∞33.rész.

* Ashley szemszöge *
-Ashley drágám nagyon fontos döntést kell meghozzunk. -mutatott anya a kanapé felé. Vettem az adást és leültem. Tekintetemet anya felé fordítottam. -Kutattam a taxis után aki elütött téged, és megtudtam, hogy házas és, hogy van két gyereke. Döntsd el mit akarsz ! Fel akarod jelenteni a pasit, vagy..
-Persze, hogy fel akarja jelenteni ! -vágott apa anya szavába.
-Simon hadd, hogy Ashley döntsön ! -csitította el anya.
-Mi vagy ?
-Vagy úgy teszünk mintha semmi sem történt volna.
-Hát jó, legyen. Elnézem. Úgy teszek mintha semmi sem történt volna. -kulcsoltam össze ujjaimat.
-Rendben. -mondta anya biztatóan, majd felállt és elhagyta a nappalit.
*
-És persze én erre.. -mesélt Daws.
-Psszt ! -csitítottam el.
-Mi az ? -suttogott.
-Csörög a telefonom. -szóltam halkan.
-Az jó. És miért nem veszed fel ?
-Azért, mert nem tudom, hogy hol van ! -pattantam fel és tekintetemet a megvetett ágyamra szegeztem.
A párnákat lelöktem a földre és hallgattam a még mindig csörgő és rezgő telefonomat.
Rá néztem Daws -ra aki időközben leguggolt az ágyam mellé és úgy próbálta követni a telefon csörgését. Hirtelen felállt és letépte az ágyamról a takarót. A telefonom abba hagyta a zenélést. Daws -al némán figyeltük az ágyamat amin már csak egy lepedő volt..
-Szerintem a matrac alatt van. -rántotta meg a vállát Daws.
-Nem létezik ! Akkor nem hallottuk volna olyan tisztán, hogy csörög..
Leültünk a fehér lepedőre és hallgatóztunk.
-Megint csörög. -suttogott.
-Én is hallom.
Ismét felálltunk. Benyúltunk a matrac alá, de ott sem volt semmi, csak néhány fém pénz.
-Hát na mindegy. Majd csak meglesz. -legyintettem és elkezdtem vissza pakolni a párnákat az ágyra.
A telefonom ismét megcsörrent, de most tisztábban hallatszódótt. Leültem az ágyamra és hallgatóztam. Hirtelen egy rezgést éreztem a fenekemnél, aminek következtében gyorsan felpattantam.
-Ott van a lepedő alatt ! -mutattam az ágyamra.
Daws -al összenéztünk, majd hirtelen neki ugrottunk az ágyamnak. Minden cuccot ledobtunk a földre majd a lepedőt felhúztuk. A telefonom ott gubbasztott a lepedő alatt az ágyam közepén !
-Hogy került oda ? -kuncogott Daws, miközben felemeltem a telefonomat.
-Fogalmam sincs. -ráztam a fejem.
' Hat nem fogadott hívás: Rebecca. ' olvastam magamban.
* Alyssa szemszöge *
-Ez azt jelenti, hogy.. -kezdte a mondatát Peter, a taxi sofőr aki elütötte Ashley -t.
-Ez azt jelenti, hogy nem jelentjük fel ! -fejeztem be helyette a mondatot.
-Peter. -szólt egy fagyos női hang. -Ki van rúgva. -mondta. Egy lenéző pillantást vetett Peter -re majd elrohant mellette.
-A főnöknője ? -kérdeztem.
-Igen. -csóválta a fejét.
-Szerintem hagyja el London -t és menjen vissza a családjához Magyarországra.
-Az lesz. Még ma haza utazok. -mondta. Rá bólintottam majd felé nyújtottam a jobb kezemet. Kezet ráztunk.
-Jó utat. -szóltam majd elindultam a kocsim felé.
-Mindent köszönök ! -kiabált utánam.
* Betty szemszöge  *
-Olyan hihetetlen ez az egész.. -szóltam halkan. -Hogy találkoztam vele, hogy beszélgettem vele, hogy megölelt, hogy próbált felvidítani.. -folytattam.
-És akkor most apukáddal mi lesz ? -kérdezte Alex, letérve a témáról.
-Apával ? Nem tud érdekelni ! Elítélem.
-Betty, ne mondj ilyet ! Csak az apád !
-Elütött egy embert aki majdnem meghalt ! -emeltem fel a hangom.
-De biztos nem direkt csinálta.. -halkult el.
Megrántottam a vállam s fel álltam. Az ablakomhoz sétáltam és kinéztem azon. ' Hull a hó, még februárban is hull a hó. ' gondoltam magamban.

