∞31.rész.

* Daws szemszöge *
-Megjöttem ! -ordibáltam és becsaptam magam után a bejárati ajtót.
-Kicsim.. -jött ki anya halkan a konyhából, kezében két fekete kézi táskával.
-Hova mész ? -bámultam rá kikerekedett szemekkel.
-Majd elmondom. De most menj fel és minden cuccodat pakold össze. Vigyázz, hogy semmi se maradjon itt, még egy darab csatt sem. -mondta komolyan.
-De.. mi történt ? -értetlenkedtem.
-Csak menj.. -intett.
-Hát oké. -vontam meg a vállam és elindultam a szobám felé.
A posztereimet óvatosan el kezdtem le szedni a falról, ugyanúgy a még régebben kitett fotóimat is, s majd mindet el tettem az egyik rózsaszín mappámba. Elő rángattam az ágyam alól a két óriás bőröndömet. A szekrényemhez sétáltam, majd minden ruhámat bele gyömöszöltem az egyik bőröndbe. A második bőröndömbe parfümjeimet, sminkjeimet, ékszereimet, cipőimet pakoltam, illetve az iskolás cuccaimat.
Miután mindent elpakoltam le szaladtam a lépcsőn és be szaladtam anyáék szobájába.
-Anya, elmondanád végre mi.. -hangom elcsuklott, tátott szájjal bámultam az üres szobát, és annak a közepén álló anyát. -Anya.. -közeledtem felé.
-Hmm ? -fordult felém.
-Miért üres az egész ház és hol van apa ? Elköltözünk ?
-Igen kicsim, elköltözünk. Tudod.. az utóbbi időben nem álltunk valami jól, ezért nem tudtuk fizetni a házat. -simogatta a hajam. -A ház igazi tulajdonosa megmérgelte magát és ma reggel be jelentette, hogy van huszonnégy óránk elhagyni a házat.
-De ez nem lehet ! Hova fogunk menni ameddig találunk új házat ?
-Ashley -ékhez. Alyssa volt olyan kedves, hogy fel ajánlotta, hogy lakjunk náluk ameddig találunk egy másik helyet ahol lakhatunk.
-Vagy úgy..
Csend lett. Egyikünk sem szólalt meg és egyikünk sem mozdult meg.. csak bámultuk az üres, halvány rózsaszín falakat.
-Hiányozni fog ez a ház. -törtem meg a csendet.
-Hát persze, hiszen itt nőttél fel. -kuncogott.
-Tasha, meg jöttek a taxik. Szólj Daws -nak ! -kiabált apa kintről.
-Hallottad apádat. Gyere menjünk. -fogta meg anya a kezem és kivezetett a szobából.
Sóhajtozva fel vettem a cipőmet, kabátomat majd szóltam apának, hogy hozza le a cuccaimat az emeletről.
-Daws, szállj be a másik taxiba. -utasított anya miután minden csomagot be pakoltak az egyik taxi csomagtartójába. Sóhajtottam és be ültem a taxiba, mellém pedig anya.
*
Mikor meg érkeztünk durcisan kiszálltam, be szaladtam a házba, le dobtam a cipőmet és fel szaladtam az emeletre, egyenesen bementem Ash szobájába.
-Hát te ? -kérdezte Niall kuncogva aki az ágyon feküdt Ash mellet, és képeket mutogatott neki.
-Ide fogunk költözni, legalábbis egy kis időre. -ültem le az ágyra.
-Az remek. -mosolygott Ash.
Szegényke még mindig nem emlékszik semmire, de erős maradt és harcol az emlékeiért. Niall mindent elkövet, hátha egy fényképp, egy dal vagy akár egy parfüm illat is vissza hozza az emlékezetét.
-Dawsone, gyere indulnunk kell. -hajolt be félig a szobába anya.
-Jaj ne !
-Mozogj ! -szolt rám.
-Hova mész ? -kérdezte Niall miközben fel álltam Ash ágyáról.
-Fogorvoshoz. -forgattam meg a szemeimet. -Ma teszik fel a fogszabim. -húztam a szám.
-Nem olyan rossz az. -mosolygott Niall. Sóhajtottam majd el hagytam Ash szobáját.
* Betty szemszöge *
-Nem vagy éhes ? -lépett be apa a szobámba és karba tett kezekkel meg állt az ajtóban.
-Nem. -válaszoltam. Apa sóhajtott egyet majd leült velem szembe.
-Figyelj kicsim, rosszat tettem és vállalnom kell a felelősséget, ezt te is nagyon jól tudod és..
-Nem ! Nem akarom tudni ! Nem.. -csapkodtam, zokogtam.
-Betty, Betty !
-Apa, te voltál az egyik példaképem ! Hősnek tartottalak ! Mi volt olyan fontos ? Hova siettél annyira ? Miért kellet elüssed Ashley -t ? -ordítottam.
-Kislányom sajnálom. -szolt szomorúan. Halkan fel állt majd elhagyta a szobámat.
Pityeregve kihurcoltam a bőröndömet a nappaliba, utolsó pillantást vettem a szobámra majd felvettem cipőmet, kabátomat és elhagytam a házat.
Nem köszöntem el apától.. csak mentem. Látni sem akartam, nemhogy beszélni vele.
Elindultam a repülőtér felé. Némán húztam a bőröndömet miközben óvatosan törölgettem lefele a könnycseppjeimet.
*
-London→Magyarország, London→Magyarország.. -mondogattam halkan miközben a repülő járatokon sétált végig a szeme.
' Egy óra múlva már a gépen fogok ülni. ' gondoltam magamban miközben a jegy eladó nénihez sétáltam.
Kezembe nyomta a kifizetett repülő jegyet majd leültem és vártam..
-Hova mész ? -szólított meg valaki.
A hang irányába fordultam. Szemeim könnyel teltek meg, zokogni kezdtem. Lehajtottam a fejem az illető vállára aki csak a hátamat simogatta de egy szót sem szolt.
-Hmm.. Nem ájultál el, de sírni kezdtél. Ez haladás. -szolt.
-Nem miattad sírok te barom. -böktem meg mosolyogva. -Amúgy te követsz engem ?
-Van jobb dolgom is mint egy szkuzi csajt követni egész nap.. épp haza fele tartottam amikor észrevettem, hogy nagy léptekben a repülőtér fele haladsz, ráadásul bőrönddel, szóval hova mész ?
-Haza Harry, haza Magyarországra. -szóltam komolyan, szipogva.
-Ne menj.
-Muszáj. Nem birok tovább itt ülni, amúgy is holnap után kéne haza utazzak.
-Akkor holnap után utazz haza !
-Nem. Már meg van a repülőjegyem is. -lebegtettem a hosszú papirost.
' A magyarországi gép utasai megkezdhetik a felszállást ! ' szolt a hangosbemondó.
-Hát ennyi volt. Ennyi volt az én csodálatos utazásom. -vontam meg a vállam. -Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek Harry. -álltam fel.
-Remélem még találkozunk, Betty. -szolt és megölelt.
-Én is remélem. Viszlát Harry.
Mentem előre néhány métert, megfordultam, integettem a mereven álló Harry -nek majd felszálltam a gépre.
Még nem voltak sokan. Leültem, ismét az ablak mellet kaptam jegyet.
A gép hamarosan felszállt és elindultunk Magyarország felé.

*-*

* Perrie szemszöge *

-Ezt szagold meg ! -nyomtam Ash orrához egy parfümöt. -Ez a kedvenced.

-Jó szagú. -mosolygott.

-Igen, azért a kedvenced.

-Reménytelen eset vagyok. -sopánkodott.

-Miért lennél az ? -ölelte át El, Ash -t.

-Mert mindent megtesztek, hogy segítsetek de én.. én egyszerűen nem tudok vissza emlékezni.

-Ez nem a te hibád. -szolt közbe Dani.

-Az emlékeim nélkül gyengének érzem magam. Szükségem van rátok. -szolt Ash halkan és lehajtotta a fejét.

-Ash.. -emeltem fel a fejét. -Mi melletted leszünk akármi is történjen ! Mi mindenben segíteni fogunk ! Mi mindent meg fogunk tenni csak azért, hogy vissza kaphasd az emlékeidet.

-Köszönöm, köszönöm. -bólogatott mosolyogva és megölelt minket.
* Ashley szemszöge *
Borzasztó az a tudat, hogy nem tudsz senkiről semmit.. még saját magadról sem.
A sok boldog s szép pillanat mind eltűnt. Mi maradt helyettük ? Feketeség ! Rengeteg feketeség és üresség.
Nem tudod kik a barátaid, család tagjaid. A félelem, hogy átvernek azok akik a család tagjaidnak mondják magukat.
Nem tudod kik az ellenségeid, nem emlékszel a főbb dátumokra, nem emlékszel a megtanult leckékre, nem tudod mit szeretsz és mit nem szeretsz csinálni !
A remény, hogy idővel minden jobb lesz, mind hazugság saját magunknak !
Lehet, hogy én soha többé nem fogok emlékezni a múltamra, de az is lehet, hogy hamarosan egy csoda következtével minden megváltozik s minden jobb lesz !
*
Anyáék azt mesélték, hogy autó ütött el, aminek következtében amnéziás lettem.
Miért pont engem ? Miért pont így történt a balesetem ? Miért pont a fejemet ütöttem be ? Miért pont a jobb karom tört el ? Miért voltam én ott ? Sok sok ' Miért... ? ' kérdés amire nem kapok választ, amire egy szemtanú, egy rendőr, egy orvos s még a szüleim sem tudják a választ..

Mi lesz ha soha nem fog vissza térni az emlékezetem ? Életem végéig avval a tudattal kell majd éljek, hogy nem tudom mit csináltam tizenöt éves koromig..
Minden ismerősöm segíteni próbál, mindent megtesznek azért, hogy vissza szerezzem az emlékezetemet, de félek, hogy kevés az esély..
*Dawsone szemszöge *
-Fúj ! Anya hadd szedjem le ! Annyira rossz ! Bláááh ! -toporzékoltam miután ki jöttünk a fogorvostól.
-Megnyugodnál ? Nem tehetek róla, hogy túl sok édességet ettél és, hogy tönkre mentek a fogaid.
-De utálom ezt a szart ! Idegesít !
-Sajnálom. Muszáj lesz egy évig hordjad. -szolt komolyan.
*
-Na muti a csodaszép fogaidat. -szolt Ash mikor beléptem a szobájába.
-Nézd !

-Szépek. -szolt mosolyogva El.

-Nagyon. -forgattam meg a szemeimet.

-Szerintem jól áll. -mosolygott Pezz.
-Szerintem meg ki kéne dobni.
-Szerintem meg nem volt olcsó. -tette hozzá Dani komolyan.
-Igaz. -töprengtem.
*
A lányok lassan el mentek, majd az egész ' család ' lement vacsorázni.
Apa meg Simon bácsi a One Direction jövőjét tervezgette, anya meg Alyssa néni valami kezelésről beszélgetett, Ashley pedig szótlanul meredt a semmibe és úgy kanalazta a vacsoráját. Közelebb ültem hozzá és megöleltem.
-Ezt most miért kaptam ? -kérdezte.
-Azért, mert a legjobb barátnőm vagy és sokat jelentesz nekem.

∞30.rész.

* Niall szemszöge *
-Ne Niall ! Ne hagyd nyerni Louis -t ! -kiabált Harry.
-Gyerünk Louis ! Ez az ! Te fogsz nyerni tesó ! -biztatta Liam.
-Mit csináltok ? -jött le Zayn az emeletről kikerekedett szemekkel.
-Videó játékozunk. -mondtam.
-Csak egy picit halkabban ha lehet mivel aludni akarok !
-Ühüm. -mondtuk egyszerre.
-Ti egyáltalán figyeltek rám ?
-Ühüm. -válaszoltunk.
-Ah.. -nyögött és elindult felfele a lépcsőn.
-Na jó, folytassuk. -böktem meg Louis -t.
-Én fogok nyerni ! -dugta ki a nyelvét.
-Azt majd meglátjuk ! -nevettem.
Elindítottuk a zombis videó játékot. Harry és Liam ismét szurkolni kezdtek.. eléggé hangosan.
-Halkabban ! -kiabált Zayn az emeletről.
-Szerintem inkább hagyjuk aludni.. -húztam a szám.
-Hülye vagy ? Olyan jó érzés idegesíteni. -kuncogott Harry.
-Most én akarok játszani ! -dobta le magát Liam a kanapéra.
-Játszok én veled egyet. -ült le Liam mellé Harry.
-Szurkoljatok ! -vetett rám meg Louis -ra egy gyilkoló tekintetett Harry. Bólintottunk.
-Gyerünk Harry ! -ordibáltam.
-Liam te vagy a király ! Öld meg azokat a csúf zombikat ! -ugrált Louis.
-Inkább majd este alszom ki magam.. -jött le lassan Zayn.
Felnevettünk és Zayn leült Liam és Harry közé. Megrezzent a telefonom, SMS -t kaptam.
' Történt egy kis baj Ash -el.. Jobb lenne ha be jönnél a kórházba.. Simon Xx '.
-Srácok. -mondtam halkan és a telefonomat zsebre dugtam.
-Mi van ? -fordultak felém.
-Ash. Ash a kórházban van.
-Mi történt ? -ugrott fel Zayn.
-Nem tudom.. -mondtam és el kezdtem fel venni a kabátomat.
-Szóljunk a csajoknak ? -kérdezte Liam.
-Ahogy akarjátok. -mondtam és ki szaladtam a házból.
Be szálltam a kocsimba és elindultam a kórház felé. Hamar oda értem.
-Mi történt ? -álltam meg Alyssa és Simon előtt.
-Elütötte egy autó. -zokogott Alyssa.
-Istenem.. -motyogtam halkan miközben körbe néztem a váró teremben.
Az emberek rohangáltak, sírtak vagy épp egy nagy mosoly kerekedett az arcukra.. mindenki végezte a saját dolgát.
-Maguk Cowell kisasszony hozzá tartozói, igaz ? -jött hozzánk egy orvos.
-Igen. -szólalt meg Simon.
-Nos, a hölgynek eltört a jobb karja, két helyen is. Szerzett néhány horzsolást és amnéziás lett.
-Hogy mi ? -kérdeztem egy kicsit hangosabban.
-Amnéziába esett. -fordult felém a fehérbe öltözött pasas, Ash kezelő orvosa. -Nem emlékszik semmire a múltjából. Beszélni, számolni, járni, írni tud. Az lenne a legjobb ha elvinnék a legkedveltebb helyeire, mutatnának neki fényképeket. Idővel rendbe fog jönni az emlékezete, de persze csak akkor ha törődnek vele.
-Be mehetek hozzá ? -néztem Alyssa -ra és Simon -ra.
-A tizennégyes szobában van. -mosolygott az orvos.
-Köszönöm. -mondtam és elindultam a néma folyosó felé.

