∞28.rész.

* Daws szemszöge *
Reggel a szoba ablakomon beszűrődő fényre ébredtem. Boldognak éreztem magam. Megnyújtóztattam végtagjaimat, elő vettem az egyenruhámat és dúdolva beszaladtam a fürdőbe. Miután elkészültem lerohantam a konyhába.
-Szép jó reggelt anya. -öleltem meg majd leültem az asztalhoz.
-Na, na ! Miért vagy ilyen boldog ? -tette elém nevetve a reggelimet.
-Szerelmes vagyok.
-Mindent láttam tegnap este. -dőlt neki a konyha pultnak széles mosollyal.
-Öm.. nem tudom miről beszélsz ! -sütöttem le a fejem és tele tömtem a számat a reggelimmel.
-Jaj ne nevettess kislányom ! -legyintett. -Harry -vel a földön hemperegtetek.
-Úgy, mondd még hangosabban, hátha apa meghallja és villamos-székbe ültet, hogy mozdulni se bírjak büntetésként !
-Aranyosak vagytok Harry -vel, és szerelmesek. Csak máskor vigyázzatok jobban ! Gondolj bele ha helyettem apád vett volna észre titeket.. Egyenesen megölte volna Harry -t ! -mondta komolyan és felsétált az emeletre.
Pár perccel később vissza jött, kezében a telefonommal.
-Ha apád megkérdi.. nem én adtam neked oda. -nyomta a kezembe a kis rózsaszín blakberrit. -Reggel az ágyadon találtad, az éjszaka folyamán csak ott termett ! Oké ? -nevetett és megpuszilt.
Miután végeztem a reggelimmel felmentem fogat mosni majd elindultam a suliba. Olyan rossz, hogy Ash nem jön suliba, egyedül kell üljek. Amy mindig a pofámba röhög mikor tekintetünk találkozik. Az oszi, elmondása szerint csalódott Ash -ben, szerinte Lottie példáját kellett volna kövesse. Lottie, az osztály végében ül, az utolsó padban, a fal mellet. Csak azokkal áll szóba akik nem oltogatni akarják a bátyja miatt. Mióta osztály társak vagyunk soha nem beszéltünk többet három percnél. Imádnivaló csaj, csak.. mindig megsértik: ' A bátyád buzi ! ' ...
* Zayn szemszöge *
A fiukkal most egy hét szabadságot kaptunk. A mai napot együtt töltjük a fiukkal, legalább is úgy tervezzük, de valami biztos, hogy közbe fog jönni..
-Srácok, nyáron megyünk valamerre ? -kérdezte Niall miközben fejjel lefele feküdt a kanapén.
-Tényleg ! Menjünk valami nedves helyre ! -pattant fel Louis.
-Ha nedves helyet akarsz akkor izgasd fel El -t és nedveset fogsz kapni ! -nevetett Harry és pacsizott Liam -el.
-Hogy tudsz ilyen szemtelen lenni ? Te engem kéne tisztelj ! Nagyobb vagyok nálad ! -nyújtotta a nyelvét.
-Ohh. Akkor mostantól a neved Apó. -küldött puszit Harry Louis -nak.
-Pf.. -forgatta a szemeit Louis.
-Szóval, merre megyünk majd nyaralni ? -csaptam össze a tenyereimet.
-El kéne döntsük. Lassan január vége van és a nyaralóknál mindig öt-hat hónappal előtte le kell foglalni a helyeket. -tette hozzá Liam.
-Ez igaz ! -bólogatott Niall aki lassan lecsúszott a kanapéról.
-Valami meleg, nedves, közeli helyre kéne menjünk. -magyarázkodott Liam.
-Már neked is nedves kell ? -nevetett Harry.

