzlit ? -nyújtotta felém a CiniMini -s dobozt.
Megráztam a fejem és szinte még mindig teli poharammal leültem Cedrick mellé.
-Szereted a szőkét, igaz ? -simogatta meg a hátam Cedrick. Jól láthatóan bólogattam. -Rendben ! Az adjon majd neked erőt mikor elutasítod Jack -et.
* Dawsone szemszöge *
-Nem kell megijedni, ez csak egy sima nyak ficam. Valószínű, hogy egy kicsit durvábban oldalra fordította a kisasszony a nyakát. -nézett rám az orvos. -Felírok önöknek egy krémet. -az asztalához sétált és egy lapra rá firkantott valamit majd át adta apának a lapot. -A krémmel naponta kétszer kenjék be a kisasszony nyakát. Reggel és este, de figyelem a krémnek csak akkor van hatása ha jól bele maszírozzák az érintett pontba.
Anyáék bólogattak és pedig kajánul mosolyogtam.
-Ömm.. mit tart olyan viccesnek kisasszony ? -vetett rám egy értetlen pillantást az orvos.
-Nem kell suliba menjek. Ugye ? -reménykedtem.
-Így igaz ! Két hét szabadságot kap. Az édesanyjánál van az iskolai igazolása. -mutatott anya kezére az orvos.
' Nincs két hétig suli ! ' gondoltam magamban és már el kezdtem ki gondolni a programokat.
* Ashley szemszöge *
-Limuzinok fognak titeket elvinni a New York -i mozihoz, ott lesz a premier. Ugye mondanom sem kell, hogy mindegyikőtők szépen ki kell öltözzön ? -nézett végig a társaságon Giorgio. -A premier április tizennegyedikén lesz, délután hat órától ! A premierre csak ti, a film forgatásán segédkezők, illetve meghívottak mehetnek be. Mindegyikőtők kap két-két meghívót. Azokat annak adjátok akinek akarjátok. Más meghívókért már fizetni kell, azokat holnaptól lehet megrendelni vagy megvenni a New York -i mozinál. Azt szeretném, ha tizennegyedikén ti már délután fél négykor itt lennétek, pont ebbe a terembe szépen felöltözve, ki csinosítva.. A hozzátartozók, barátok vagyis akik jönnek a premierre és meghívójuk is van azok a mozihoz menjenek, ne kísérjenek ide titeket. Igen ? Van valami kérdés ?.. Remek, akkor ki osztom a meghívókat. Kérlek álljatok sorba.
Majdnem a sor végén álltam, unalmamban elő rántottam telefonomat a zsebemből, fel mentem egy londoni áruház hivatalos weboldalára és a báli-koktél ruhákat kezdtem nézegetni..
-Ashley gyere már ! -szólított meg Giorgio. -Ez a két ingyen meghívó.. -nyomott a kezembe két aranyozott karton féleségű lapot, majd tovább számolta a meghívókat. -Apád már előre ki fizetett tizenkét meghívót. -magyarázta és még mindig számolt. Miután be fejezte a számolást a kezembe nyomott még néhány meghívót és az egyik székre mutatott jelezve azt, hogy üljek vissza a többiek mellé.
*
-Hát ez lenne a film hivatalos előzetese. Már megtekinthető a youtube -on is. Remélhetőleg a film sikeres lesz. -mosolygott.
-Gio-Giorgio. -jelentkezett szerényen Tom.
-Mondjad.
-Ez még csak a második nap és már mindent el mondtál amiről tudnunk kellene. Mit fogunk még itt csinálni ? Azt mondtad egy hetet maradunk..
-Holnap megmutatjuk nektek New York -ot, holnap után körbe vezetünk titeket a New York -i moziban, holnap után azután reggeli után haza utaztok. -válaszolt Giorgio Tom kérdésére. -Most menjetek fel a szobáitokba és óvatosan pakoljátok el a meghívókat ! Igen ? Ne felejtsétek el, hogy másfél óra múlva vacsi !
Hangoskodva elhagytuk a termet és mindenki a saját szobája felé vette az irányt.
Rebecca be ment Angelinaék szobájába én pedig egyedül indultam el az öt csillagos szoba felé. Ásítozva ki szálltam a liftből, majd komor arccal benyitottam a szobába.
Lélegzetem elállt annyira meg ijedtem és annyira meglepődtem..

-Niall. Te mit keresel itt ?

∞34.rész.

* Ashley szemszöge *
-Ashley ! -ordibált apa az irodájából.
' Mit csináltam már megint ? ' gondoltam magamban. Felpattantam a puf székről, lelökve Nudli -t a földre.
-Bocsi.. -guggoltam le kiskutyámhoz és megsimogattam. Fel egyenesedtem és nagy léptekben be mentem apa irodájába.
-Hívott Giorgio. -tért a témára.
-Oké, és mit akart ? -kérdeztem mosolyogva.
-Vissza kell utazz New York -ba !
-Minek ? -huppantam le a kanapéra, ami apa irodájában volt.
-Mindenki vissza kell menjen ! Az egész stáb ! Valamit meg kell beszéljetek.
-Jaj. -sóhajtottam. -Mikor kell induljak ?
-Holnap reggel. Maximum egy hetet maradsz.
-Oké. -forgattam meg a szemeimet. -Megyek pakolok.
*
-Na ! Mi volt olyan sürgős ? -rontott be a szobámba a csipett csapatt, Perrie -vel az élen.
-És miért van tele pakolva a bőröndöd ? -mutatott Liam a bőröndömre, ami az ágyon hevert, szét nyitva, tele pakolva.
-Holnap vissza utazok New York -ba. -ültem le az ágyamra.
Megszeppentek.. Tágra nyílt szemekkel bámultak rám, de Perrie.. Perrie reakciója volt a legdurvább.