Annyira nem szeretem a kórházakat. Gyógyszer szagúak, barátságtalanok, ridegek.. félelmetesek..

-Ashley.. -szóltam halkan mikor be léptem a szobájába.
Az a látvány ami várt, fel zaklatott.. Az ágyon ült egy száll halvány lila, vékony blúzban és csak zokogott. Vállán, lábain horzsolások voltak. Jobb karja teljesen be volt gipszelve..
-Ki vagy te ? És ki az az Ashley ? -emelte fel a fejét.
Megfordultam, hogy háttal álljak neki, vettem egy mély levegőt, visszafordultam és le ültem mellé.
-Hadd válaszoljak a kérdéseidre. -mosolyogtam. -Én Niall Horan vagyok, a barátod. Sajnos nem emlékszel rám, sőt senkire sem emlékszel ! Ashley pedig.. Ashley te vagy ! A neved Ashley Cowell.
-Niall.. hogy kerülök ide ? -kérdezte és körbe nézett a rideg kórházi szobában. -És miért van gipszben a kezem ? -emelte fel a jobb karját.
-Ash.. az egy nagyon hosszú történet, amit még én sem tudok, hogy hogy történt és, hogy miért. Annyira sajnálom.. -csóváltam a fejem és megfogtam a kis, gyenge kezét.
-Te biztos a barátom vagy ? Mert ha igen akkor jó ízlésem van. -mosolygott és meg törölte könnyes szemeit. Felnevettem.
Kopogtattak az ajtón és abban a pillanatban be rontottak a csajok. Ash megijedt.
-Ti kik vagytok ? -nézett rájuk furcsán.
-A legjobb barátnőid. -ült le El, Ash mellé.
-Nekem ilyen agyalágyult barátaim vannak ? Ne értsétek félre, nem rossz indulatból mondtam ! Miért nem emlékszem semmire ? Ez így nagyon rossz ! Jobb lenne ha meg halnék. -kezdett el ismét sírni.
-Sh ! Ne mondj ilyet ! -ölelte át Dani.
-Elnézést a késésért ! -rontott be Perrie. -Oh Ash ! Istenkém ! -rohant Ash -hez és megölelte.
-Úgy látszik téged is ismertelek valamikor.. -szipogott Ash.
-Igen ismertél babám ! -ölelte meg még egyszer Perrie.
-Most mi lesz így velem ? Nem tudok semmit senkiről. Nem emlékszem semmire amit régebben megtanultam. Nem emlékszem semmi boldog pillanatra amit át éltem. Nem emlékszem az első csókomra. Nem emlékszem a barátaimra, szüleimre. Vissza akarom kapni a régi életemet. -csapkodta a fehér, szürke árnyalatú ágynemű huzatot.

-Ne aggódj, emlékezni fogsz mindenre, csak légy türelmes. -simogatta Ash hátát El.
-Be jöhetünk ? -dugta be a fejét Zayn.
-Jajaj. -sóhajtott Louis és ki vette Ash szeméből a hajszálakat.
-Ti is a barátaim vagytok ?
-Igen. Mind a barátaid vagyunk. -ült le Liam.
-Jó, hogy van kikre számítsak mikor bajban vagyok. -törölte meg könnybe lábadt, óriási kék szemeit.
-Gyerekek, magunkra hagynátok minket Ash -el ? -lépett be Simon. Bólogattunk majd vissza mentünk a váró terembe.
-Nagyon nehéz lesz. Semmire sem emlékszik. -mondtam és leültem egy hideg székre.
-Majd énekelünk neki, hátha majd az segít rajta. -mondta Harry és megbökött.
* Harry szemszöge *
Niall előre sietett, mi pedig meg kellet várjuk ameddig Zayn el készül. Több mint egy fél óráig próbálta belőni a séróját aztán meg sapkát húzott..
-Alyssa mi történt ? -ült le Liam, Simon -ék mellé.
-Elütötte egy autó.
A többiek le ültek és Alyssa -t nyugtatták, de én fel s alá járkáltam.
-Megyek veszek egy kávét. -mutattam a kávé gép felé, de senki sem törődött velem.
A kávé gép melletti székben gubbasztott egy lány, lehajtott fejjel, szipogott.
-Mi a baj ? -guggoltam le mellé.
Lassan fel emelte a fejét és gyorsan megtörölte a szemeit.
-Harry. -nyögte ki halkan a nevemet.
-Betty, te mit keresel itt ? -álltam fel.
-Én mondtam el minden adatott a mentősöknek, Ash -ről. És most várom apát, hogy jöjjön értem.
-És miért sírsz ?
-Nem sírok.
-De sírsz !
-Ha mondom, hogy nem..
Vettem egy mély levegőt, kifújtam majd megszólaltam.
-Mondd.. mi a baj ? -guggoltam le ismét mellé.
-Semmi, semmi.. Örülök, hogy ismét találkozhattunk. -állt fel és gyorsan meg ölelt. -Szia Harry. -mosolygott és elindult a váró terem kijáratához.
-Betty.. -kiabáltam utána.
* Betty szemszöge *
Ismét.. ismét találkoztam vele. Ezt még ki mondani is fura de.. minél hamarabb meg akartam szabadulni tőle, ezért hát el hagytam a váró termet és kint, a kórház lépcsőire ültem le és ott vártam tovább apát.
-Szóval.. mi történt ? -ült le mellém hangtalanul Harry.
-Harry. -lepődtem meg. -Nem tudok angolul..
-De tudsz ! Mi történt ? Miért sírsz vagyis.. sírtál ? -javította ki saját magát.
-Nehéz róla beszélnem. -ráztam a fejem.
-Nekem elmondhatod. -bökött meg.
Fejemet bele temettem a térdeimbe, éreztem ahogy ki csordul egy könnycsepp a szememből, majd le folyik az arcomon.
-Apa ütötte el Ash -t. Tessék, ki mondtam ! -fordultam felé. -Most boldog vagy ? -hajtottam le ismét a fejem.
Éreztem ahogy Harry nehéz karjai át ölelnek és aztán nem akarnak el engedni.
-Légy erős ! -mosolygott.

Mosolya automatikusan mosolyt csalt az arcomra. Fel állt és vissza ment a kórházba.
Ahogy hallottam a kórház ajtajának csapódását a mosoly le fagyott az arcomról és kitört belőlem a síró görcs..
-Gyere menjünk haza és ne sírj ! -hallottam meg apa hangját.
Fel emeltem a fejem és mosolyogni kezdtem, apával ellentétbe. Ő komor volt és ideges.
-Apa, mi a baj ? -álltam fel félénken.
-Semmi. Holnap haza kell utazz. -mondta és be szálltunk a kocsiba.
-De miért ?
-Csak mert ! Ne kérdezősködj ! -kiabált. Evvel a mondatával elcsitított egy időre.
Némán bámultam kifele a kocsi ablakán.. Mikor meg érkeztünk ideiglenes házunkhoz be szaladtam és be csaptam magam után az ideiglenes szoba ajtómat. Szekrényemhez siettem, minden benne lévő ruhát bele dobtam a bőröndömbe, majd félre löktem azt. Leültem a földre és bámultam kifele az ablakon..
* Niall szemszöge *
-Doktor úr, Ashley mikor jöhet haza ? -kérdezte Perrie.
-Holnap reggel kisasszony. -mosolygott.
-Szerintem ideje lenne haza menni. -ment Dani, El -hez.
-Fiuk ti jösztök ? -kérdezte El.
-Aha. -bólogattak.
-Niall te jössz ? -kérdezte Liam.
-Nem. De ti menjetek csak. -mosolyogtam.
-Hát oké, ahogy akarod. Vigyázz magadra. -ölelt meg Daws.
-Sziasztok. -integettem majd Simon -ékhoz fordultam.
-Bent maradok vele, ti nyugodtan menjetek haza.
-Vigyázz rá ! -puszilt meg Alyssa.
-Vigyázok. -mosolyogtam és figyeltem ahogy ők is elhagyják a kórházat.
Lassan, dudorászva elindultam Ash szobája felé.
-Elnézést. -hallottam meg a hátam mögött a doktor hangját. Megfordultam és láttam, hogy felém fut, kezében néhány kór lappal. -Huh.. -fújta ki a levegőt mikor hozzám ért. -Azt elfelejtettem mondani, hogy az amnézia depresszióval jár, tehát a kisasszony rengeteget fog sírni.. és akár még ön gyilkossági merényletek is felbukkanhatnak. Vigyázzanak rá ! Holnap reggel haza mehet, de addig is ha az éjszaka folyamán valami gond adódna akkor csak szóljon az asszisztens nőnek.
-Ö.. ö.. oké. -nyögtem ki.
-A további szép napot. -veregette meg a vállam és elment.
Lassan be léptem Ash -hez. A telefonját babrálta.
-Te nem mentél haza ? -kérdezte.
-Nem. Itt maradok veled. -ültem le mellé.
-Niall, mikor fogok emlékezni rád ?
-Nem tudom.. -hajtottam le a fejem.
-Mesélj magadról. A kapcsolatunkról ! Hátha úgy könnyebb lesz. -mosolygott.
-Na akkor röviden. Egy nagyon híres fiú banda tagja vagyok, a One Direction -nek. Apukád a menedzserünk. Nyáron találkoztunk először. Rengeteg romantikus percet át éltünk. Fő szereplő vagy egy filmben, egy horror filmben.. És..
-Azta de tehetséges lehetek ! -vágott a szavamba. Fel nevettem.
*
Mutattam neki közös képeket, a telefonomról, be tettem egy 1D zenét, énekeltem, és ami a legfontosabb meséltem a múltjáról.
Az ágyon ültem, Ash feje az ölemben volt, simogattam a haját s úgy meséltem neki. Elaludt.
Meg fogadtam, hogy egész éjszaka fent maradok, hogy vigyázzak rá.. Csalódtam magamban.. Be aludtam..
Éjszaka fél egykor hirtelen fel riadtam.
-Ash ! -mondtam hangosan mikor észrevettem, hogy sehol sincs a szobában.
Ki szaladtam és egyenesen a recepcióra mentem. -Nem látta Ashley Cowell -t ? Magas, szőke, ő az amnéziás betegük.
-Maga azt hiszi, hogy minden beteget megjegyzek ? -szolt gorombán.
-Kedvesebben is lehet válaszolni. -távolodtam el a magas, hosszú író asztaltól.
-Keresse a női mozsdóba. -mutatott egy hosszú, ki világított folyosó felé.
-Női mozsdó. Női mozsdó. -mondogattam magamban miközben a hosszú folyosón mentem végig s az ajtó feliratokat bámultam.
-Megvan ! -mondtam ki hangosan majd egyenesen be mentem.
-Fiatal ember. Nem látja, hogy ez egy női mozsdó ? -szolt hozzám egy öreg nénike.
-Elnézést, csak a barátnőmet keresem. -mentegetőztem.
-Hát akkor rossz helyen keresi, ha csak a barátnője nem üti az ötven évet. Ez a mozsdó az ötven év feletti hölgyeknek van.
-Oh. Értem. Még egyszer elnézést. -indultam kifele a mozsdóbol. -Még egy kérdés ! -fordultam vissza. -Hol van az a mozsdó ahova a tizenöt éves lányok mehetnek be ?
-Ah.. -csóválta a fejét. -Lépjen ki a mozsdóbol, nézzen maga elé, és olvassa el hangosan amit lát.
-Női mozsdò 10-20 év. -olvastam.
-Na látja. A viszont látásra. -mondta majd be csapta az ajtót.
Fújtam egyet és bementem a velem szemben álló  mozsdóba.
-Ashley. Mit csinálsz itt ?
-Szerinted mit lehet csinálni egy mozsdóba ? Jöttem vécére te észlény. -mondta majd megpuszilt. -Ne aggódj annyit. Minden oké. -mosolygott és megfogta a kezem.
-Jó, de most inkább menjünk vissza a szobádba. -kapargattam a homlokom.
-Egyetértek. -mosolygott.

∞29.rész.

Mikor haza értünk Emma -tol összegyűltünk a nappaliba mivel a fiuk beszélni szerettek volna velünk.
-Találtunk egy szép helyet ahova el mehetnénk nyaralni. -kezdte a mondókát Liam.
-Mégpedig ? -kíváncsiskodott El.
-A Bora-Bora szigetek. -villantotta meg a fogait Harry.
-Csak egy kicsit messze van.. -nézett körbe Liam.
-Aha. Csak egy kicsit van messze.. -dőlt hátra Niall.
-Hol van az a híres Bora-Bora sziget ? -nevettem.
-A csendes óceán közepén. -mosolygott Zayn.
-Komolyan ? -kérdeztük egyszerre a csajokkal.
-Aha. -bólogattak.
-Hát oké.. -sóhajtott Pezz.
-Akkor jösztök ? -kérdezte boldogan Harry.
-Persze. -mondtuk egyszerre.
-Sziasztok. -jött le Rebecca az emeletről, elsétált mellettünk és be ment a konyhába.
-Evvel meg mi van ? Miért ilyen szomorú ? -halkult el Niall.
-Szerelmi bánata van. -ráztam meg a vállam.
-Tereljük a szót ! -csapta össze tenyereit Zayn. -Hány hétre akartok menni ?
-Kettő ! -ugrált Dani.
Rebecca ki jött a konyhából, kezében egy tál sajtos popkorn -al.. Nehezen vonszolta magát.
-Rebecca mi a baj ? -ragadta meg Niall a kezét.
-Semmi, semmi..
-Mondd már el ! Hátha tudunk segíteni. -ültette le Harry, Rebecca -t.
-Csak.. csalódtam..
-Kiben ? -kérdezte El.
-Abban akit szeretek. -mondta és tele tömte a száját popkorn -al.