-Betty telefon ! -kiabált anya a földszintről. -Mozogj ! Apád az !
Megtorpantam és Alex felé fordultam.
-Menj már ! -hessegetett a legjobb barátnőm.
Leszaladtam a kacskaringós lépcsőn és besétáltam a konyhába. Felültem a konyha pultra majd kivettem anya kezéből a telefont.
-Igen ? -szóltam bele a készülékbe.
-Betty ? Kislányom te vagy az ?
-Igen én. Mondjad.
-Miért szaladtál el köszönés nélkül London -ból ?
-Azért, mert nem akartam veled beszélni ! -emeltem fel a hangom.
-Betty ! -szólt rám anya, s egy fagyos pillantást vetett rám.
-Kislányom.. az egész egy baleset volt..
-Nem érdekel !
-Ah.. Majd otthon megbeszéljük ! Várom, hogy felszálljon a gépem. Otthon találkozunk. Szerbussz kislányom. -halkult el majd kinyomott.
* Ashley szemszöge *
-Jó reggelt szépség. -ölelt át hátulról Niall.

-Szép jó reggelt szerelmem. -fordultam vele szembe, s nyomtam egy gyenge puszit a szájára.

-Hogy vagy ? -mosolygott.

-Köszönöm jól. Te ?

-Remekül.

-Fúj ! Nudli lekakilt ! -kiabált Daws az emeletről.

-Szerencsétlen. -mondtam halkan s megráztam a fejem.

-Csengettek ! Ashley, szívem kinyitnád ?-kiabált anya a nappaliból.
-Rohanok. -forgattam meg a szemeimet s lassan elindultam az ajtó felé.
-Szia Ash. -köszönt egy ismerős arc.
-Rebecca ? Rebecca ! -öleltem meg.
*
-Eljött hozzám és megkért, hogy béküljünk ki, de én elutasítottam.. -mesélt Rebecca.
-És azóta nem beszéltél vele ?
-Nem..
* Betty szemszöge *

-Betty, kelj fel. -szòlt vékony hangján anya, és végig simított a hajamon. Kinyitottam a szemeimet és anyával találtam szembe magam. Az ágyam mellett guggolt felkötött hajjal és piros szemekkel.

-Mi történt ? -kérdeztem rekedtes hangon. Reggel mindig be vagyok rekedve. Anya nyelt egy nagyot majd megszólalt.

-Csak.. csak vidd át a húgodat a nagyanyádhoz ! -állt fel s elhagyta a szobámat. Szemöldökömet ráncolva kikeltem az ágyamból, megvetettem azt majd a szekrényemhez sétáltam. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam s le mentem a földszintre. Anya, a nappaliba mereven ült a kanapén.

-Hol van Anita ? -kérdeztem egyszerűen.

-A konyhában. Hadd, hogy befejezze a reggelijét és aztán vidd át a nagyihoz, de te siess vissza ! -fordult felém. Bólintottam s azon perc kinyílt a konyha ajtó. Kishúgom, Anita lépet ki rajta. Még mindig csámcsogott..
-Mehetünk buba ? -fordultam felé.
-Aha, csak fel veszem a kabátomat. -mosolygott és elszaladtam felvenni a cipőjét.
*

*ZENE*

-Megjöttem ! -kiabáltam és becsaptam a bejárati ajtót.
-Gyere fel az emeletre ! -hallottam anya válaszát az emeltről. Az utam egyenesen anyáék szobájába vitt.
-Apa mikor ér már haza ? -kérdeztem és beléptem a szobába.
Anya feketébe öltözve ült a hatalmas ágyon.

-Apád már soha többé nem fog haza jönni. -fordult felém anya. Szemei vörösek voltak..
-Mi-mi történt ? -kérdeztem ijedten.
-A repülőgép ami haza hozta volna London -ból kinyuladt út közben és a repülőgép egyenesen bele zuhant a tengerbe. -rázta a fejét.
-Anya, ilyesmivel ne viccelődj ! -mordultam rá.
-Bárcsak azt mondhatnám, hogy vicc az egész. -kezdett zokogni.

Nem bírtam tovább nézni ahogy zokog. Nem tudtam, nem akartam felfogni, hogy apa.. nincs többé.

Leszaladtam a lépcsőn és kirohantam a házból. Szaladtam amilyen gyorsan csak tudtam. A hó még mindig hullt, s a szél mindig egy kisebb hó kupacot fújt bele az arcomba.

Teljesen kipirosodtam mire megérkeztem végállomásomhoz. Nem kopogtam és nem is csengettem, hanem egyenesen berohantam a házba. Ledobtam vizes csizmámat s be szaladtam egy szobába aminek az ajtaján egy kis táblácska állt: ' Alex Malik rezidencia. Kopogj mielőtt bejössz ! '.

Kopogás nélkül berontottam a szobába.

-Nem látod mi van kiírva az.. -támadt volna nekem, de észrevette milyen állapotba vagyok.

-Meghalt.. -szóltam halkan.

Alex először értetlenül nézett rám, majd hirtelen kezét a szájához kapta és el duruzsolt egyetlen szócskát: ' Istenkém ! '. Szemeibe könnyek szöktek.

Lehajtottam a fejem és zokogni kezdtem. Alex szótlanul mellém lépett és gyengéden levette rólam a vastag kabátomat. Leült az ágyára majd maga mellé ültetett, átölelt és hagyta, hogy kisírjam magam a vállán..