*Perrie reakciója*

-Mi az, hogy vissza mész New York -ba ? -ugrott nekem Eleanor.
-Csupán egy hét az egész. -mosolyogtam. -Mint tudjátok két hónap múlva van a film premiere, biztos avval kapcsolatosan akar velünk beszélni Giorgio.
A lányok, s fiuk körbe néztek, majd rám szegezték tekintetüket.
-Ha csak arról lenne szó akkor nem egy egész hetet kéne kint ülj. -szólt Daws.
-Jó, igazad van. Lehet, hogy akar még valamit. Nem tudom minek kell vissza menjek ! A lényeg az, hogy holnap utazok. Velem akarjátok tölteni ezt a napot, vagy sem ? -emeltem fel a hangom.
-Én Little Mix fellépésre megyek. Jó utat. -vetett rám Perrie egy lenéző pillantást majd elhagyta a szobámat.
-Ezt meg mi lelte ? -kérdeztem az ajtóra mutatva.
-Nekem mennem kell. Dolgom van. -sóhajtott Eleanor. -Jó utat babám. -puszilt meg majd követte Perrie példáját.
-Mi dedikálásra kell menjünk.. -nézett Liam, a másik négy fiúra.
-Igen, igen. Pontosan. -bólintott Louis.
-Jó szórakozást ! Egy hét múlva találkozunk. Szia. -rohant ki Harry a szobámból.
Tágra nyílt szemekkel bámultam ahogy egyenként elhagyják a szobámat.
-Nos kicsim.. jó utat. -közeledett felém Niall és nyomott egy puszit a számra.
-Kössz.. -mondtam, majd figyeltem ahogy lehajtott fejjel elhagyja a szobámat.
-Én szívesen maradnék, csak.. meg kell etessem Pisti -t. -mosolygott Daws és kirohant a szobámból.
Pisti, Daws kaméleonja. Elő szülinapi ajándékba kapta tőlem. Tasha néni majdnem megbolondult amikor Daws kibontotta az ajándék dobozt és egy pici, kaki zöld színű kaméleon mászott ki belőle, persze Daws sikítozni és ugrálni kezdett örömében..
Egyedül maradtam, ráadásul Zayn, Liam és Louis köszönés nélkül elment..
*

-Ashley, toldd le a segged a konyháig ! -ordibált anya a földszintről.

-Mindjárt megyek ! -ordibáltam én is.

-Fél órával ezelőtt is ezt mondtad !

-Ash, ha most nem jössz le, akkor ki húzom az internetet ! -szállt be apa is a szócsatába.

' Fránya pille és fille franc, mindig van valami amivel meg tudnak fenyegetni. ' gondoltam magamban miközben le hajtottam a laptopomat és fel húztam a lábamra az Eleanor -tól kapott oroszlán kinézetű papucsomat.

Annyira szeretem ! Olyan puha és olyan meleg ! El -nek is fix ilyen papucsa van. Mikor voltam nála, észrevette, hogy mennyire meg tetszett a papucsa, ezért meg ajándékozott eggyel.

-Már rég kész a vacsora ! Mi volt olyan nehéz abba, hogy legyere a konyhába ? -támadt nekem anya.

Inkább nem válaszoltam a kérdésére, hanem csak le ültem a szokásos helyemre az asztalnál.

Daws -ék is lebicegtek az emeletről majd ők is le ültek helyeikre. Anya az asztalra tette a vacsorát, majd ő is helyett foglalt.

-Anya, gipszes kézzel kell New York -ba utazzak ? -kérdeztem és fel emeltem begipszelt jobb kezemet.

-Úgy látszik. -válaszolt egyszerűen. -Két hét múlva kell csak le szedjék a gipszedet. 