-Josh -ban ? -kérdezte Louis.
-Mi van ? Ti honnan tudjátok ? -kapta fel a fejét.
-Hallottuk mikor Josh beszélt valakivel telefonon Magyarországon. Kisebb kutatások után rá jöttünk, hogy veled. -mosolygott Niall.
-Ah.. -sóhajtott.
-Majd beszélünk mi Josh -al. -bökte meg Louis.
-Nem ! -kiabált. -Nem kell. Én szakítottam vele. -halkult el.
-Miért ? -kérdezte Zayn.
-Mert.. mert.. nem bíztam meg benne. -hajtotta le a fejét.
-Oh.. hát.. -piszkálta a tarkóját Niall. -Mi lenne ha adnál neki még egy esélyt ? -folytatta.
-Majd meglátom. Egyébként Ash.. -fordult felém. -szülinapomra haza utazok.
-Miért ?
-Mert otthon szeretném tölteni a szülinapomat.
-Ahogy te akarod.
-Rebecca, nyáron akarsz velünk jönni nyaralni ? -kérdezte Pezz.
-Hát..
-Persze, hogy akar jönni ! -vágott Liam a szavába.
-Na jó, megyek.
-Remek. -mosolygott Louis.
-Akkor hányan megyünk ? -kérdezte Liam és tárcsázni kezdte azt a számot ami az egyik hotel tulajdonosé volt.
-Még meg kell kérdezzük Daws -t. -mondta Harry.
-Meg Josh -t. -tette hozzá Zayn.
-Öm.. Fel hívom a pasast, hogy meg kérdezem milyen árban vannak a hotelek satöbbi, aztán felhívjuk Josh -t. -mosolygott Liam.
-Sziasztok. -jött be mosolyogva Daws az ajtón.
*
-Nem veszi fel. -dobta le Liam a telefonját.
-Megyek fel hívom Josh -t. -ment be a konyhába Niall miközben tárcsázott. Egy pár perc múlva mosolyogva vissza is jött. -Azt mondta ki nem hagyná ezt a nyaralást.
-Oké. Akkor tizenkét személy. -írta fel egy lapra Zayn.
-Melyik hónapban akartok menni ? -kérdezte Harry.
-Július ! -jelentette ki Louis.
-Július hanyadikátol hanyadikáig ? -kérdezte Niall.
-Szerintem úgy kéne menni, hogy bele essen Pezz és El szülinapja is. -mondta Louis.
-Aha. -mondtam.
-Akkor.. Mondjuk indulnánk július hatodikán, ami vasárnapra esik. Meg érkeznénk július hetedikén és.. huszadikán indulnánk haza. -mondta Liam miközben a telefonján a naptárt nézegette.
-Ez így jó. -mondta Louis homlokát kapargatva.
-Liam, próbáld meg még egyszer a hotel tulajdonost. -fordult Dani Liam felé.
* Daws szemszöge *
A konyhában szótlanul ebédeltem mikor apa leült mellém és nézni kezdett.
-Mit nézel ? -szóltam gorombán.
Apával már egy pár napja szóba sem állunk.
-Szépen nem lehet ? -kérdezte.
Megráztam a vállam és tovább ettem.
-Jaj Daws.. Nehéz veled. Nagyon nehéz. -mondta és felállt.
Megforgattam a szemeimet.
-Ha meg ígéred, hogy nem fogtok semmit sem csinálni Harry -vel akkor fel vagy mentve a büntetés alól. -mosolygott.
Sietve meg ettem a maradék levesemet és fel szaladtam a szobámban. Gyorsan fel vettem csizmámat, kabátomat és már szaladtam is át Ash -hez, tudtam, hogy Harry is ott lesz.
Nem csengettem, egyenesen be rontottam a házba. Mindenki ott ült a nappaliban, csendben.. Liam pedig a telefonját a fülénél tartotta.
-Daws ! -pattant fel Ash.
-Sh ! -szóltak rá a többiek.
-Mit keresel itt ? -lépett mellém Harry.
-Apa felfüggesztette a büntetésemet. -mondtam halkan.
* Ash szemszöge *
A szobámban ültem és az ujjaimra ragadt csoki maradványait nyalogattam le mikor kopogtak a szobám ajtaján.
-Demi ? Mit keresel te itt ? -lepődtem meg mikor be lépett.
-Rég láttalak. Gondoltam meg látogatlak. -mosolygott.
-Oh.. oké. Gyere beljebb, ülj le. -intettem neki.
-Hogy vagy Ash ? -ült le mosolyogva az ágyamra.
-Köszönöm jól.
-Oh, kaptam egy SMS -t. -nyúlt mosolyogva a zsebéhez és elő húzta a rezgő telefonját.
Másodpercekig csak olvasta a szöveges üzenetet majd szomorúan rám nézett.
-Mi az ? -kérdeztem értetlenül.
-Semmi. Csak egy kép. -rázta a vállát. -De most mennem kell. -állt fel és az ajtóhoz sietett. Már épp nyitotta volna azt amikor rá kiáltottam.
-Demi ! Mondd el az igazat.
Megfordult a tengelye körül majd lassan felém nyújtotta a telefonját.
-Öö.. -motyogtam a kép láttán.
-Sajnálom Ash ! Tényleg nagyon sajnálom !
-Ez csak egy kép. Egy szerkesztet kép. -adtam vissza a telefonját.
-Tévedsz. Ez igenis megtörtént. Csupán pár másodperc volt az egész, de a rohadt lesi fotósok abban a pár másodpercben is képesek voltak készíteni egy pár képet. Jobb, hogy tőlem tudod meg mint az újságokból vagy az internetről. Niall most már az enyém. Fogd fel.
Lehajtottam a fejem és nyeltem egyet.
-Takarodj Demi. Nem hallod ? Takarodj ! -ordítottam.
Miután el hagyta a szobámat, le ültem az ágyamra és bámultam a semmibe. Nem tudtam sírni még szomorúnak sem éreztem magam.
Egy kép. Mely megváltoztatja az életemet.. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kép miatt fog tönkre menni a kapcsolatunk Niall -el. Felöltöztem és le szaladtam a lépcsőn.
-Hova mész ? -dugta ki a fejét anya a konyhából.
-Ki kell szellőztessem a fejem. -dadogtam össze-vissza majd el hagytam a házat.
Be dugtam a fül hallgatómat és el indultam, fogalmam sincs merre, csak mentem..
Egy gyalogos átkelőnél álltam és vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Nem hallottam senkit a zene miatt, csak a lámpát figyeltem. Mikor végre zöldre váltott elindultam..
* Betty szemszöge *
Négy napja vagyok Londonban. Négy napja vagyok meg szeppenve.
Minden este sírva alszok el, mert tudom, hogy ennek a kis londoni kiruccanásnak következményei lesznek. Következmények, amik jók vagy rosszak lesznek.. vagy mind kettő.
Lehet, hogy sokat fogok szenvedni, de az is lehet, hogy olyas valakik fognak mosolyt csalni az arcomra akikről csak álmodoztam.
Már az is elég hihetetlen, hogy találkoztam velük, hogy beszélgettem vele..
-Kicsim nem akarsz egy kicsit kocsikázni ? -lépett be apa a szobámba. Megráztam a fejem.
-Hát oké, ahogy akarod. -nyomott egy puszit a homlokomra majd el hagyta a házat.
Nem tudok telefonálni anyumnak és ő sem nekem, túl drága lenne, de minden este beszélünk szkájpon.
Tegnap este megleptem Alex -et. Mi közben kammoztunk a leptopomat a szoba ablakomhoz vittem. A szobámból pont lehet látni a London Eye -t.

Alex -nek a szemei könnyel teltek meg majd zokogni kezdett, csak annyit mondott, hogy: ' Bárcsak ott lehetnék. '
Rettenetesen éreztem magam.. Ő bármit megtenne csak, hogy itt lehessen, én meg.. én meg nem használom ki az alkalmat, hogy itt vagyok..
Rendben. Akkor öltözzek fel. -mondogattam halkan miközben el hessegettem a gondolataimat a tegnap estéről.
*
Elindultam felfedezni London -t. Ismét.
Csomó képet készítettem. Mindent meg akartam örökíteni.

London annyira csodás ! A Big-Ben, a London Eye, a Buckingham palota, a Temze
a londoni őrök akiket hiába csipkedek, vagy hiába ugrok a lábukra meg sem pisszennek.. mind csodás !
*
Az egyik gyalog átkelőnél vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Egy szőke csaj hátnál álltam és tisztán hallottam, hogy a L.T. -et hallgatja. Mosolyra húztam a szám majd el indultam a gyalog átkelőn, mikor az zöldre váltott.
Előre siettem, meg előztem a csajt. Már túl voltam a gyalog átkelőn mikor egy hangos kocsi fékezést hallottam. Megfordultam és fel sikítottam.
Szaladni kezdtem a merev test felé ami a földön hevert, körülötte pedig vér és néhány ember.
-Mentőt ! Hívjanak mentőt ! -kiabálta az egyik néni.
Néhány embert félre löktem, hogy közelebb kerüljek a földön fekvő valakihez.
-Oh Istenkém. -szóltam halkan mikor megláttam. Le guggoltam mellé és meg néztem a pulzusát.
Egy pár perccel később meg érkeztek a mentők. Be tették a mentő autóba és ki kérdezték az embereket, hogy mi történt.
-Valaki ismeri a kislányt ? -kérdezte a mentős.
Fel nyújtottam a kezem és be szálltam a mentő autóba egy másik mentős mellé.
-A neve Ashley. Ashley Cowell. -szóltam.

∞28.rész.

* Daws szemszöge *
Reggel a szoba ablakomon beszűrődő fényre ébredtem. Boldognak éreztem magam. Megnyújtóztattam végtagjaimat, elő vettem az egyenruhámat és dúdolva beszaladtam a fürdőbe. Miután elkészültem lerohantam a konyhába.
-Szép jó reggelt anya. -öleltem meg majd leültem az asztalhoz.
-Na, na ! Miért vagy ilyen boldog ? -tette elém nevetve a reggelimet.
-Szerelmes vagyok.
-Mindent láttam tegnap este. -dőlt neki a konyha pultnak széles mosollyal.
-Öm.. nem tudom miről beszélsz ! -sütöttem le a fejem és tele tömtem a számat a reggelimmel.
-Jaj ne nevettess kislányom ! -legyintett. -Harry -vel a földön hemperegtetek.
-Úgy, mondd még hangosabban, hátha apa meghallja és villamos-székbe ültet, hogy mozdulni se bírjak büntetésként !
-Aranyosak vagytok Harry -vel, és szerelmesek. Csak máskor vigyázzatok jobban ! Gondolj bele ha helyettem apád vett volna észre titeket.. Egyenesen megölte volna Harry -t ! -mondta komolyan és felsétált az emeletre.
Pár perccel később vissza jött, kezében a telefonommal.
-Ha apád megkérdi.. nem én adtam neked oda. -nyomta a kezembe a kis rózsaszín blakberrit. -Reggel az ágyadon találtad, az éjszaka folyamán csak ott termett ! Oké ? -nevetett és megpuszilt.
Miután végeztem a reggelimmel felmentem fogat mosni majd elindultam a suliba. Olyan rossz, hogy Ash nem jön suliba, egyedül kell üljek. Amy mindig a pofámba röhög mikor tekintetünk találkozik. Az oszi, elmondása szerint csalódott Ash -ben, szerinte Lottie példáját kellett volna kövesse. Lottie, az osztály végében ül, az utolsó padban, a fal mellet. Csak azokkal áll szóba akik nem oltogatni akarják a bátyja miatt. Mióta osztály társak vagyunk soha nem beszéltünk többet három percnél. Imádnivaló csaj, csak.. mindig megsértik: ' A bátyád buzi ! ' ...
* Zayn szemszöge *
A fiukkal most egy hét szabadságot kaptunk. A mai napot együtt töltjük a fiukkal, legalább is úgy tervezzük, de valami biztos, hogy közbe fog jönni..
-Srácok, nyáron megyünk valamerre ? -kérdezte Niall miközben fejjel lefele feküdt a kanapén.
-Tényleg ! Menjünk valami nedves helyre ! -pattant fel Louis.
-Ha nedves helyet akarsz akkor izgasd fel El -t és nedveset fogsz kapni ! -nevetett Harry és pacsizott Liam -el.
-Hogy tudsz ilyen szemtelen lenni ? Te engem kéne tisztelj ! Nagyobb vagyok nálad ! -nyújtotta a nyelvét.
-Ohh. Akkor mostantól a neved Apó. -küldött puszit Harry Louis -nak.
-Pf.. -forgatta a szemeit Louis.
-Szóval, merre megyünk majd nyaralni ? -csaptam össze a tenyereimet.
-El kéne döntsük. Lassan január vége van és a nyaralóknál mindig öt-hat hónappal előtte le kell foglalni a helyeket. -tette hozzá Liam.
-Ez igaz ! -bólogatott Niall aki lassan lecsúszott a kanapéról.
-Valami meleg, nedves, közeli helyre kéne menjünk. -magyarázkodott Liam.
-Már neked is nedves kell ? -nevetett Harry.

-Szerintem mindannyian a nedves szót a vízre értettük és nem a másik nedvre ! -szolt Niall.
-Jó van na ! -ült le Harry Louis mellé és át karolta.
-Legalább két hétre kéne menjünk. -mondta Louis.
-Na jó. Keressünk meleg, napos, nedves helyeket. -mondtam és a nedves szót kihangsújoztam miközben rá pillantottam Harry -re.
Kezembe vettem a leptopomat és a külföldi tengerek nyaraló helyeit kezdtem nézegetni. Perceken keresztül csak keresgéltem, de semmit sem találtam. A fiukat idegesítette a várakozás ezért telefonjukról felmentek az internetre és ők is keresgélni kezdtek. Csend lett, mindenki el volt foglalva a keresgéléssel.
-Rekordot döntöttünk ! Még soha nem voltunk ennyi ideig ijen csendbe ! -nevetett Niall.
* Louis szemszöge *
Egy csomó helyet megnéztem de egyiket sem találtam egyedinek, tökéletesnek a nyaraláshoz, aztán rá leltem egy helyre ami nem csak gyönyörű hanem tökéletes is ahhoz, hogy elmondjam Eleanor -nak, hogy mennyire szeretem és, hogy vele akarom leélni az életemet !
-Megvan ! -csaptam össze tenyereimet.
-Éspedig ? Hol van ? Messze van ? -tette fel a kérdéseket Zayn.
-Bora-Bora sziget. Gyönyörű szép és nincs is olyan messze ! -legyintettem.