Sóhajtottam egy nagyot majd tovább ettem a tojás-ragumat.
-Daws. -fordultam legjobb barátnőm felé. -Te legalább ki jössz velem holnap a reptérre ? -mosolyogtam, mert tudtam, hogy úgy is igen -t mond.
-Nem. -nézett rám szomorúan.
A mosoly hirtelen le fagyott az arcomról. Nem kérdezősködtem, inkább lehajtottam a fejem és halkan emésztettem tovább.
Pár perccel később, miután meg ettem az egész vacsorámat, ittam egy pohár vizet és elindultam a szobám felé.
*
Épp a fürdőből jöttem kifele amikor össze találkoztam Daws -al. Rá se pillantottam. Lehajtott fejjel besétáltam a szobámba, majd becsaptam a szoba ajtómat. Leoltottam a villanyt és bebújtam a meleg ágyikómba.
*
Éjszaka táján arra ébredtem meg, hogy megsüpped az ágyamnak az egyik fele. Gyorsan felültem majd a váratlan alvó társamra pillantottam.
Kérdő tekintettel néztem rá, jelezve azt, hogy magyarázatot várok arra, amiért át sétált a szomszéd szobából az én szobámba és egyenesen be feküdt az én ágyamba.
-Bűntudatom volt. Tudom, hogy haragszol. -szipogott, azt hitte, hogy megsajnálom.
-Miért csináljátok ezt velem ? Tisztában vagytok vele, hogy milyen nehéz vissza mennem New York -ba, főleg az a hosszú repülő út.. Grrr.. -megborzongtam.
-Tudom, vagyis.. tudjuk.
-Akkor miért nem köszöntek el tőlem a többiek ?
-Nem tudom, de a lényeg az, hogy én bocsánatot szeretnék kérni ! A legjobb barátnőm vagy és nem szeretném ha egy ilyen hülyeség miatt vesznénk össze ! -mondta halkan, tagoltan miközben mindvégig a körmét piszkálta.
-Óóóó ! -néztem rá kiskutya szemekkel. -Szeretlek te ribanc ! -öleltem magamhoz.
Ribanc -nak szoktam szólítani a legjobb barátnőimet, és ők is engem. Nem tudom honnan jött ez a szokás, de egy ideje már ribanc -ozzuk egymást.
-Én is szeretlek, te ribanc !
*
-Ashley, kelj fel és készülődj. Hamarosan indul a géped. -költögetett anya, halkan, nehogy felköltse Daws -t. Sóhajtottam egy nagyot majd kimásztam az ágyamból, aminek nagy részét Daws foglalta el..
Felöltöztem, fogat mostam és vissza mentem a szobámba a bőröndömért. Daws már nem aludt, sőt nem is volt a szobámban.
Megrántottam a vállam, megfogtam a bőröndöm fülét és elindultam kifele a szobámból. Lassan lebicegtem a lépcsőn, nyomomban a bőröndömmel.
Amikor leértem a földszintre elállt a lélegzetem..
A bejárati ajtó előtt álltak, egymás mellett, kezükben egy-egy nagy karton lappal amin volt egy-egy szócska.
-Vigyázz magadra baba felkiáltó jel várunk vissza felkiáltó jel szeretünk szívecske. -olvastam hangosan amik a karton lapokon voltak írva, rajzolva.
-Pontosan. -mosolygott Dani.
-Ezért szaladtunk el tegnap. Akartunk egy kis meglepit szervezni neked. -mosolygott Harry.*-Egy hét múlva találkozunk ! -kiabáltam a repülő utolsó lépcsőfokáról, miközben integettem.
Daws szívet mutatott, a lányok a fiukkal együtt integettek kivéve Niall -t, ő a telefonját babrálta.. Küldtem barátaimnak egy levegő puszit, majd be szálltam a gépbe. Megkerestem a helyemet és leültem.
Megszólalt a telefonom. SMS -em érkezett.
' Egy új üzenet: Nialler♥ ' olvastam le magamban a képernyőről a betűket. ' Ismét egy hét nélküled. Nehéz lesz. Talán majd csinálok neked egy meglepit, addig is vigyázz magadra ! Akármi gondod legyen csak szólj ! Szervusz szerelmem. Szeretlek ! ' számra mosoly kerekedett e szavak láttán, időközben nem vettem észre, hogy már felszálltunk és elindultunk New York felé.Zsebre dugtam a telefonomat, majd kényelmesen elhelyezkedtem az első osztályi székben.
' Megint előttem áll egy hosszú út. ' gondoltam magamban, miközben az egyre kisebbedő házakat figyeltem az ablakon keresztül..

∞33.rész.

* Ashley szemszöge *
-Ashley drágám nagyon fontos döntést kell meghozzunk. -mutatott anya a kanapé felé. Vettem az adást és leültem. Tekintetemet anya felé fordítottam. -Kutattam a taxis után aki elütött téged, és megtudtam, hogy házas és, hogy van két gyereke. Döntsd el mit akarsz ! Fel akarod jelenteni a pasit, vagy..
-Persze, hogy fel akarja jelenteni ! -vágott apa anya szavába.
-Simon hadd, hogy Ashley döntsön ! -csitította el anya.
-Mi vagy ?
-Vagy úgy teszünk mintha semmi sem történt volna.
-Hát jó, legyen. Elnézem. Úgy teszek mintha semmi sem történt volna. -kulcsoltam össze ujjaimat.
-Rendben. -mondta anya biztatóan, majd felállt és elhagyta a nappalit.
*
-És persze én erre.. -mesélt Daws.
-Psszt ! -csitítottam el.
-Mi az ? -suttogott.
-Csörög a telefonom. -szóltam halkan.
-Az jó. És miért nem veszed fel ?
-Azért, mert nem tudom, hogy hol van ! -pattantam fel és tekintetemet a megvetett ágyamra szegeztem.
A párnákat lelöktem a földre és hallgattam a még mindig csörgő és rezgő telefonomat.
Rá néztem Daws -ra aki időközben leguggolt az ágyam mellé és úgy próbálta követni a telefon csörgését. Hirtelen felállt és letépte az ágyamról a takarót. A telefonom abba hagyta a zenélést. Daws -al némán figyeltük az ágyamat amin már csak egy lepedő volt..
-Szerintem a matrac alatt van. -rántotta meg a vállát Daws.
-Nem létezik ! Akkor nem hallottuk volna olyan tisztán, hogy csörög..
Leültünk a fehér lepedőre és hallgatóztunk.
-Megint csörög. -suttogott.
-Én is hallom.
Ismét felálltunk. Benyúltunk a matrac alá, de ott sem volt semmi, csak néhány fém pénz.
-Hát na mindegy. Majd csak meglesz. -legyintettem és elkezdtem vissza pakolni a párnákat az ágyra.
A telefonom ismét megcsörrent, de most tisztábban hallatszódótt. Leültem az ágyamra és hallgatóztam. Hirtelen egy rezgést éreztem a fenekemnél, aminek következtében gyorsan felpattantam.
-Ott van a lepedő alatt ! -mutattam az ágyamra.
Daws -al összenéztünk, majd hirtelen neki ugrottunk az ágyamnak. Minden cuccot ledobtunk a földre majd a lepedőt felhúztuk. A telefonom ott gubbasztott a lepedő alatt az ágyam közepén !
-Hogy került oda ? -kuncogott Daws, miközben felemeltem a telefonomat.
-Fogalmam sincs. -ráztam a fejem.
' Hat nem fogadott hívás: Rebecca. ' olvastam magamban.
* Alyssa szemszöge *
-Ez azt jelenti, hogy.. -kezdte a mondatát Peter, a taxi sofőr aki elütötte Ashley -t.
-Ez azt jelenti, hogy nem jelentjük fel ! -fejeztem be helyette a mondatot.
-Peter. -szólt egy fagyos női hang. -Ki van rúgva. -mondta. Egy lenéző pillantást vetett Peter -re majd elrohant mellette.
-A főnöknője ? -kérdeztem.
-Igen. -csóválta a fejét.
-Szerintem hagyja el London -t és menjen vissza a családjához Magyarországra.
-Az lesz. Még ma haza utazok. -mondta. Rá bólintottam majd felé nyújtottam a jobb kezemet. Kezet ráztunk.
-Jó utat. -szóltam majd elindultam a kocsim felé.
-Mindent köszönök ! -kiabált utánam.
* Betty szemszöge  *
-Olyan hihetetlen ez az egész.. -szóltam halkan. -Hogy találkoztam vele, hogy beszélgettem vele, hogy megölelt, hogy próbált felvidítani.. -folytattam.
-És akkor most apukáddal mi lesz ? -kérdezte Alex, letérve a témáról.
-Apával ? Nem tud érdekelni ! Elítélem.
-Betty, ne mondj ilyet ! Csak az apád !
-Elütött egy embert aki majdnem meghalt ! -emeltem fel a hangom.
-De biztos nem direkt csinálta.. -halkult el.
Megrántottam a vállam s fel álltam. Az ablakomhoz sétáltam és kinéztem azon. ' Hull a hó, még februárban is hull a hó. ' gondoltam magamban.

-Betty telefon ! -kiabált anya a földszintről. -Mozogj ! Apád az !
Megtorpantam és Alex felé fordultam.
-Menj már ! -hessegetett a legjobb barátnőm.
Leszaladtam a kacskaringós lépcsőn és besétáltam a konyhába. Felültem a konyha pultra majd kivettem anya kezéből a telefont.
-Igen ? -szóltam bele a készülékbe.
-Betty ? Kislányom te vagy az ?
-Igen én. Mondjad.
-Miért szaladtál el köszönés nélkül London -ból ?
-Azért, mert nem akartam veled beszélni ! -emeltem fel a hangom.
-Betty ! -szólt rám anya, s egy fagyos pillantást vetett rám.
-Kislányom.. az egész egy baleset volt..
-Nem érdekel !
-Ah.. Majd otthon megbeszéljük ! Várom, hogy felszálljon a gépem. Otthon találkozunk. Szerbussz kislányom. -halkult el majd kinyomott.
* Ashley szemszöge *
-Jó reggelt szépség. -ölelt át hátulról Niall.

-Szép jó reggelt szerelmem. -fordultam vele szembe, s nyomtam egy gyenge puszit a szájára.

-Hogy vagy ? -mosolygott.

-Köszönöm jól. Te ?

-Remekül.

-Fúj ! Nudli lekakilt ! -kiabált Daws az emeletről.

-Szerencsétlen. -mondtam halkan s megráztam a fejem.

-Csengettek ! Ashley, szívem kinyitnád ?-kiabált anya a nappaliból.
-Rohanok. -forgattam meg a szemeimet s lassan elindultam az ajtó felé.
-Szia Ash. -köszönt egy ismerős arc.
-Rebecca ? Rebecca ! -öleltem meg.
*
-Eljött hozzám és megkért, hogy béküljünk ki, de én elutasítottam.. -mesélt Rebecca.
-És azóta nem beszéltél vele ?
-Nem..
* Betty szemszöge *

-Betty, kelj fel. -szòlt vékony hangján anya, és végig simított a hajamon. Kinyitottam a szemeimet és anyával találtam szembe magam. Az ágyam mellett guggolt felkötött hajjal és piros szemekkel.

-Mi történt ? -kérdeztem rekedtes hangon. Reggel mindig be vagyok rekedve. Anya nyelt egy nagyot majd megszólalt.

-Csak.. csak vidd át a húgodat a nagyanyádhoz ! -állt fel s elhagyta a szobámat. Szemöldökömet ráncolva kikeltem az ágyamból, megvetettem azt majd a szekrényemhez sétáltam. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam s le mentem a földszintre. Anya, a nappaliba mereven ült a kanapén.

-Hol van Anita ? -kérdeztem egyszerűen.

-A konyhában. Hadd, hogy befejezze a reggelijét és aztán vidd át a nagyihoz, de te siess vissza ! -fordult felém. Bólintottam s azon perc kinyílt a konyha ajtó. Kishúgom, Anita lépet ki rajta. Még mindig csámcsogott..
-Mehetünk buba ? -fordultam felé.
-Aha, csak fel veszem a kabátomat. -mosolygott és elszaladtam felvenni a cipőjét.
*

*ZENE*

-Megjöttem ! -kiabáltam és becsaptam a bejárati ajtót.
-Gyere fel az emeletre ! -hallottam anya válaszát az emeltről. Az utam egyenesen anyáék szobájába vitt.
-Apa mikor ér már haza ? -kérdeztem és beléptem a szobába.
Anya feketébe öltözve ült a hatalmas ágyon.

-Apád már soha többé nem fog haza jönni. -fordult felém anya. Szemei vörösek voltak..
-Mi-mi történt ? -kérdeztem ijedten.
-A repülőgép ami haza hozta volna London -ból kinyuladt út közben és a repülőgép egyenesen bele zuhant a tengerbe. -rázta a fejét.
-Anya, ilyesmivel ne viccelődj ! -mordultam rá.
-Bárcsak azt mondhatnám, hogy vicc az egész. -kezdett zokogni.

Nem bírtam tovább nézni ahogy zokog. Nem tudtam, nem akartam felfogni, hogy apa.. nincs többé.

Leszaladtam a lépcsőn és kirohantam a házból. Szaladtam amilyen gyorsan csak tudtam. A hó még mindig hullt, s a szél mindig egy kisebb hó kupacot fújt bele az arcomba.

Teljesen kipirosodtam mire megérkeztem végállomásomhoz. Nem kopogtam és nem is csengettem, hanem egyenesen berohantam a házba. Ledobtam vizes csizmámat s be szaladtam egy szobába aminek az ajtaján egy kis táblácska állt: ' Alex Malik rezidencia. Kopogj mielőtt bejössz ! '.