Zayn rögtön rá keresett a Bora-Bora szigetre majd komolyan rám nézett.
-Dehogy van messze.. CSAK A FÖLD MÁSIK OLDALÁN ! -emelte fel egyre jobban a hangját.
-De legalább szép hej. -kuncogott Niall.
* Ash szemszöge *
-Szerinted mikor fognak ráérni a többiek, hogy át jöjjenek ? -kérdezte Rebecca miközben a haját igazította.
-Daws suliban van, Dani pedig X-Faktor tánc próbán.
-Akkor majd délután át hívod őket, hogy jelentsem be nekik a hírt ? -kérdezte.
-Aha.
-Oké, most megyek. Egy pár óra múlva jövök. -ölelt meg és kiviharzott a szobámból. Időm sem volt megkérdezni, hogy hova megy..
Összekaptam magam és lassan elindultam a suli felé, gondoltam meglepem Daws -t. Már rég nem találkoztunk, két napja és hiányzik.
' Ameddig apa nem tudja, hogy nem vagyok otthon addig nincs gond. Most is otthon a szobámban kéne gubbasszak a szoba fogságom miatt. A suli előtt megvárom ha már nem mehetek be. Ma rövid napja van, csak egyig van. ' gondoltam magamban.
* Rebecca szemszöge *
Annyira várom már, hogy találkozzak vele ! Annyira hiányzott.. hiányzik.
Alig várom, hogy átöleljem, megcsókoljam.
*
Mikor beléptem a Nando's -ba minden asztalt figyelmesen megnéztem, hátha rájövök Josh melyik asztalhoz ült le, de egyiknél sem volt.
Rendeltem egy üdítőt és leültem egy üres asztalhoz. Vártam, nagyon sokat.. Már az üdítőm is elfogyott.
Mindig mikor nyílt az ajtó abban reménykedtem, hogy ő az, de mindig csalódnom kellett.. Mikor tényleg ő lépett be a Nando's ajtaján komor arccal elkezdett engem keresni, s miután megtalált mosolyogva elindult felém majd lehuppant velem szembe.
Azt hittem, hogy majd mellém fog leülni és köszönés helyett rá tapasztja ajkait az én ajkaimra, de semmi ilyesmi sem történt..
-Bocsánat a késért. Tudom úgy volt, hogy tizenkettőkor találkozunk, csak a rajongók feltartottak. -legyintett. Lehajtott fejjel megráztam a vállam. -Na.. ne durcáskodj ! -emelte fel a fejem majd gyorsan ismét lehajtottam.
' Ha a rajongók tartották volna fel, akkor fel hívott volna, hogy késni fog, de biztos, hogy más van a dologban.. Megcsal ! Tudom ! Érzem ! Igaz.. minek kéne neki egy tizennégy éves ? Hülye voltam mikor bele egyeztem, hogy a barátnője leszek.. Elcsavarta a fejemet, szerelmes lettem belé és most meg borzasztóan érzem magam.. ' gondoltam magamban.
-Rebecca, ma még megfogsz szólalni ?
-Josh, én.. nem tudom mit mondjak ! Szeretlek, de nem akarom, hogy ez a kapcsolat így fojtatódjon. Te Angliában laksz, én Amerikában. Nagyon ritkán találkozunk és ez engem kikészít ! Szerintem jobb lenne ha ez a kapcsolat itt és most befejeződne. -álltam fel. -Szeretlek. -mondtam elhalkulva és kirohantam a gyors étteremből.
* Josh szemszöge *
Hazudnom kellet Rebeccá -nak. Azt mondtam, hogy a rajongók tartottak fel miközben teljesen más miatt..
Két nap múlva van a szülinapja és ajándékot kerestem neki, amit persze haza is kellet vigyek, mert kiváncsiskodott volna ha egy ajándék zacsival állítottam volna be..
-Szakított velem. -mondogattam halkan, miután elrohant.
* Ash szemszöge *
Daws -al nem tudtunk sokat beszélni mivel ő is büntetésben van, csak mint én.
Amikor haza értem le dobtam kabátomat, cipőmet és egyenesen felmentem az emeletre a szobámba. Rebecca az ágyam szélén ült, lehajtott fejjel és a lábait lógatta.
-Hát te, vagyis, hogy hogy ilyen hamar haza értél ? -néztem rá kikerekedett szemekkel miközben a kézi táskámat le dobtam az egyik puff párnára.
-Semmi, vagyis.. teljesen mindegy ! -szipogott.
-Nekem elmondhatod.
-Ne haragudj de erről inkább nem beszélnék. -nézett rám kisírt szemeivel.
-Ahogy akarod. -öleltem meg. -Megyek ebédelek. Te nem vagy éhes ? -álltam fel és lassan az ajtóhoz sétáltam.
-Nem. Nem vagyok..
-Hát oké. Érezd otthon magad és ne szomorkodj ! -mondtam mosolyogva és lementem a konyhába.
* Simon szemszöge *
A konyhában ültem és olvastam egy újságot. Csengettek. Én voltam a legközelebb a bejárati ajtóhoz ezért én mentem ki nyitni.
Teljesen meglepődtem. Egy magas, nem épp a legkarcsúbb pasas állt előttem, szomorú volt.. nagyon szomorú..
-Jó napot. Segíthetek valamiben ?
-Simon úr ? -kérdezte szipogva.
-Igen, én vagyok az.
-Kérem, sőt könyörgök, hogy segítsen !
Sóhajtottam majd beinvitáltam a házba. Illedelmesen le vette cipőjét, kabátját és követett a nappaliba. Leültünk a kanapéra és elkezdte a mondanivalóját..
-A nevem Dereck Floyd. Van egy hét éves kislányom Emma, aki nagyon beteg, agy rákban szenved. Kórházról kórházra járok vele. Az anyja elhagyta vagyis.. elhagyott minket. Két lányom van. Emma aki beteg, és Rossy aki egyetemen van külföldön és ezért nem tud velünk lenni a nehéz időkben. Az orvosok reményt csillantottak a szemünkbe mikor azt mondták, hogy meg tudják menteni Emmát, de Emma.. fel akarja adni a harcot ! Mindig azt mondta elege van ebből az életből és jobb lesz neki ha meghall, legalább nem fog szenvedni. Nővére minden este felhívja és próbálja rá venni, hogy szedje a gyógyszereket amiket az orvosoktól kap, de Emma eldobja azokat. A segítségét szeretném kérni Simon úr ! Emma, nagyon szereti a híres, brit fiú bandát aminek maga a menedzsere a One Direction -t. Ha a fiuk próbálnák rá venni Emmá -t, hogy harcoljon akkor talán sikerülne is, és az én kis csöppségem meggyógyulna.
-Emma most a kórházba van, vagy otthon önöknél ? -kérdeztem halkan.
-Otthon, nem hajlandó bemenni a kórházba. -sóhajtott.
Felálltam és fel mentem az emeletre, az irodámba egy papírért és egy tollért. Dereck úr kezébe nyomtam a fehér lapot meg az írószert, hogy írja rá a lakcimét.
-Intézkedek. Ma délután, vagy legkésőbb holnap délután a fiuk meglátogatják Emmá -t.
-Köszönöm ! Nagyon hálás vagyok. Nagyon ! -állt fel és boldogan megrázta a kezemet. Felöltözött és elment.
Elő vettem a telefonomat és írtam egy kör SMS -t a fiúknak: ' Gyertek át ! Sürgős ! Simon X. '
*
A nappaliba tévéztem amikor kintről egy hangos kocsi fékezést hallottam, majd kocsi ajtó becsapódást, aztán trappolást és, hogy végül beszaladnak az ajtón.. Egyszerre szaladtak be, aminek nem lett jó vége, mivel nem olyan széles a bejárati ajtónk, hogy öten beférjenek rajta egyszerre. Összecsapódtak..
' Szerencsétlenek '. -gondoltam magamban miközben a fejemet ráztam.
-Mi történt ? -kérdezték egyszerre.
Leültek a földre, mint a gyerekek és várták a magyarázatomat.
Mindent elmeséltem nekik. Lesokkoltak..
-Mikor megyünk át hozzá ? -kérdezte Liam.
-Amikor akartok.
-Ugye jöhetnek a csajok is ? Biztos szereti El -éket is. Az nem igazi Directioner aki nem szereti a barátnőinket is ! -mondta komolyan Louis.
-Jöhetnek. -mosolyogtam.
Louis, Liam, Zayn és Harry félre mentek telefonálni, Niall meg megkereste Ash -t, aki a konyhában evett.
-El egy pár perc múlva itt lesz ! -mosolygott Louis.
-Dani is ! -tette zsebre a telefonját Liam.
-Perrie bármelyik pillanatban itt lehet, mivel úgy is Ash -hez készült jönni. -kuncogott Zayn.
-Én is megyek ! -rohant ki a konyhából Ash teli szájjal, Niall a háta mögött kullogott nevetve.
-Daws -t nem akarják el engedni.. -sóhajtott Harry.
-Megyek felhívom Daws apukáját addig ti vegyétek fel a cipőiteket.
-De le sem vettük őket. -mosolygott Harry.
-Jaj, hol maradt az illem ? -kérdeztem halkan. -Akkor vessetek cigány kereket, na ! -mondtam és be mentem a konyhába telefonálni.
Nagyon nehezen, de elengedték Dawsone -t is. Mikor vissza mentem a nappaliba láttam, hogy a csipet-csapat készen áll.
-Simon rád várunk.. -türelmetlenkedett Zayn.
-Meg Daws -ra ! -nézett Harry Zayn -re.
Fel szaladtam az emeletre és kihoztam az irodámból egy óriás 1D posztert és egy fekete filcet.
-Írjátok alá ! -nyomtam Niall kezébe. Kinyújtották a posztert a földön és egyenként aláírták.
-Ti a posztert adjátok, de mi is kéne adjunk neki valamit. Plüsst vagy valami ilyesmit. -nézett Ash a csajokra.
* Ash szemszöge *
-Vegyünk neki egy SpongyaBob plüsst ! -pattogott El a gyerek boltban.
-Ne ! -néztünk rá komolyan.
-Inkább Minnie plüsst. -mosolyogtam.
-Hogy mit ? -nevetett Dani.
-Mickey egér barátnője, Minnie.
Abban maradtunk, hogy Minnie plüsst veszünk neki. Mindenféle színű és méretű Minnie plüss volt..
-Nagyot vegyünk neki ! -pattogott Perrie.
-Ez elég nagy ? -mutattam egy ötven centiméteres Minnie plüssre.

awwh *.*

-Ez tökéletes lesz ! -mondta El és be tette a bevásárló kocsiba a plüsst. Kifizettük és haza mentünk. Daws is megérkezett.
Elindultunk gyalog a kis Emmá -hoz. Nem laknak messze tőlünk.
Becsengettünk, Emma apukája nyitott ajtót. A szája széles mosolyra kerekedett mikor meglátott minket.
Egy kicsi házban laknak ami nagyon barátságos. Csendben kellet maradjunk, hogy Emma ne fogjon gyanút. Kabátjainkat, cipőinket levettük és Emma apukája elvezetett minket a kis beteg szobájához. A szoba ajtaja tágra nyitva volt, de nem vett minket észre, mert oldalra volt fordulva és a szoba ablakán bámult ki. Csendben volt. Rózsaszín fejkendő fedte picinyke fejét, rózsaszín zokni, narancs sárga pizsama és egy sárga köntös. A szobája lila volt és tele volt 1D -s poszterekkel.
Mielőtt be mentünk volna hozzá elhelyezkedtünk, nagyon nagy csendben. A fiuk álltak elöl, mi pedig a lányokkal hátul. A fiuknál volt a poszter, nálunk a plüss. Elbujtunk, hogy ne vegyen minket észre.
-Emma, jöttek hozzád valakik. -állt meg Dereck bácsi a szoba ajtóban mosolyogva.
Apa elmondása szerint Emma megfordult, felült és várta, hogy bemenjenek hozzá a vendégei.
A fiuk elkezdtek énekelni a WMYB -t és lassan be mentek Emma szobájába, követtük a fiukat.

Emma szemei könnybe lábadtak mikor meglátta a fiukat. A fiuk körül ülték az ágyon, mi pedig a csajokkal leültünk a puha, meleg szőnyegre és figyeltük Emmá -t.
Sírt, vele együtt sírtunk mi is. A fiuk eléggé hamisan énekeltek, a könnyeik miatt.. Megölelték Emmá -t és aztán mi is. Niall át karolta a kis Directioner -t és úgy énekelt, én pedig megfogtam a picike kezét..
A dal után Harry megpuszilta Emmá -t és mosolyogva oda adta neki a posztert. Az aláírt poszter láttán Emma elkezdett zokogni és még egyszer megölelte a fiukat akik egy-egy puszit nyomtak arcára vagy a homlokára. A csajokkal közösen adtuk oda Emmá -nak a plüsst, nagyon örült neki. Meg ölelte a plüsst majd minket..
-Emma, olyan fiatal vagy még.. -kezdte el a mondatát Perrie.
-És beteg.. -vágott közbe.
-Le kell győznöd a betegséget ! -fogta meg Louis, Emma kezét.
-De már bele fáradtam ! Mindig gyógyszereket kell szedjek, a kórházakat kell járjam.
-De legalább meggyógyulsz. -mosolygott Liam.
-Én is beteg voltam. Kómába estem. Nem láttam semmit, csak fehérséget. A szeretteimet hallottam, de nem tudtam válaszolni nekik és nem tudtam megmozdulni.. Ismétlem, mindent hallottam amit mondtak és nagyon nehezen viselték, hogy én nem válaszolok. -mesélte Dani.
-Gondolj bele milyen nehéz lenne apukádnak nélküled. -mondta El.
Emma lehajtotta a fejét és gondolkozni kezdett. Egy pár másodperc múlva mosolyogva végig nézett rajtunk.
-Harcolni fogok ! Meg fogok gyógyulni !

∞27.rész.

* Alyssa szemszöge *
Simon -al a nappaliban ültünk. Én a reggeli kávémat kavargattam, Simon pedig az újságot olvasta.
Sóhajtott, közelebb ült hozzám majd át ölelt.
-Alyssa, nem lenne jobb ha Ash megtudná.. azt ? -nézett rám szomorúan.
Még a lélegzetem is elállt, nem bírtam nyelni. Lefagytam. Megráztam a fejemet majd bele temettem a fejemet a két tenyerembe és sírni kezdtem.
-Olyan rossz, hogy egy kis idő, és én többé már.. ah...
-Sh ! Nem ! Minden rendbe fog jönni ! Azért vannak a gyógyszerek.. nem de ?
-És ha nem hatnak ?
-Akkor azok nem gyógyszerek. A gyógyszerek általában hatni szoktak ! Két hét múlva ismét elviszlek vizsgálatra és majd meglátod, hogy az orvos mosolyogva fogja bejelenteni, hogy javult az állapotod.
-Annyira félek. Szeretném látni Ash -t ahogy felnő, amikor menyasszony lesz, amikor kisbabát fog várni. Látni akarom majd az unokámat vagy.. unokáimat ! Annyi tanulnivalója van még.. még annyira kis butuska.. Mi lesz vele nélkülem ?
-Ne gondolj ilyenekre ! Majd.. egyszer.. száz év múlva fog eljönni a te időd, és nem most ! Értetted ? -nézett rám komolyan.
Szipogva bólogattam miközben tudtam, hogy ez koránt sem lesz így...
-Remek ! -mondta miközben letörölte könnyeimet.
Felállt és bement a konyhába.
Annyira aranyos, hogy így megnyugtat, hogy próbálja belém ültetni a harcolás alap elvét.
* Ash szemszöge *
Apa ordibált velem mikor megtudta, hogy felfüggesztettek. Szoba fogságot kaptam, két hétig. Egy nap csak egy órát internetezhetek. Daws nem tudott át szökni előző este mivel elaludt.
' Nincs annál jobb dolog mint mikor bent vagy egy meleg helységben, kényelmesen felöltözve és kezedben van egy könyv amit olvashatsz ! ' gondoltam magamban miközben kinyúltam az ágyamon és kinyitottam azt a könyvet amit már három napja elkezdtem de még nem sikerült befejeznem.

Sokan hülyének néznek, mert szeretek olvasni, na jó.. én sem olvasok el akármit, csak ami érdekel, amit szeretek !
Amikor olvasok teljesen bele merülök a történetbe és elképzelem a szereplőket. Nem nagyon figyelek a körülöttem történő dolgokra, néha még azt sem hallom ha hozzám szolnak..
-Te mit csinálsz ? -nézett rám Niall kigülett szemekkel mikor belépett a szobámba.
-Olvasok. -pillantottam rá majd tovább olvastam.
-Ash, minden oké ? -ült le mellém és ráhelyezte tenyerét a homlokomra, mintha megnézné, hogyha lázas vagyok -e.
-Igen. Miért ?
-Amióta ismerlek egyszer sem láttalak olvasni. Most miért olvasol ?
-Mert szeretek olvasni és, mert szeretem ezt a könyvet. -mondtam komolyan.
Niall elnevette magát. Megforgattam szemeimet, felálltam és leültem egy puff párnára, ott olvastam tovább.
-Ezeket a dolgokat komolyan is gondolod ?
-Ja..
-Oh.. Akkor már tudom mit fogok venni a szülinapodra. -mosolygott és leült mellém a másik puffra.
-Az még messze van. -legyintettem.
-Nem is ! Már csak tizenegy hónap !
-Jaj te hülye ! -nevettem és megcsókoltam.
-Szeretlek Ash ! -nyögte ki halkan.
Éreztem, hogy elpirulok ezért gyorsan még egyszer megcsókoltam.
-Én is téged, te kis ír manó !
* Niall szemszöge *
Ash -nél hamar eltelt az idő, csak azon kaptam magam, hogy késésben vagyok. Elköszöntem Ash -től majd kirohantam a házukból és bevágódtam a kocsimba.
A stúdiónál hamar leparkoltam majd beszaladtam a nagy épületbe.
Az új albumunkra néhány olyan dalt is felteszünk amikben más énekesek is énekelnek. Az első dalunk Demi Lovato -val lesz.
Berontottam a próba terembe. A hangok elhalkultak és minden szem pár rám szegeződött.
-Bocsánat a késésért, csak Ashley -nél voltam.. -magyarázkodtam és leültem az egyetlen üres székre, Zayn és Liam közé.
-Oh a hős szerelmes ! -gúnyolódott Harry.
-Fogd be ! -mondtam és kinyújtottam a nyelvem.
Zayn, Louis és Liam csak nevetett.. Demi komoran ült.

-Khm.. Szerintem inkább próbáljuk el még egyszer a dalt ! -mosolygott Demi.
A fiukkal bólintottunk majd beindították az üres, hangszer, háttér zenét.
*
Miután elpróbáltuk párszor a dalt tartottunk egy kis szünetet majd felvettük.
A fiukkal leültünk egy sarokba és beszélgetni kezdtünk, Demi is leült közénk.
-Én megyek, fáradt vagyok. -ráztam kezet a fiukkal, Demi -t megöleltem majd elindultam az ajtó felé.
-Niall, haza tudnál vinni ? -szolt utánam Demi.
Sóhajtottam egyet majd megfordultam.
-Persze. -mosolyogtam. Megpuszilta a fiukat, felvette a táskáját és már jött is utánam.
Beültünk a kocsimba, beindítottam a motort és elindultunk Demi háza felé.
-Mondd, még mindig Ashley -vel vagy együtt ?
-Igen. -pillantottam rá széles mosollyal majd ismét az autó pályát figyeltem.
-Mit szeretsz benne ? Csak tizenöt éves !
-Engem nem érdekel, hogy hány éves ! Szeretem.
-Niall figyelj.. Elgondolkoztam azon amit régebben mondtál.
-Mire gondolsz ?
-Hát kettőnkről.. Most már szívesen lennék a barátnőd.
-Mikor megkértelek, hogy legyél a barátnőm nemet mondtál. Szerelmes voltam beléd de túl léptem, és megtaláltam a boldogságot egy másik lány mellett.
-Egy kiskorúba vagy szerelmes ! -emelte fel a hangját.
Sóhajtottam majd leparkoltam Demi háza előtt.
-Megérkeztünk. -hajtottam a fejem a kormányra.
-Köszönöm, hogy haza hoztál. Majd találkozunk a videoklip forgatásán. Jó éjt ! -mondta szomorúan majd becsapta maga után a kocsi ajtót.
-Nem kell vigyázni a kocsira, de komolyan nem, á minek ?! -mondtam magamban halkan miután becsapta az ajtót.
* Ash szemszöge *
-Kicsim gyere vacsorázni ! -kiabált anya a földszintről.
-Rohanok ! -kiabáltam vissza és kirohantam a szobámból.
Lusta voltam le menni a lépcsőn ezért rá ültem a korlátra és lecsúsztam azon.
-Nem a játszótéren vagyunk lányom ! -nézett rám apa.
Csak mosolyogtam és ugrálva be mentem a konyhába. Meg mostam a kezeimet, ledobtam magam egy székre és a körmömmel kezdtem kopogtatni az asztalt. Vártam, hogy anya elém tegye a vacsorát. Csengettek.
-Ashley drágám, kinyitnád ? -mosolygott rám anya.
Nehezen felálltam majd az ajtóhoz vonszoltam magam. Grámpi-ket pofával kinyitottam az ajtót majd sikítozni kezdtem és ráugrottam a hívatlan vendégemre.
-Hát te ? -kérdeztem nevetve és kivettem a kezéből a csomagját.
-Gondoltam megleplek, ha már felfüggesztettek téged. -kuncogott és levette a kabátját.
Felrángattam az emeletre, hogy ki pakolja a cuccait. Valamit kivett a bőröndjéből amit aztán elrejtett a háta mögé, és mosolyogva felém fordult.
-Emlékszel amikor rajzoltam valamit még New York -ban és nem akartam megmutatni ?
-Aha.
-Na, ezt rajzoltam. Ez a tied ! -nyomott a kezembe egy rajzot.
-Ez de szép. Köszönöm. -öleltem meg.
-Tudtam, hogy ki fogtok békülni Niall -el, ezért lerajzoltalak titeket. Nem hasonlít rátok, de a szándék a fontos !
-Hülye vagy ! Nagyon is hasonlít, hiszen oda van írva, hogy: ' Éhes vagyok ! ' -nevettem. -Oh, tényleg ! Menjünk le vacsizni !
A rajzot kitettem a falamra és lementünk enni. Egy csomót beszélgettünk, nevetgéltünk. Azt mondta holnap lesz egy másik meglepim, vagyis.. ami nem csak nekem lesz meglepi hanem az egész baráti körünknek.
* Daws szemszöge *
Vacsora után lefürödtem, felmentem a szobámba, halkan betettem egy zenét és tanulni kezdtem. Anyáék már lefeküdtek, ezért csend volt a házban. Teljesen bele merültem a tanulásba, még azt sem vettem észre, hogy a zene véget ért, csak arra lettem figyelmes, hogy egy kisebb de nehéz kő betöri a szoba ablakomat. Megijedtem. Gyorsan felálltam és az ablakhoz siettem, kinéztem és megpillantottam lent Harry -t amint mosolyog és integet.

Legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, hogy végre érezhessem az illatát, meg érinthessem izmos testét, göndör fürtjeit, láthassam gyönyörű nagy zöld szemeit, kerek tökéletes ajkait..
-Te hülye, betört az ablak. -mondtam halkan, nevetve.
-Mi ? -kiabált.
-Sh ! Anyumék alusznak !
-Upsz, bocsi. Gyere le ! -mutogatott.
-Anyuék észre fognak venni..
-Ha az erkélyen ereszkedsz le akkor nem.
Belebújtam az 1D kezes lábasomba és csendben elhagytam a szobámat. Halkan kinyitottam az erkély ajtót majd halkan be is csuktam. Lenéztem és Harry -t figyeltem amint még mindig a szobámat figyeli és a nevemet mondogatja.
-Hogy fogok én itt lemászni ? -kérdeztem halkan magamtól miközben a távolságot figyeltem az erkély és a föld között.
Másfél méter távolság, nem túl sokk.
Elszántam magam. Ráültem a korlátra, jobb lábamat rá helyeztem a korlát mögötti csempére, bal lábamat elkezdtem le engedni.
-Harry ! Segíts ! -mondtam halkan miközben levegőért kapkodtam. Tök hülyén nézhettem ki, fél spárgát csináltam a házunk falán..
-Jézusom ! -mondta a göndör nevetve és oda sprintelt hozzám majd megfogta bal lábamat, talpamat.
-Vigyázz, jön a jobb lábam is ! -kuncogtam. -Harry ! El fogok esni, elveszítem az egyensúlyomat ! -nyafogtam.
-Ne ! Két centiméterre van a talpad a földtől ! -nevetett miközben guggolva még mindig a talpamat tartotta. Talpaimat tartotta, miközben én a kiálló csempébe kapaszkodtam. Nem mertem leugrani.
-Ugorj már le ! Nem bírlak sokáig tartani, már fáj a hátam !
-Nem merek !
-Két centimétert kell ugorj az Isten szerelméért !
-Oké, akkor engedj el ! Háromra ugrok ! Egy..
-Mi a faszért háromra ? -vágott a szavamba. -Már meggörnyedtem ! Nem fogok bírni felállni !
-Ne húzd a szót ! Amennyit most beszélünk, már rég elszámoltam volna háromig és már rég a földön lennék ! Egy.. kettő..
-Ugorj már ! -nyögött fel.
-Huh. Egy.. kettő.. három ! Öhm.. Harry engedj el ! -figyeltem le a gyötrődő Harry -re aki azon perc elengedte a két lábamat és fáradtan dőlt le a földre.
-Ez nehéz szülés volt. -nyafogott.
-Szerintem kelj fel a földről, mert fel fogsz fázni.
-A hátam már úgy is fáj, nem mindegy ha minden öt percben fogok dobni egy sárgát ? -kérdezte.
Kezeit a tarkójára tette és a földön feküdve bámulta a csillagos eget.
Felé hajoltam és figyeltem göndör fürtjeit. A tekintette rám kószált majd elmosolyodott.
-Te nem jössz ide mellém ? -ütögette a kemény földet.
-Nem akarok még jobban megfázni. -húztam a szám.
-Semmi baj ! Akkor ha nem fekszel mellém akkor majd rajtam fogsz feküdni. -mondta perverz vigyorral majd egy szem pillantás alatt magára húzott lovagló ülésbe.
-Héj ! Erről nem volt szó ! -vágtam be a mű durcit.
-De ne mondd azt, hogy nem tetszik ! -vigyorgott.
Mosolyogva lehajtottam a fejem.
-Gondoltam. -kuncogott majd felemelte a fejemet és megcsókolt.
Csak mosolyogni tudtam, semmi mást !
Biztonságban éreztem magam mellette. A szerelmünk letudta győzni a csatát apával szemben. Harry képes bevállalni, hogy szerelmes egy teljesen hétköznapi lányba.. belém !
Nem vagyok modell vagy akár énekes nő de híres sem, neki így vagyok tökéletes ahogy vagyok..

∞26.rész.

-Na, ez lesz az ideiglenes otthonod ! -mosolygott apa és felkapcsolta a villanyt a nappaliba.
Egy kicsi de tökéletes ház. Két hálószoba, egy fürdő, egy konyha, egy nappali és egy kicsi hátsó kert.
-Tisztára olyan mint a magyarországi otthonunk. -bámészkodtam.
-Igen, hogy ne hiányozzatok annyira. -ölelt meg.
A falaknak a színe ugyanolyanok mint otthon, apa hálószobája úgy van berendezve mint otthon és a konyha is.
-És ez lesz a te szobád !
A falak rózsaszínűek voltak. Volt egy plazma tévé, egy kis asztal és egy emeletes ágy..
-Apa ! Az egy Harry -s poszter ? -mutattam a falra. Apa felnevetett.
-Igen. Tudom, neked otthon a szobád tele van One Direction -ös poszterekkel, ezért tegnap este elmentem venni egy Harry -s posztert. Ha nincs is tele a szoba, de legalább egy poszter van.
-De aranyos vagy ! Köszönöm. -öleltem meg.
-Fiatal még a nap ! Mit akarsz ma csinálni ? -kérdezte és behozta csomagjaimat a szobámba.
-Először is kipakolok, ebédelek és körbe járom London -t !
-Remek ! Egy órakor kezdődik a munka időm, addig még van egy pár óra. Megyek készítek ebédet addig te pakolj ki. -puszilt meg és elhagyta újdonsült szobámat.
Annyira aranyos, hogy így próbál a kedvemben járni.
Kipakoltam, ebédeltünk és apa elment a munkába. Letussoltam és szépen felöltöztem. Kézi táskámba bele dobtam egy magyar-angol angol-magyar szótárt, a pénz tárcámat és egy esernyőt majd elindultam.
London sötét volt a sok koromfekete felhő miatt, csüngött az esőnek a lába.
*
Látszott rajtam, hogy turista vagyok, mert csak nekem volt a kezemben szótár és csak én lapozgattam azt mindig mikor megláttam egy idegen szót.
* Ash szemszöge *
Daws, becsengetés előtt tíz perccel ért be a suliba. Mosolygott, úgy tett mintha semmi sem történt volna.. Néhány hajszála a szemébe lógott, de sminkje tökéletesen látszott.
-Szia. -ült le mellém mosolyogva miközben kivette azt a néhány hajszálat a szeméből.
-Helló. Hogy vagy ? -néztem rá boci szemekkel.
-Fáradtan. -mondta és letette a fejét a padra. Nem tudtam erre a mondatára mit mondani, csak szemeztem a táblával. -Ash, hozzátok költözhetek ? -kérdezte hatás szünettel.
Nevettem mire ő komolyan rám nézett.
-Komolyan beszéltem !
-El akarsz költözni otthonról ?
-Ja ! Utálom apát.. -mondta könnyes szemekkel miközben egy pontra meredt.