Kopogás nélkül berontottam a szobába.

-Nem látod mi van kiírva az.. -támadt volna nekem, de észrevette milyen állapotba vagyok.

-Meghalt.. -szóltam halkan.

Alex először értetlenül nézett rám, majd hirtelen kezét a szájához kapta és el duruzsolt egyetlen szócskát: ' Istenkém ! '. Szemeibe könnyek szöktek.

Lehajtottam a fejem és zokogni kezdtem. Alex szótlanul mellém lépett és gyengéden levette rólam a vastag kabátomat. Leült az ágyára majd maga mellé ültetett, átölelt és hagyta, hogy kisírjam magam a vállán..

∞32.rész.

*ZENE*

* Josh szemszöge *
-Mit vettél neki ? -kérdezte Niall.
-Csokit, egy nagy plüss macit és mikor leszállok a gépről akkor veszek neki egy csokor virágot.
-A csoki el fog olvadni. -legyintett.
-Nem, ha hűtő táskában viszem.
-Jó, jó.. Akkor most indulás a reptérre ! -csapta össze a tenyereit Niall és kezébe vette a kocsi kulcsait.
Kezembe vettem csomagjaimat és beültem Niall mellé a kocsiba.
Néhány perc alatt ki értünk a repülőtérre. Megvettem a repülőjegyet majd felszálltam a gépre.
' Pár óra és láthatom. Pár óra és megölelhetem. Pár óra és megcsókolhatom. Pár óra és a fülébe súghatom, hogy mennyire szeretem. ' gondoltam magamban, miközben akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

* Rebecca szemszöge *

-Boldog születésnapot aranyom ! -puszilt meg nagymamám és a kezembe nyomott egy kicsi ajándék zacsit.

-Köszönöm nagyi. -mosolyogtam.

-Rebecca, látogatód érkezett. -szólt anya a nappaliból.

Felpattantam a puha karosszékből és kiszökdécseltem a nappaliba. 

Lefagytam. Nem figyeltem a körülöttem sugdolózó rokonaimra csak bámultam magam elé.

Gondolkodás nélkül futásnak eredtem, majd szorosan magamhoz öleltem..

' Mi a jó eget csinálok ? ' gondoltam magamban és eltoltam magamtól Josh -t.

-Nem, nem, nem ! Josh kérlek menj el ! -mutattam az ajtó felé.

-Addig nem hagyom el ezt a házat, ameddig nem leszel megint az enyém ! -fogta meg a derekam és közel rántott magához.

-Josh, én már sosem leszek a tied. -halkultam el.

-Mondd ki, hogy már nem szeretsz, és többet keresni sem foglak ! -szòlt fogcsikorgatva.

Nyeltem egyet, hátrébb léptem majd bele néztem Josh szemeibe.

-Nem szeretlek. Már nem.

-Miért hazudsz ?

-Nem hazudok ! Hagyj békén és menj vissza ahhoz a csitrihez aki miatt késtél  a randinkról !

-Rebecca, az más volt. Más miatt késtem ! -rázta a fejét.

-Szóval bevallod, hogy megcsaltál ?

-Nem ! -kiabált. -Nem csaltalak meg. -halkult el.

-Akkor miért nem tudtál felhívni, hogy késni fogsz ?

-Szülinapi ajándékot vásároltam, neked !

-Hazudsz ! -ordítottam.

Néma csend lett. Josh csak bámult. Időközben a a rokonaim is elhagyták a nappalit, és becsukták az ajtót, hogy még véletlenül se haljanak minket Josh -al veszekedni..

-Kérlek hagyd el a házat. -szóltam halkan, karba tett kezekkel miközben a földet bámultam.

Rá pillantottam Josh -ra aki meg sem mozdult, csak komoran meredt rám.

Lehajtotta a fejét, sóhajtott egyet majd közelebb lépet a lépcsőhöz. Letett a lépcsőre egy nagy ajándékzacsit és egy csokor rózsát, majd elindult az ajtó felé. Rá tette jobb kezét a kilincsre majd lassan felém fordult.

-Boldog születésnapot. -szolt majd lehajtotta a fejét és elhagyta a házat.

* Dawsone szemszöge *

-Mi lenne ha ma délután elmennénk egy színházi előadásra ? -álltam meg Ash mellet, aki a smink tükre előtt ült és bámulta saját magát.

-Az jó lenne. -fordult felém.

Beszaladtam anyáék ideiglenes szobájába és elküldtem apát a színházhoz, hogy hozzon egy műsor programot.

*

-' A diótörő. Drámai, zenés előadás.

Előadások: péntek, január 31. -szombat, február 01. -vasárnap, február 02.

Ez előadások 19:00 órától tekinthetőek meg a londoni színházban. Jegyeket az előadás előtt egy órával lehet kapni a színház pénztárosánál. ' -olvastam fel hangosan.

-Aha. -bólintott Ash.

-Mi aha ?

-Ez jó lesz. -mosolygott.

-Sziasztok. -lépett be a szobába kopogás nélkül Demi.

Ash rámeredt Demire. Megse mozzanat csak bámulta a feszült, váratlan vendéget.

-Ash, minden oké ? -tettem jobb kezem Ash vállára.

-Emlékszem. -szolt halkan.

-Tessék ? -kérdezte Demi.

-Ahogy.. Ahogy megláttalak minden eszembe jutott ! Minden szomorú és minden boldog pillanat ! Vissza tudok emlékezni az első iskola napomra, az első csókomra és a.. a balesetemre.

-Csak viccelsz ? -néztem rá kigüllet szemekkel.

-Nem bazdmeg ! -fordult felém. Felpattant és rám ugrott. Megölelt.

-Anya, apa ! Alyssa néni, Simon bácsi ! -ordibáltam.

-Mi történt ? -rontottak be mind a négyen egyszerre.

-Ashley, mindenre emlékszik ! Vissza tért az emlékezete !

Alyssa néni kék szemei csillogni kezdtek az öröm könnyektől. Simon bácsi egy széles mosollyal a száján előhúzta a telefonját, tárcsázni kezdte majd elhagyta a szobát. Apa sóhajtott egyet majd leült Ash mellé. Anya végig simított Ash homlokán majd megpuszilta azt.

-Hát akkor én megyek is. -szólalt meg Demi.
Semmi visszajelzést sem kapott ezért halkan felállt majd kisétált a szobából.
* Niall szemszöge *
-Már csak háromszázhuszonhat nap van karácsonyig. -szolt Harry aki a telefonját tartotta a kezében.
-Nagyon unatkozol ? -nézett Zayn Harry -re.
-Hákuná mátátá.. -kezdett énekelni.
-Kakaós kávét ivott. -legyintett Liam.
-Jaj, hív a mester. -forgatta meg a szemeit Louis.
Felvette a telefont, majd kihangosította azt.
-Szervusz, ó nagy Simon. -szólt Harry.
-Már megint kakaós kávét ittál ?
-De még mennyit. -rázta a fejét Liam.
-Mindegy ! Most nem Harry a fontos hanem Ash. Vi..
-Mivan Ash -el ? -vágtam Simon szavába.
-Vissza tudd emlékezni ! Mindenre emlékszik !
-Ez komoly ? -kérdezte Zayn.
-Halál komoly.
Szaladtam felvenni a cipőmet, kabátomat és gyorsan beszálltam a kocsimba.
*
Hamar leparkoltam Simon -ék háza előtt és beszaladtam a nagy, emeletes házba.
Lent, a földszinten nem találtam senkit. Kettesével vettem a lépcsőfokokat így hamarabb felértem az emeletre. Nudli a fürdőszoba előtt feküdt és játszott a gumi krumplijával. Kopogás nélkül benyitottam Ash szobájába, de ott sem találtam senkit. Besétáltam a tágas szobába és leültem a One Direction -ről SpongyaBob -ra cserélt ágynemű huzatra.
Tekintetem végig sétált a posztereken és a családi, baráti fotókon. Volt néhány olyan fotó ahol Ashley még csak öt-hat éves lehetett. Már akkor gyönyörű volt !
*
Bámészkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg.
-Simon -éknál vagy ? -kérdezte Liam.
-Igen, de senki sincs itthon. -válaszoltam.
-Nem vártad meg, hogy Simon befejezze a mondatát. Elrohantál.. Gyere be a kórházba, mind itt vagyunk. Ash -t most vizsgálják ki.
-Rohanok. -hadartam majd kinyomtam a telefonomat s zsebre dugtam azt.
* Ashley szemszöge *
-Mi volt az első házi állatja ? -kérdezte a doktorúr miközben néhány centire volt a feje az enyémtől és halálos pillantásokat vetett rám.
-Gyík. -válaszoltam egyszerűen. A doktor rá pillantott egy lapra és motyogva elolvasott egy mondatot. Biztos ellenőrizte, hogyha jó-e a válaszom.
-Hány éves volt amikor a tengeren majdnem megfulladt ? -kérdezett ismét.
-Tizenegy, de doktorúr meddig fog még kérdezősködni ?
-Kisasszony, legyen türelemmel. Most tesztelem az agyát.
' Fura. ' gondoltam magamban.
-Melyik az az egy film amit igazán át tud érezni ?
-A Titanick. -sóhajtottam unottan.
-Jó.. -lapozott a papirosai között. -Most pedig kérem meséje el, hogy hogy történt a balesete. -ült le velem szembe.
-Vártam, hogy a jelző lámpa zöldre váltson, s mikor zöldre váltott elindultam át az út testen de egy taxi elcsapott. Sutty, putty.. majdnem kipurcantam ! -ráztam a fejem.
-Oh, érdekes magyarázat.. Azt hiszem jobb lesz ha majd megkérdezünk egy tanút..
-Kész vagyok ? Mehetek ?
-Még egy perc kisasszony ! Ha valami gondja lenne, fejfájás vagy akármi, akkor kérem keressen fel.
-Úgy lesz. Viszlát. -köszöntem el majd elhagytam az orvosi rendelőt.
Az orvosi rendelőből kilépve a váróterembe érkeztem.
-Ashley, kislányom. Mit mondott a doktorúr ? -szaladt felém anya.
-Semmit. -rántottam meg a vállam.
-Haza jöhetsz ? -lépett anya mellé Niall mosolyogva.
-Niall.. -motyogtam halkan és szorosan megöleltem.
-Jaj te. -sóhajtott. -Jó, hogy minden rendbe jött ! -puszilta meg a fejem búbját.
*
-Alyssa, nagyon finom lett a vacsora. -dícsérte meg Niall anya főztét.
-Igen ! -helyeselte teli szájjal Daws.
Apa ragaszkodott hozzá, hogy rendezzünk egy meghitt, családi, ünnepi vacsorát..
Épp Perrie -t és Zayn -t figyeltem ahogy táncolnak, amikor Niall leguggolt velem szembe és megfogta a kezeimet.
-Táncolunk ? -kérdezte.
-Nem tudok táncolni. -ellenkeztem.
-Gyere, megtanítalak. -mosolygott.
Kuncogva felálltam. Bal kezemet ráhelyeztem a vállára, míg ő megfogta a derekamat, törött kezemet gyengéden megfogta..
-Nos, én a bal lábammal hátra lépek egyet, míg te a jobb lábaddal előre lépsz.
-Értem.
Niall hátra lépett, míg én előre..
-Forogj. -szolt halkan.