-Költözzél. -mosolyogtam.
-Ma éjszaka kimászok az erkélyen, és átszaladok hozzád egy pár ruhával.
' Ez mindent eltervezett ! ' gondoltam magamban.
*
-Szia Ashley ! -lépett mellém, büszke pofájával az osztály ribanca.
-Szia Amy. -mosolyogtam pimaszul és tovább beszélgettünk Daws -al.
-Hallom újra együtt vagytok Niall -el.. -mondta. Felé fordultam, bólintottam és vissza fordultam Daws -hoz. -Khm.. és még olyanokat is hallottam, hogy ezelőtt azért szakítottatok, mert úgy viselkedtél mint egy utolsó sarki kurva !
Amy felé fordultam, szája szélesen mosolygott.
Szemhéját figyeltem amin vastagon állt a kék szem festék. Mű szempillát rebegtette amik akármelyik percben leeshettek volna. Ahogy izzadt, úgy fojt le az arcáról a vastagon felkent alapozó..

-Nem én vagyok az akit már a fél suli megbaszott, és nem én vagyok az aki kilencedik osztály első félévében két hétig nem jött suliba, mert terhes lett és ki kellet derítse ki a gyerek apja, hogy tudja elvetélni azt a szegény gyereket. Szóval, ki az utolsó sarki kurva ? -mosolyogtam.
Felpofozott. Nem hagytam magam, vissza csaptam..
Az osztály terem ajtaja teljesen nyitva volt, az igazgató nő épp az osztályunk előtt ment el. Látta ahogy felpofozom Amy -t !
*
-Hogy merészeled felpofozni az egyik osztálytársnődet ? Azért amiért Niall Horan barátnője vagy attól még nem kell elszálljál magadtól !
-De ő kezdte !
-Én nem láttam, hogy felpofozott volna.
-Istenem ez a kivételezés.. -dőltem hátra a puffos székben, ami az igazgató nő előtt álldogált.
-Milyen kivételezés ? Első félévben két hétig jöttél iskolába, mert elengedtelek New York -ba filmet forgatni ! Ez neked kivételezés ? De tudod mit ? A nagy szád miatt felfüggesztelek ! -csapott a katedrájára és már írta is a büntető lapomat.
-Hogy mi ? Miért pont engem függeszt fel mikor vannak sokkal rosszabbak is ebben a rohadt iskolában ? Van aki minden egyes szünetben a vécében cigizik és lefizeti a tanárokat, hogy hallgassák el amiket láttak ! Engem meg annyiért felfüggeszt, mert megvédtem magam Amy ellen ?
-Meg azért amiért visszafeleseltél. -mosolygott.
-Ah. -forgattam meg szemeimet.
-Kirúgni nem tudlak, mert az iskola egyik példaképe vagy ! Színészkedsz, filmben szerepelsz, jó tanuló vagy. De fel tudlak függeszteni, és ez azt jelenti, hogy kilencedik osztály második félévére nem leszel lezárva. -nyomta a kezembe a büntető lapot.
-De az pont úgy jön ki mintha megbuktam volna !
-Pontosan. -dőlt hátra a székében.
-Jó tocsulást a kedvenc diákjának ! -mondtam idegesen miközben felvettem a kabátomat és az iskola táskámat majd kirohantam az igazgatói irodából.
A portás nem akart kiengedni, azt hitte lógni akarok. Könnyes szemekkel felmutattam neki büntető lapot mire ő kinyitotta a kaput.
Kabátomnak a kapucniját fejemre húztam, hogy ne ismerjenek fel és pattokzó könnyekkel hazáig szaladtam.
Becsaptam magam után a bejárati ajtót és hangosan zokogni kezdtem.
-Hé, mi a baj ? -jött le anya az emeletről és megölelt.
-Felfüggesztettek.
-Hm.. legalább egy ideig nem kell korán felkelj. -rázta meg a vállát.
-De nem leszek lezárva ! És én a szívemre veszem ha már kapok egy rossz jegyet ! -ültem le a kanapéra.
-Majd megmondom apádnak, hogy beszéljen az igazgató nőd -el és akkor majd minden rendbe jön. -puszilt meg. -Most gyere enni és meséld el, hogy miért függesztett fel ! -fogta meg a kezem és berángatott a konyhába.
*
Mindent elmeséltem neki és megmondta a szemembe, hogy az igazgató nőm egy büszke, felfújt béka !
Egy kicsit anyát is elszomorította az a tény, hogy nem leszek lezárva. Anya soha nem kiabált velem a jegyeim miatt, hanem inkább apa, ő lefogja szedni a fejem ha megtudja, hogy fel vagyok függesztve.
*
Fel mentem az emeletre és vettem egy hosszú fürdőt, felvettem a pizsimet és bebújtam az ágyamban. Pizsama napot tartok ! Bekapcsoltam a leptopom és felmentem twitterre. Ismét több ezer követőm lett.
Mikor szakítottunk Niall -el rengetegen visszavonták a követésüket, de most, hogy újra együtt vagyunk ismét bekövettek ! Eszméletlen !
Rá kattintottam az ' Említések ' menü gombra és olvastam a Directioner -ek twitjeit.
Volt aki szépeket irt nekem és volt aki a halálomat kívánta.. még Harry is irt.
' @AshleyCowell és @NiallOfficial újra együtt ! Nem tudnak egymás nélkül élni ! Milyen aranyosak.. Sok boldogságot ( ismét ) kölykök ! Xx ' .
Volt egy pár Directioner aki Harry twitjéhez írta le, hogy mennyire utál engem meg Daws -t, de a fiuk megvédtek minket. Liam irt vissza a legaranyosabban.
' Miért utáljátok őket ? Azért, mert szépek, aranyosak, tehetségesek ? Vagy azért, mert boldoggá teszik kedvenceiteket ? '.
Szóhoz sem jutottam, nem tudtam mit válaszolni, inkább betettem a Harry Potter filmet amit már több milliószor láttam.
Még mindig szomorú voltam a felfüggesztés miatt, legszívesebben egész nap sírtam volna vagy elégettem volna  az ellenőrzőmet..
Tíz percet ment a film mikor kopogtak. Perrie volt az, jött megvigasztalni.
Anya felhívta apát, apa szolt Zayn -nek, hogy hívja fel Perrie -t, hogy Perrie jöjjön át hozzám. Bonyolult.
-Na ne szomorkodj ! -ült le mellém mosolyogva Pezz.
-De olyan hülyén érzem magam.
-Nyugi én buktam kémiából.-legyintett.
-Komolyan ?
-Nem. Csak próbáltalak felvidítani !
-Hát nem sikerült, sőt.. még rosszabbul érzem magam.
Láttam Perrie -n, hogy bántja amiért felfüggesztettek ezért úgy döntött, hogy megnevetett.. Kisebb sikerekkel.. Mindent kipróbált !
Kiparodizálta az igazgató nőmet, rajzolt, rejtett számon hívogatta az embereket, csikizett majd énekelt. Gyönyörű hangjától kirázott a hideg, inkább komolyodtam el mint nevettem.
-Oké. Látom ezek nem váltak be ! Muszáj lesz azt a módszert használjam amitől az emberek megijednek mintsem, hogy nevessenek !

Ez a módszer hatásos volt. Röhögő görcsöt kaptam.
-Úgy nézel ki mint egy hörcsög ! -mondtam halkan, nevetve.
-Legalább nevetsz. -nevetett velem együtt.
Jó, hogy tudok Pezz -re számítani amikor valami gondom van ! Nem ismerjük egymást olyan sok ideje de ő mindig mellettem volt ha valami gyötörte a szívemet. Addig nem hagyott békén ameddig nem látta, hogy felvidulok !
* Harry szemszöge *
A mai napot a studióban töltöttük, teljesen kimerülten mentünk haza.
Mikor haza értem kinyitottam a hűtőt és csalódásomra semmi kaja sem volt benne ezért kimentem a Nando's -ig abba reménykedve, hogy ha egy rejtett kis utcába megyek senki sem fog felismerni.
Szorosan a fal mellet mentem. Az út felénél az eső is elkapott. Göndör fürtjeimen csorgott végig a víz.
Jött velem szemben egy lány aki több mint valószínű, hogy nem vett észre, mert egy esernyőt tartott a feje felett és lassan kocogott a velem ellentétes irányba. A földet figyelte, átugrott egy pocsolyán így pont belém ütközött, az esernyője ki esett a kezéből. Segíteni akartam neki. Leguggoltam az esernyőjéért és a kezébe nyomtam.
Az az ismerős kis kínai szem, a hosszú hullámos barna haj..
-Betty.. -mondtam halkan és a kezébe nyomtam az ernyőt. Kezeink összeértek.

Rápillantott esernyőjére és... elájult.
' Mi a szar ? Ennyire nagy hatással vagyok a csajokra ? ' gondoltam magamban.
Eszméletlenül feküdt előttem. Haja és ruhái sárosak lettek.
Beparáztam, ismét...
Mellette járkáltam s azon gondolkoztam, hogy a mentőket hívjam -e vagy a fiukat.. de éhes is voltam, nem hagyhattam ott !
Hívtam egy taxit. Megkértem a sofőrt, hogy segítsen befektetni a hátsó ülésre.
-Mit akarsz vele csinálni ? -kérdezte komolyan a sofőr.
-Miattam ájult el ! Nem hagyhatom itt ! Haza viszem magamhoz és mikor megébred kocsival haza viszem ! Nem tudom mit keress Londonba miközben ő magyarországi ! -mutogattam Betty -re.
-Ő az én lányom ! Egy hétig itt lesz velem Londonba ! -mondta egyre hangosabban. -Mit csináltál vele, hogy elájult ?
-Semmit, csak oda adtam neki az elejtett esernyőjét.
-Ennyit ? -nézett rám kikerekedett szemekkel. Bólogattam mire ő legyintett. Vállára felkapta Betty -t és óvatosan be tette a taxiba majd elhajtott vele...

∞25.rész.

* Daws szemszöge *
Egész nap bent ültem a szobámban és sírtam, étvágyam sem volt..
' Hogy lehet apa ilyen gonosz ? ' gondoltam magamban.
-Daws.. -kopogott anya majd lassan belépett.
Tekintetettemet felé fordítottam és észrevette, hogy szemeim vörösek a sok sirástól.
-Nem akarsz enni valamit ? -ült le mellém.
-Nem vagyok éhes.
-Ne durciz, nem áll neked jól !
-Nem durciznék ha hagynátok, hogy boldog legyek ! -mondtam.
Sóhajtott egyet majd nagy léptekben elhagyta a szobámat. Ahogy becsapta maga után az ajtót ismét síró görcsöm lett..
Az ágyon feküdtem és SMS -t írtam: ' Történt egy kis baj, egy ideig nem találkozhatunk ! #Utálomapát !!!!!  Szeretlek.. Xx '.
Miután elküldtem az SMS -t ledobtam a telefonomat az ágyra és az 1D -s posztereimet figyeltem amiket a nap sugarai világítottak meg.
* Ash szemszöge *
-Na, izé.. én lassan megyek.. -mondta Niall félénken. Bele nézett szemeimbe majd közeledni kezdett felém. Egy pár centi volt a szánk között mikor eltávolodott, sóhajtott majd elhagyta a házat.
-Miért nem békültök ki ? -kérdezte anya aki mindent látott.
-Minek ? Hogy megint összetörje szívemet ? -sóhajtottam.
-Felejtsétek el a múltat és kezdjetek egy új és szebb jövőt !
-Anya, ez most olyan költőien szólt. -néztem rá boci szemekkel.
-Tudom. -kuncogott majd bement a konyhába.
Leültem a kanapéra és elkezdtem a Spongyabob -ot nézni a tévében. Csengettek. Nehezen felálltam és elcammogtam az ajtóig.
Mikor kinyitottam egy csomó emberke rám ugrott.
-Minden oké ? Jól vagy ? -nézett meg alaposan El. Bólintottam és behívtam őket a házba.
-Nézd Ash ! Hoztuk neked valamit ! -mosolygott Zayn és a kezembe nyomott egy zacsi finomságot.
-Köszönöm szépen, nem kellet volna de azért megtartom ! -nyújtottam ki a nyelvem és megöleltem őket.
Elkezdtünk filmet nézni. A ' Hideg csontok ' -at. Az egy horror.
Teljesen bele voltam merülve a filmbe, nem hallottam, hogy a többiek mit motyognak, csak a filmre koncentráltam.
Egyszer csak egy hideg kéz megérintette a vállamat, megijedtem. Ijedtemben felpattantam és automatikusan sikítozni kezdtem. Niall a földön hemperget és ott nevetett.