Most, hogy mindenre emlékszem ismét boldognak érzem magam.
Amikor még minden emlékem csak egy szürke ködnek tűnt, akkor üresnek éreztem magam.. de most.. most minden más !
Most egyszerűen boldog vagyok..

∞31.rész.

* Daws szemszöge *
-Megjöttem ! -ordibáltam és becsaptam magam után a bejárati ajtót.
-Kicsim.. -jött ki anya halkan a konyhából, kezében két fekete kézi táskával.
-Hova mész ? -bámultam rá kikerekedett szemekkel.
-Majd elmondom. De most menj fel és minden cuccodat pakold össze. Vigyázz, hogy semmi se maradjon itt, még egy darab csatt sem. -mondta komolyan.
-De.. mi történt ? -értetlenkedtem.
-Csak menj.. -intett.
-Hát oké. -vontam meg a vállam és elindultam a szobám felé.
A posztereimet óvatosan el kezdtem le szedni a falról, ugyanúgy a még régebben kitett fotóimat is, s majd mindet el tettem az egyik rózsaszín mappámba. Elő rángattam az ágyam alól a két óriás bőröndömet. A szekrényemhez sétáltam, majd minden ruhámat bele gyömöszöltem az egyik bőröndbe. A második bőröndömbe parfümjeimet, sminkjeimet, ékszereimet, cipőimet pakoltam, illetve az iskolás cuccaimat.
Miután mindent elpakoltam le szaladtam a lépcsőn és be szaladtam anyáék szobájába.
-Anya, elmondanád végre mi.. -hangom elcsuklott, tátott szájjal bámultam az üres szobát, és annak a közepén álló anyát. -Anya.. -közeledtem felé.
-Hmm ? -fordult felém.
-Miért üres az egész ház és hol van apa ? Elköltözünk ?
-Igen kicsim, elköltözünk. Tudod.. az utóbbi időben nem álltunk valami jól, ezért nem tudtuk fizetni a házat. -simogatta a hajam. -A ház igazi tulajdonosa megmérgelte magát és ma reggel be jelentette, hogy van huszonnégy óránk elhagyni a házat.
-De ez nem lehet ! Hova fogunk menni ameddig találunk új házat ?
-Ashley -ékhez. Alyssa volt olyan kedves, hogy fel ajánlotta, hogy lakjunk náluk ameddig találunk egy másik helyet ahol lakhatunk.
-Vagy úgy..
Csend lett. Egyikünk sem szólalt meg és egyikünk sem mozdult meg.. csak bámultuk az üres, halvány rózsaszín falakat.
-Hiányozni fog ez a ház. -törtem meg a csendet.
-Hát persze, hiszen itt nőttél fel. -kuncogott.
-Tasha, meg jöttek a taxik. Szólj Daws -nak ! -kiabált apa kintről.
-Hallottad apádat. Gyere menjünk. -fogta meg anya a kezem és kivezetett a szobából.
Sóhajtozva fel vettem a cipőmet, kabátomat majd szóltam apának, hogy hozza le a cuccaimat az emeletről.
-Daws, szállj be a másik taxiba. -utasított anya miután minden csomagot be pakoltak az egyik taxi csomagtartójába. Sóhajtottam és be ültem a taxiba, mellém pedig anya.
*
Mikor meg érkeztünk durcisan kiszálltam, be szaladtam a házba, le dobtam a cipőmet és fel szaladtam az emeletre, egyenesen bementem Ash szobájába.
-Hát te ? -kérdezte Niall kuncogva aki az ágyon feküdt Ash mellet, és képeket mutogatott neki.
-Ide fogunk költözni, legalábbis egy kis időre. -ültem le az ágyra.
-Az remek. -mosolygott Ash.
Szegényke még mindig nem emlékszik semmire, de erős maradt és harcol az emlékeiért. Niall mindent elkövet, hátha egy fényképp, egy dal vagy akár egy parfüm illat is vissza hozza az emlékezetét.
-Dawsone, gyere indulnunk kell. -hajolt be félig a szobába anya.
-Jaj ne !
-Mozogj ! -szolt rám.
-Hova mész ? -kérdezte Niall miközben fel álltam Ash ágyáról.
-Fogorvoshoz. -forgattam meg a szemeimet. -Ma teszik fel a fogszabim. -húztam a szám.
-Nem olyan rossz az. -mosolygott Niall. Sóhajtottam majd el hagytam Ash szobáját.
* Betty szemszöge *
-Nem vagy éhes ? -lépett be apa a szobámba és karba tett kezekkel meg állt az ajtóban.
-Nem. -válaszoltam. Apa sóhajtott egyet majd leült velem szembe.
-Figyelj kicsim, rosszat tettem és vállalnom kell a felelősséget, ezt te is nagyon jól tudod és..
-Nem ! Nem akarom tudni ! Nem.. -csapkodtam, zokogtam.
-Betty, Betty !
-Apa, te voltál az egyik példaképem ! Hősnek tartottalak ! Mi volt olyan fontos ? Hova siettél annyira ? Miért kellet elüssed Ashley -t ? -ordítottam.
-Kislányom sajnálom. -szolt szomorúan. Halkan fel állt majd elhagyta a szobámat.
Pityeregve kihurcoltam a bőröndömet a nappaliba, utolsó pillantást vettem a szobámra majd felvettem cipőmet, kabátomat és elhagytam a házat.
Nem köszöntem el apától.. csak mentem. Látni sem akartam, nemhogy beszélni vele.
Elindultam a repülőtér felé. Némán húztam a bőröndömet miközben óvatosan törölgettem lefele a könnycseppjeimet.
*
-London→Magyarország, London→Magyarország.. -mondogattam halkan miközben a repülő járatokon sétált végig a szeme.
' Egy óra múlva már a gépen fogok ülni. ' gondoltam magamban miközben a jegy eladó nénihez sétáltam.
Kezembe nyomta a kifizetett repülő jegyet majd leültem és vártam..
-Hova mész ? -szólított meg valaki.
A hang irányába fordultam. Szemeim könnyel teltek meg, zokogni kezdtem. Lehajtottam a fejem az illető vállára aki csak a hátamat simogatta de egy szót sem szolt.
-Hmm.. Nem ájultál el, de sírni kezdtél. Ez haladás. -szolt.
-Nem miattad sírok te barom. -böktem meg mosolyogva. -Amúgy te követsz engem ?
-Van jobb dolgom is mint egy szkuzi csajt követni egész nap.. épp haza fele tartottam amikor észrevettem, hogy nagy léptekben a repülőtér fele haladsz, ráadásul bőrönddel, szóval hova mész ?
-Haza Harry, haza Magyarországra. -szóltam komolyan, szipogva.
-Ne menj.
-Muszáj. Nem birok tovább itt ülni, amúgy is holnap után kéne haza utazzak.
-Akkor holnap után utazz haza !
-Nem. Már meg van a repülőjegyem is. -lebegtettem a hosszú papirost.
' A magyarországi gép utasai megkezdhetik a felszállást ! ' szolt a hangosbemondó.
-Hát ennyi volt. Ennyi volt az én csodálatos utazásom. -vontam meg a vállam. -Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek Harry. -álltam fel.
-Remélem még találkozunk, Betty. -szolt és megölelt.
-Én is remélem. Viszlát Harry.
Mentem előre néhány métert, megfordultam, integettem a mereven álló Harry -nek majd felszálltam a gépre.
Még nem voltak sokan. Leültem, ismét az ablak mellet kaptam jegyet.
A gép hamarosan felszállt és elindultunk Magyarország felé.