El és Dani azon nevetett ahogy Niall nevet. Louis nem figyelt a csajokra, mert az Oreo kekszet kóstolgatta. Liam ijedten figyelte a többieket, akiknek már nem jött ki hang a torkukon csak csapkodtak a levegőben. Zayn pedig nézte tovább a filmet.
-Ne ! Nem bírom tovább ! Huh.. -próbált lenyugodni El de nem sikerült neki, tovább nevetett.
-Fáj a hasam. -nyögte ki halkan Dani ezt a két szót.
El és Dani lassan abbahagyta a nevetést és kinyujtóztak a kanapén, hogy tovább nézzék a filmet.
Leültem a földre. Közel voltam Niall -hez. Figyeltem ahogy még mindig nevet. Már kezdett ijesztővé válni ez a folyamat, több mint három perce nevet egyhuzamban..
Niall ijedten felnézett, mosolyra húzta a száját majd felállt..
Felrántott a földről és magához húzott.
-Niall, kérlek engedj el ! -néztem a földet, nem mertem a szemeibe nézni.
-Nem, ameddig nem mondod a szemembe, hogy már nem szeretsz !
' Nem tudok neki hazudni. ' gondoltam magamban.
Bele néztem tengerkék szemeibe majd sóhajtva lehajtottam fejem.
-Ash, nem válaszoltál !
-Nem tudok neked hazudni.. Még mindig halálosan szerelmes vagyok beléd. Nem tudlak elfelejteni. Nem tudok továbblépni a szakításunkon. Nem tudom elfelejteni az első csókunkat. Fáj mikor vissza gondolok rád és a közösen eltöltött csodás pillanatokra. Fáj, hogy szeretlek.. -mondtam mélyen a szemeibe nézve. Niall elmosolyodott majd megcsókolt. Nem haboztam, vissza csókoltam.
Annyira hiányzott már mindez.. a csók, a meleg ölelések, a szeretett. Mindezt most visszakaptam !
* Harry szemszöge *
Épp öltözködtem, amikor érkezett egy SMS -em.
Szóhoz sem tudtam jutni az SMS láttán. Először arra gondoltam, hogy beszélek Daws apukájával de egy kis gondolkozás után rájöttem, hogy ez csak rontana a helyzeten ezért majd a srácok segítségét fogom kérni.
Összeszedtem magam és gyalog elindultam Ash -ék felé. Útközben találkoztam Perrie -vel.
Nagyon meghatotta ez az egész dolog ami Ash -el történt..

' Ash. Istenkém.. Az én Ashley -im.. Szegénykém. ' egész úton ezt az egy mondatott mondogatta, ráadásul pityergett..

*
Mikor megérkeztünk Ash -hez, Ash Perrie nyakába ugrott és elvonultak beszélgetni, őket követte Dani és El.
-Ugye segítettek ? -ültem le fiuk közé a kanapéra.
-Mi a baj tesó ? -kérdezte Liam.
Megmutattam nekik a Daws -tol kapott SMS -emet. Bólogattak.
Olyan jó, hogy vannak barátaim és, hogy tudok rájuk számítani mikor van valami gondom !
Egy pár perccel később a csajok is nevetgélve visszajöttek, velük is megbeszéltem ezt az egész dolgot, és ők is fognak segíteni kiszabadítani Daws -t.
* Ash szemszöge *
Csoportosan elindultunk Daws -ék háza felé. Szorosan mentem Niall mellet, kezeink össze voltak kulcsolva. Biztonságban éreztem magam, de azért egy kis félelem még mindig volt bennem, hiszen alig huszonnégy órája történt velem az a szörnyű incidens.
Ahogy sétálgattunk az utcán minden embert jól megnéztem, hogy mit csinálnak.. Nem figyeltem a barátaimra.
-Ash ! Hahó jól vagy ? -csipkedett Eleanor.
-Jaj ne haragudj, szóltál ? -fordítottam felé a fejem.
-Igen ! Már vagy háromszor szólítottakak a neveden de te nem válaszoltál !
-Ne haragudj, csak bele mélyültem az emberek figyelésébe.
-Milyen ismét Niall -el lenni ? -mosolygott.
Felpillantottam a szöszimre aki némán ment Daws -ék felé.
-Jó. Nagyon jó ! -kerekedett mosolyra a szám.

:)

-Megérkeztünk. -kezdett el Harry pánikolni.
-Nyugi minden jól fog menni ! -nyugtattam és arrébb löktem.
Vette a célzást és becsengetett. A többiekkel szorosan háta mögött álltunk.
Daws anyukája nyitott ajtót. Szóhoz sem tudott jutni mikor meglátta, hogy mennyien vagyunk és pontosan tudta, hogy miért vagyunk itt ennyien..
-Sziasztok. -integetett. -Gyertek be. -mondta halkan és jobban kinyitotta az ajtót. Sorba bementünk és megálltunk a lépcső előtt.
-Daws, gyere le ! Vendégeid vannak ! -kiabált Tasha néni.
Egy pár másodperccel később Daws, piros szemekkel ballagott lefele a lépcsőn. Mikor meglátta, hogy mi vagyunk a vendégei szája mosolyra húzódótt és elkezdett lefele szaladni a lépcsőn.
' Oh esne el ! ' gondoltam magamban.
-Harry ! -kiabálta és megcsókolta.
-Mit keresel itt, Styles ? -jött ki a nappaliból Daws apukája.
-Jöttem, hogy beszéljek önnel.. -lökte el gyengéden Daws -t.
-Oh nézd meg.. Már beszélgettünk is ! Egy-egy mondat már beszélgetés, szóval mehetsz is ! Szia.
-Most miért beszél így ? Miért ilyen flegma velem ?
-Azért, mert csak meg akarod döngetni a lányomat !
-Pff.. szerintem apud meg apum összebeszéltek. -súgtam Daws -nak.
-Ha meg akarnám ' döngetni ' akkor már rég megtettem volna. Nem gondolja ? Szeretem Daws -t, ha tetszik önnek, ha nem ! Miért tiltja meg, hogy találkozzunk ? Miért nem akarja, hogy boldog legyen a lánya ? Miért ?
-Mert nem akarom, hogy kilenc hónap múlva gyereke legyen !
-Maga csak a szex -re tud gondolni ? Csak a szex miatt vette el feleségül Daws édesanyját ? Szerelmes volt belé mikor az oltár elött kimondta az Igen szót ? Vagy csak a szex miatt esküdött örök szerelmet ? -kiabált Harry.
Tasha néni nagyokat pislogott, George bácsi pedig be vörösödött mint egy rák.
-Hogy merészelsz így beszélni velem ? Jobb lenne ha most azonnal elhagynád a házamat !
Harry, megpuszilta Daws -t majd idegesen, nagy léptekben kirohant a házból.
-Majd még beszélünk. -öleltem meg Daws -t és ki mentem Harry -hez.
Harry a küszöbön ült és figyelte a kocsikat amik az úton közlekedtek.
-Egy pár nap múlva el lesz felejtve az egész cirkusz. -guggoltam le mellé. -Egyébként Daws -nak nem ilyen gonosz az apukája csak félti a lányát, pont mint engem apa..
* Daws szemszöge *
Harry ordibált apával, apa ordibált Harry -vel.
Apa elküldte Harry -t. Harry nyomott az arcomra egy puszit és kiviharzott a házból. A többiek megöleltek és elmentek.
Hárman maradtunk, apa, anya és én.
-Add ide a mobil telefonodat és addig nem mehetsz buliba amíg be nem töltöd a tizenhatot !
-Most komolyan ? Hogy tudsz ilyen lenni ? Tudod mit ? Inkább ne válaszolj erre a kérdésre, mert már megvan ròlad a véleményem és az extra szuper védési izédről ! Nesze, itt a telefonom ! -nyomtam a kezébe a kis ròzsaszin blekberimet. -Csak majd ne lepődjetek meg ha egyik reggel nem fogtok a szobámban találni ! -ordibáltam és sírva felrohantam a szobámba.
Bekulcsoltam magam után az ajtót és sírva végig csùztam a szoba ajtòmon..

Csak sírtam és sírtam. Nem bírtam leállni a bömböléssel.
Nem volt erőm elmenni az ágyamig, hogy felfeküdjek, hogy ott fojtassam a sírást.. A földön fetrengtem és ott itattam tovább az egereket..
*
Alig mozdulok ki a szobámból, csak épp, hogy letussolok meg eszek egy-két falat kaját..
Szerintem lefogytam. Ash úgy is mindig azt mondja, hogy úgy nézek ki mint egy terhes.. most már remélem meg lesz elégedve a test felépítésemmel. Tudom, hogy csak viccel..
*Betty szemszöge *
Anyukámmal és kishúgommal élek Magyarországon. Apám taxisként dolgozik kint Angliában. Már nagyon hiányzik, csak három hònaponként látogat haza. Nem szokott sokat itthon ülni maximum egy hetet. Nagyon rossz nélküle..
*
Épp a legjobb barátnőmmel Alex -el beszéltem szkájpon, mikor apum fellépet az internetes társalgóra és videó hívást küldött.
-Szia apa. -integettem vidáman a kamerába.
-Szerbussz kislányom. De megnőttél és sokakkal szebb is lettél ! -nézett bele a kamerába boci szemekkel.
-Apa ! Én mindig szép vagyok ! -nevettem.
-Ez az én egoista lányom ! -nevetett. -Lenne egy meglepim. Anyád biztos nem fogja díjazni de nem érdekel.. -legyintett.
-Mi az ? Harry Styles meztelenül ?
-Khm.. NEM ! Arról lenne szó, hogy kiszeretnélek hozni egy hétre ide, Angliába.
Szám automatikusan O alakba kinyílt de semmi hang sem jött ki. Lefagytam, majd mikor észhez kaptam sikítozni kezdtem és ugrálni.
-Betty, hívd ide anyádat, hogy megbeszéljem vele. Ha enged akkor holnap hajnalban felülsz a Londoni gépre.
Táncolva kimentem a szobámból, egyenesen be a konyhába és anyát felrángattam a szobámba. Leültettem a leptopom elé, kimentem a szobámból és bezártam az ajtót. Török ülésbe leültem és imádkozni kezdtem, hogy engedjen el.
Pár perccel később anya kijött a szobámból és én meg ledobtam magam a leptopom elé, figyeltem apát. Vett egy mély levegőt majd beszélni kezdett.
-Sajnálom kicsim... -mondta szomorúan. -de kénytelen leszel egy hétig kihagyni a sulit mivel holnap jössz Londonba ! -mondta boldogan.
Sikítozni kezdtem. Elővettem a bőröndömet, kinyitottam a szekrényemet és minden ruhámat bele nyomtam.. eléggé nehezen.
Apával minden infòt megbeszéltünk, elköszöntem tőle és boldogan felhívtam legjobb barátnőmet.
A hangja vidám volt az egész telefon beszélgetés alatt, de mikor megtudta, hogy ki utazok Londonba hangja szomorú lett, és teljesen megértem mivel ő is Directioner és minden álma az, hogy találkozhasson a fiukkal és, hogy kimehessen Londonba még ha egy ici-pici időre is. A fiuk Magyarországi koncertjére sem tudott eljönni, mert nem volt, hogy.. nem volt miből eljöjjön..
Nagyon rossz volt nélküle tombolni az első sorban és akárhányszor rá pillantottam Zayn -re mindig ő jutott az eszembe, arra gondoltam, hogy ameddig én a fiukkal és kábé tízezer rajongóval tombolok, addig ő otthon a szobájában, a posztereit figyeli miközben a szemét kisírja..
Alex -nek Zayn a kedvenc 1D tagja. Most is nehezen vettem tőle bùcsùt... Miután befejeződött a telefon beszélgetés bevonultam a fürdőbe, hogy lefürödjek.. Vacsoráztam és bebújtam a pihe-puha ágyikómba.
*
Úgy volt, hogy anya ki kísér a reptérre. Még aludt mikor én felkeltem, nem volt szívem felkölteni. Írtam neki egy hosszú levelet majd azt letettem a konyha pultra. Miután elkészültem hívtam egy taxit ami kivitt a reptérre. Épp a repülőjegyemet vettem amikor egy ismerős hangot hallottam a messzi távolból. Megfordultam és megpillantottam Alex -et amint integet. Sürgettem a jegy eladó nőcit, és miután durván a kezembe nyomta a repülőjegyet elkezdtem Alex felé szaladni.
-Na mi van ? Úgy akarsz el menni, hogy el sem köszönsz ? -nevetett és szorosan megölelt.
Még egy pár percig beszélgettünk, majd elindultam a Londoni géphez.
Felültem  és szerencsére pont az ablak mellet kaptam jegyet így tudtam integetni Alex -nek.

Felszállt a gép. Életemben először utaztam repülőgéppel és nagyon érdekesnek találtam, kivéve azt a részt mikor felszálltunk és hányingerem lett..
*
Sokáig tartott a repülő út. Az utolsó fél órában már nem bírtam egy helyben ülni. Zsibbadt fenekem.
Egy pár percig az óceán felett repültünk, ijesztő sodrása volt a víznek.. Talán ha tudnék úszni akkor nem félnék ennyire a mély viztől..
*
Miközben a felhők mellet repült el a gép eszembe jutott egy nagyon ismert dal..
' Elhiszem, hogy tudok repülni ! ' na de persze ez jobban hangzik angolul ' I believe I can fly ! ' .
Közeledtünk London felé, a repülő ablakát víz cseppek csapták meg. Londonba rendszeresen esik az eső..
Miután landolt a gép, felvettem a kabátomat és sorba álltam, hogy le tudjak szállni.
London olyan más volt mint Magyarország ! Be mentem a váró terembe a csomagomért majd apát kezdtem keresgélni.
Magyar felirattal ez állt az egyik kartonon: ' Helló édes kislányom ! ' . Tudtam, hogy apa az. Oda rohantam hozzá és megöleltem.
Olyan jó volt újra látni...

∞24.rész.

* Ash szemszöge *
Rettenetes emlékeim vannak az elmúlt pár óráról. Az a három fiú úgy viselkedett velem mint valami állattal.
Kitudja mi történhetett volna ha nem jön Niall. Neki köszönhetem, hogy egyben vagyok, hogy nem lett semmi komolyabb bajom egy pár horzsoláson és a lelki sebeken kívül.
A lényeg, hogy itt van velem, most is itt ül velem szemben és engem figyel.
-Megmondanád miért figyelsz ennyire ? -törtem meg a zavaró csendet.
-Szeretlek. -mondta és lehajtotta a fejét. Sóhajtottam egyet és megfordultam a másik oldalamra.
* Daws szemszöge *
Ash, Niall, Louis és El is eltűnt a buliról.. Hajnali négykor ment mindenki haza, engem Harry kísért haza.
A kapuban megcsókoltuk egymást majd halkan bementem a házba. Abba reménykedtem, hogy anyáék alusznak és nem fognak kérdőre vonni, hogy miért ebben az órában érek haza.
Lassan beléptem a nappaliba. Sötét volt nem láttam semmit, nem láttam levenni a cipőmet. Felkapcsoltam a villanyt, szemeim majd kipattantak. Anya és apa a nappaliban ült karba tett kezekkel.
-Dawsone, tudod hány óra ? -kérdezte idegesen apa.
-Igen.
-Tizennégy éves vagy ! Miért ebben az órában jössz haza ?
-Ne haragudjatok, elnéztem az időt..
-Részeg is vagy, bűzlesz az alkohol szagtól ! Menj fürödj le és aztán nyomás aludni ! -tört ki magából apa.
Nem mondtam semmit csak ledobtam a cipőmet és elindultam felfele a lépcsőn.
' Miért beszél így velem ? Egyszer vagyunk fiatalok ! ' gondoltam magamban.
Becsaptam magam után a fürdő ajtót, ledobtam ruháimat, beültem a hideg kádba és meg eresztettem a meleg vizet. Olyan jó volt egy kicsit relaxálni. Minden tökéletes volt ameddig meg nem csörrent a telefonom, a telefonom pedig a farmerem zsebében volt, ami a földön feküdt.
-Oh ne ! Most ki kell szálljak ! -motyogtam.
Elkezdtem a kádból nyújtózkodni amíg el nem értem a nadrágomat és a benne csörgő telefonomat.
-Végre ! -mondtam halkan miután kihalásztam a telefonomat.
-Megzavartad a relaxálásomat ! -nevettem.
-Mi a fontosabb ? A relaxálás vagy a legjobb barátnőd ? -kérdezte komolyan Harry.
-Mi történt Ash -el ? -kérdeztem ijedten.
-Semmi komoly, csak majdnem megerőszakolták.
-Tessék ? -kiabáltam. Kihangosítottam a telefonomat és kiszálltam a kádból.
-Mindegy. Mit csinálsz ?
-Öltözök és aztán rohanok át Ash -hez. -mondtam miközben a ruháimat vettem vissza.
-Ki ne mozdulj egyedül a házból !
-Hát pedig egyedül fogok menni. Mindjárt visszahívlak ! -hadartam majd kinyomtam.
Leszaladtam a lépcsőn és bementem anyáék szobájába.
-Van egy kis gond Ash -el. Muszáj át menjek hozzá, meg kell vigasztaljam ! -mondtam halkan. Anya megijedt, rögtön kimászott az ágyból majd meg állt velem szemben.
-Mi történt Ashley -vel ?
-Majd reggel elmesélem de most muszáj ott legyek mellette !
-Rendben, menj. -puszilta meg a homlokom majd kiszaladtam a házból.
Hideg volt kint, fagyott. Az utcák csendesek voltak, egy lelket sem lehetett látni.
Pár másodpercig csak álltam, és némán meredtem a sötétségbe. Egy erős szél suvítás bele túrt hosszú csüngő, göndör fürtjeimbe. Szaladni kezdtem..

Sötétség volt az egész házban, csak Ash -nek a szobájában égett a villany. Becsengettem és Ash anyukája, Alyssa néni nyitott ajtót.
-Jesszus Daws ! Veszélyes ilyenkor az ut...
-Mi történt Ash -el ? -vágtam Alyssa néni szavába.
Be vitt a nappaliba és könnyeivel küszködve mindent elmesélt.
A hideg futkosott a hátamon ahogy mesélte.. A sztori végére elsírta magát, megöleltem és elindultam felfele a lépcsőn.
Lassan beléptem Ash szobájába. Rögtön felfigyelt, hogy nyílik az ajtó majd sírva a nyakamba borult.
-Sh ! Ne sírj ! -nyugtattam.
-Rettenetes volt ! -a hangja el-el csuklott.
Ránéztem Niall -re akinek az arcán sebek voltak és a szemei könnyel teltek meg..
*
Ash szobájában van két puff, arra leültünk és zokogva mindent elmesélt. Egyszer már hallottam a történetet Alyssa néni szájából, de ahogy Ash elmesélte az minden embert a sírásra késztette volna !
-Öm.. megyek eszek valamit. -állt fel Niall és kiment a szobából.
Egy csomó hülye kérdést tettem fel Ash -nek, de az utolsó kérdésemre már nem tudott válaszolni, elaludt. Halkan kiléptem a szobájából és le sétáltam a konyhába.
-Elaludt. -ültem le Niall mellé aki pont akkor fejezte be a kajálást.
Bólintott, megölelt majd felment az emeletre.
Ittam egy pohár tejet, és felmentem az emeletre. Be kopogtam Alyssa néniékhez, majd lassan beléptem a tágas szobába.
-Alyssa néni.. én megyek. -szóltam halkan.
-Nem akarsz itt maradni ? Vagy Simon ne kísérjen haza ? Vagy netán taxi -val szeretnél menni ?
-Nem, nem, nem.. -kuncogtam. -Tudok magamra vigyázni. -mosolyogtam.
-Ahogy akarod babám. -mosolygot és megpuszilt.
*
Vacogva kiléptem az óriási házból és meredtem az előttem álló emberkére.
-Hát te ? -ugrottam Harry nyakába.
-Gondoltam meglátogatom Ash -t ha már te is itt vagy. -kuncogott. -Daws, nem alszol ma nálam ?
Lefagytam. Nem tudtam mit válaszolni.
' Baj lesz ha apa rájön, hogy Harry -nél voltam és, hogy vele aludtam.. egy ágyba. ' gondoltam magamban.
-Öm, apám cirkuszt fog vágni ha megtudja az igazságot.. Nagyon félt engem ! Tisztára olyan mint Ash apukája. -forgattam meg a szemeimet.
-Nem fogja megtudni ! -mondta határozottan és összekulcsolta kezeinket.

Darry♥

Lenéztem összekulcsolt kezeinkre majd mélyen bele néztem Harry gyönyörű zöld szemeibe.
-Oké, ma nálad alszok.
* Niall szemszöge *
Lassan beléptem Ash -hez. ülve aludt el az egyik puff -on. A szám automatikusan mosolyra húzódott.
Oda mentem hozzá, megpusziltam és gyengéden felvettem az ölembe, lefektettem az ágyra majd betakartam. Annyira ártatlan volt..
Egy pár percig figyeltem ahogy alszik majd úgy döntöttem, hogy elteszem magam holnapra.
A két puffot függőlegesen letettem Ash ágya mellé majd kifeküdtem rajtuk, az volt az én ágyam. Nekem tökéletes ! A lényeg az, hogy Ash mellett voltam.
* Ash szemszöge *
Hajnalban arra ébredtem, hogy a szám kiszáradt, szomjas voltam. Először nem tudtam milyen táj egységen vagyok, mivel úgy emlékeztem, hogy az egyik puffban aludtam el.
Nehezen kiszálltam az ágyból és egy enyhe szív rohamot kaptam. Megijedtem Niall -töl aki a földön, két puffon aludt.
Legszívesebben felköltöttem volna, hogy szóljak neki: ' Nyugodtan aludhatsz az ágyamban ! ', de most, hogy nem vagyunk együtt.. ez lehetetlen.
Halkan kiléptem a szobámból és leballagtam a földszintre egészen a konyháig. Anya volt ott, háttal állt nekem. Valami gyógyszert vett be.
-Anya. -szóltam hozzá.
Ijedten hátrafordult majd a gyógyszeres dobozt bedobta a szekrénybe.
-Ash ! Kicsim.. mi a baj ? -puszilt meg.
-Csak szomjas vagyok.
-Oh, oké ! -mosolygott. -Akkor igyál és menj vissza aludni. -ölelt meg majd elindult felfele a lépcsőn.
Olyan furán viselkedett. Valami bántja, amiről én nem tudok. Kétszer láttam anyát sírni, de mikor ő sír akkor én is sírok. Ha ő szomorú akkor én is. Ha ő boldog akkor én is..
Valamit titkol, tudom.. érzem !
Ki vettem a szekrényből azt a bizonyos gyógyszert és elolvastam, hogy mire van, mit gyógyít...
' Haj növesztő ? Minek kell anyának haj növesztő ? ' gondoltam magamban miközben a gyógyszeres doboz -ra meredtem.
Megráztam a vállamat majd vissza tettem oda a dobozt ahonnan elvettem. Kivettem a hűtőből a tejet, ittam egy pár kortyot és vissza sétáltam a szobámba.
Niall még mindig azon a két kis puffon kuporgott. Megsajnáltam. Elkezdtem a vállát rángatni vagyis fel akartam költeni.
-Anya, csak még egy kicsit hadd aludjak.. -mondta csukott szemekkel, félig még aludt.
' De aranyos ! Azt hiszi, hogy az anyukája vagyok. ' gondoltam magamban.
-Niall, kelj fel !
Lassan kinyitotta tengerkék szemeit és a nyakát kezdte mozgatni, valószínűleg rosszul feküdt.
-Ha akarod aludhatsz az ágyamban.. velem.. -mondtam határozottan.
-Nem, nem.. hagyjad ! Nem akarlak zavarni. -legyintett.
-Nem zavarsz te buta ! -nevettem.
Niall megpuszilt és felfeküdt az ágyamba. Mikor jártunk és együtt aludtunk akkor mindig összebujtunk és úgy sétáltunk át álom lend -be, de most.. ő az egyik oldalra van fordulva én a másikra.
-Túl nagy köztünk a távolság.. -motyogtam halkan.
* Daws szemszöge *
Óriási háza van Harry -nek. Felmentünk a szobájába és ledobtam magam a francia ágyra. Olyan pihe puha volt.
Harry is kifeküdt mellettem majd fejünket egymás felé fordítottuk, elmosolyodtunk majd egy gyenge puszit nyomtunk egymás ajkára.
-Szeretlek Daws. -mondta halkan.
Éreztem, hogy elpirulok, de komoly akartam maradni.
-Én is téged, Harry.
Közelebb feküdtünk egymáshoz és elaludtunk.
* Alyssa szemszöge *
Szép napos reggelre ébredtek London lakosai. Felvettem a háló köpenyemet, adtam Simon -nak egy puszit, aki még nagyban szunyókált és lementem reggelit készíteni.
Rántotta sonkával tökéletes lesz. A sütögetésemet a telefonom csörgése zavarta meg.
-Jó reggelt Tasha.
-Szerbusz Alyssa. Kérlek fel tudnád most költeni Daws -t, hogy mondd meg neki, hogy siessen haza ? Én nem érem el telefonon.
-Tessék ? Daws nincs nálunk ! Még éjszaka haza ment. ült nálunk vagy másfél órát utána elment.
-Hogy mi ? Biztos vagy benne, hogy elment ? Nincs fent Ash -nél ?
-Nem hiszem, de azért megnézem. -mondtam és felmentem Ash szobájába.
*
-Sajnálom Tasha, nincs itt.
-Édes Istenem ! Akkor hol lehet ? Alyssa mindjárt visszahívlak. -hadarta el majd kinyomott.
* Daws szemszöge *
Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Anya volt az.
-Haló ?
-Hol vagy Daws ?
-Hát.. egy barátnál. -néztem Harry -re aki épp akkor ébredezett.
-Máris told haza a segged, mert ha nem nagyon megbánod és nem tőlem fogsz kapni hanem apádtól ! -ordibált.
-Igenis.. Pár perc és indulok. Szia. -mondtam szerényen majd, anya kinyomta.
-Bajba fogok kerülni. -kezdtem el pityeregni.
-Nem lesz semmi baj. -nyugtatott Harry.
* Perrie szemszöge *
Reggel fél tizenegy volt amikor megébredtem. Egyedül feküdtem az egész ágyban.
-Hadd majd kinyitom én ! -lépett be a szobába Zayn.
Rámosolyogtam majd vissza dobtam magam az ágyba és a fehér plafont kezdtem bámulni.
Egy pár perccel később Dani és El jött be hozzám, mind a ketten szomorúak voltak.
-Mi történt ?
A lányok leültek mellém majd El elkezdett mesélni.
*
-És nem esett semmi komolyabb baja ? -kérdeztem.
-Nem, csak egy kicsit megsokkolta ez az egész durvaság. Nem volt ő ehhez hozzászokva.. -magyarázta Dani.
-Csajok, mi átmegyünk Ash -hez, legyetek jók. -nyitott be Zayn.
-Mi is megyünk ! -kiabált El meg Dani.
-Várjatok meg engem is ! Én is akarok menni ! -kiabáltam és felálltam az ágyra. Le akartam ugrani de a lábam bele akadt a takaróba és le estem a földre de úgy, hogy a lábaim fent voltak az ágyon és a felső testem pedig a padlót érintette.
-Jézusom Pezz ! -rohant hozzám Zayn és felsegített.
-Nyugi, minden oké. Jól vagyok !
-Gyertek induljunk már ! -jött be Louis és Liam.
-Öm Perrie. Minden oké ? -kérdezte Liam mikor látta, hogy Zayn felsegít.
-Igen csak szerencsétlen vagyok és elestem. Inkább menjetek előre. Nekem még úgy is kell egy kis idő ameddig kész leszek. Majd később átmegyek Ash -hez. -mondtam és megcsókoltam Zayn -t.
* Daws szemszöge *
Már előre féltem haza menni, tudtam, hogy anyáék lefognak szidni és, hogy büntit is fogok kapni..
Mikor haza értem szépen helyre tettem a cipőmet és kabátomat majd be mentem a nappaliba. Anya és apa szótlanul ült egymás mellet.
-Megmondanád, hol töltötted az éjszakát ? -kérdezte apa.
-Az egyik barátomnál. -mondtam halkan.
-Annál a Styles fiúnál aludtál. Igaz ? -kérdezte apa ismét.
Ránéztem anyára. Láttam a szemében, hogy csalódott bennem de mégis bólogatott, hogy mondjam el az igazat apának.
-Igen, Harry -nél aludtam.
-Amiatt, a fiú miatt egyszer már összevesztünk ! Nem így van ?
-De így van, és sajnálom.
-Megtiltom, hogy találkozz vele. Túl nagy hozzád !
-Tessék ? Megtiltod, hogy találkozzak vele ? Megtiltod, hogy szeressem ? Már olyan vagy mint Ash apukája, ő is megtiltotta, hogy Niall -el találkozgasson !
-Daws, ne emeld fel a hangod ! Amit megmondtam azt megmondtam ! Nagy hozzád az a fiú és kész, csak a rosszba visz téged bele !
-Közted és anya között is van kor különbség mégis szeretitek egymást. Mi is szeretjük egymást Harry -vel ! -ordibáltam.
-Dawsone ! -kiabált.
Szemeim könnyel teltek meg, össze omlottam belülről. Hirtelen gyengének éreztem magam..
-Gyűlöllek. -mondtam halkan miközben könnyek potyogtak a szemeimből.
Felrohantam a szobámba. Bezártam magam után az ajtót és ledobtam magam az ágyra.
Homályosan láttam a sok könnyem miatt. Nem tudtam másra gondolni csak Harry -re.
A szemei, haja, illata, nevetése, mosolya, teste.. egyszóval ő maga !