*-*

* Perrie szemszöge *

-Ezt szagold meg ! -nyomtam Ash orrához egy parfümöt. -Ez a kedvenced.

-Jó szagú. -mosolygott.

-Igen, azért a kedvenced.

-Reménytelen eset vagyok. -sopánkodott.

-Miért lennél az ? -ölelte át El, Ash -t.

-Mert mindent megtesztek, hogy segítsetek de én.. én egyszerűen nem tudok vissza emlékezni.

-Ez nem a te hibád. -szolt közbe Dani.

-Az emlékeim nélkül gyengének érzem magam. Szükségem van rátok. -szolt Ash halkan és lehajtotta a fejét.

-Ash.. -emeltem fel a fejét. -Mi melletted leszünk akármi is történjen ! Mi mindenben segíteni fogunk ! Mi mindent meg fogunk tenni csak azért, hogy vissza kaphasd az emlékeidet.

-Köszönöm, köszönöm. -bólogatott mosolyogva és megölelt minket.
* Ashley szemszöge *
Borzasztó az a tudat, hogy nem tudsz senkiről semmit.. még saját magadról sem.
A sok boldog s szép pillanat mind eltűnt. Mi maradt helyettük ? Feketeség ! Rengeteg feketeség és üresség.
Nem tudod kik a barátaid, család tagjaid. A félelem, hogy átvernek azok akik a család tagjaidnak mondják magukat.
Nem tudod kik az ellenségeid, nem emlékszel a főbb dátumokra, nem emlékszel a megtanult leckékre, nem tudod mit szeretsz és mit nem szeretsz csinálni !
A remény, hogy idővel minden jobb lesz, mind hazugság saját magunknak !
Lehet, hogy én soha többé nem fogok emlékezni a múltamra, de az is lehet, hogy hamarosan egy csoda következtével minden megváltozik s minden jobb lesz !
*
Anyáék azt mesélték, hogy autó ütött el, aminek következtében amnéziás lettem.
Miért pont engem ? Miért pont így történt a balesetem ? Miért pont a fejemet ütöttem be ? Miért pont a jobb karom tört el ? Miért voltam én ott ? Sok sok ' Miért... ? ' kérdés amire nem kapok választ, amire egy szemtanú, egy rendőr, egy orvos s még a szüleim sem tudják a választ..

Mi lesz ha soha nem fog vissza térni az emlékezetem ? Életem végéig avval a tudattal kell majd éljek, hogy nem tudom mit csináltam tizenöt éves koromig..
Minden ismerősöm segíteni próbál, mindent megtesznek azért, hogy vissza szerezzem az emlékezetemet, de félek, hogy kevés az esély..
*Dawsone szemszöge *
-Fúj ! Anya hadd szedjem le ! Annyira rossz ! Bláááh ! -toporzékoltam miután ki jöttünk a fogorvostól.
-Megnyugodnál ? Nem tehetek róla, hogy túl sok édességet ettél és, hogy tönkre mentek a fogaid.
-De utálom ezt a szart ! Idegesít !
-Sajnálom. Muszáj lesz egy évig hordjad. -szolt komolyan.
*
-Na muti a csodaszép fogaidat. -szolt Ash mikor beléptem a szobájába.
-Nézd !

-Szépek. -szolt mosolyogva El.

-Nagyon. -forgattam meg a szemeimet.

-Szerintem jól áll. -mosolygott Pezz.
-Szerintem meg ki kéne dobni.
-Szerintem meg nem volt olcsó. -tette hozzá Dani komolyan.
-Igaz. -töprengtem.
*
A lányok lassan el mentek, majd az egész ' család ' lement vacsorázni.
Apa meg Simon bácsi a One Direction jövőjét tervezgette, anya meg Alyssa néni valami kezelésről beszélgetett, Ashley pedig szótlanul meredt a semmibe és úgy kanalazta a vacsoráját. Közelebb ültem hozzá és megöleltem.
-Ezt most miért kaptam ? -kérdezte.
-Azért, mert a legjobb barátnőm vagy és sokat jelentesz nekem.