-Szerintem mindannyian a nedves szót a vízre értettük és nem a másik nedvre ! -szolt Niall.
-Jó van na ! -ült le Harry Louis mellé és át karolta.
-Legalább két hétre kéne menjünk. -mondta Louis.
-Na jó. Keressünk meleg, napos, nedves helyeket. -mondtam és a nedves szót kihangsújoztam miközben rá pillantottam Harry -re.
Kezembe vettem a leptopomat és a külföldi tengerek nyaraló helyeit kezdtem nézegetni. Perceken keresztül csak keresgéltem, de semmit sem találtam. A fiukat idegesítette a várakozás ezért telefonjukról felmentek az internetre és ők is keresgélni kezdtek. Csend lett, mindenki el volt foglalva a keresgéléssel.
-Rekordot döntöttünk ! Még soha nem voltunk ennyi ideig ijen csendbe ! -nevetett Niall.
* Louis szemszöge *
Egy csomó helyet megnéztem de egyiket sem találtam egyedinek, tökéletesnek a nyaraláshoz, aztán rá leltem egy helyre ami nem csak gyönyörű hanem tökéletes is ahhoz, hogy elmondjam Eleanor -nak, hogy mennyire szeretem és, hogy vele akarom leélni az életemet !
-Megvan ! -csaptam össze tenyereimet.
-Éspedig ? Hol van ? Messze van ? -tette fel a kérdéseket Zayn.
-Bora-Bora sziget. Gyönyörű szép és nincs is olyan messze ! -legyintettem.

Zayn rögtön rá keresett a Bora-Bora szigetre majd komolyan rám nézett.
-Dehogy van messze.. CSAK A FÖLD MÁSIK OLDALÁN ! -emelte fel egyre jobban a hangját.
-De legalább szép hej. -kuncogott Niall.
* Ash szemszöge *
-Szerinted mikor fognak ráérni a többiek, hogy át jöjjenek ? -kérdezte Rebecca miközben a haját igazította.
-Daws suliban van, Dani pedig X-Faktor tánc próbán.
-Akkor majd délután át hívod őket, hogy jelentsem be nekik a hírt ? -kérdezte.
-Aha.
-Oké, most megyek. Egy pár óra múlva jövök. -ölelt meg és kiviharzott a szobámból. Időm sem volt megkérdezni, hogy hova megy..
Összekaptam magam és lassan elindultam a suli felé, gondoltam meglepem Daws -t. Már rég nem találkoztunk, két napja és hiányzik.
' Ameddig apa nem tudja, hogy nem vagyok otthon addig nincs gond. Most is otthon a szobámban kéne gubbasszak a szoba fogságom miatt. A suli előtt megvárom ha már nem mehetek be. Ma rövid napja van, csak egyig van. ' gondoltam magamban.
* Rebecca szemszöge *
Annyira várom már, hogy találkozzak vele ! Annyira hiányzott.. hiányzik.
Alig várom, hogy átöleljem, megcsókoljam.
*
Mikor beléptem a Nando's -ba minden asztalt figyelmesen megnéztem, hátha rájövök Josh melyik asztalhoz ült le, de egyiknél sem volt.
Rendeltem egy üdítőt és leültem egy üres asztalhoz. Vártam, nagyon sokat.. Már az üdítőm is elfogyott.
Mindig mikor nyílt az ajtó abban reménykedtem, hogy ő az, de mindig csalódnom kellett.. Mikor tényleg ő lépett be a Nando's ajtaján komor arccal elkezdett engem keresni, s miután megtalált mosolyogva elindult felém majd lehuppant velem szembe.
Azt hittem, hogy majd mellém fog leülni és köszönés helyett rá tapasztja ajkait az én ajkaimra, de semmi ilyesmi sem történt..
-Bocsánat a késért. Tudom úgy volt, hogy tizenkettőkor találkozunk, csak a rajongók feltartottak. -legyintett. Lehajtott fejjel megráztam a vállam. -Na.. ne durcáskodj ! -emelte fel a fejem majd gyorsan ismét lehajtottam.
' Ha a rajongók tartották volna fel, akkor fel hívott volna, hogy késni fog, de biztos, hogy más van a dologban.. Megcsal ! Tudom ! Érzem ! Igaz.. minek kéne neki egy tizennégy éves ? Hülye voltam mikor bele egyeztem, hogy a barátnője leszek.. Elcsavarta a fejemet, szerelmes lettem belé és most meg borzasztóan érzem magam.. ' gondoltam magamban.
-Rebecca, ma még megfogsz szólalni ?
-Josh, én.. nem tudom mit mondjak ! Szeretlek, de nem akarom, hogy ez a kapcsolat így fojtatódjon. Te Angliában laksz, én Amerikában. Nagyon ritkán találkozunk és ez engem kikészít ! Szerintem jobb lenne ha ez a kapcsolat itt és most befejeződne. -álltam fel. -Szeretlek. -mondtam elhalkulva és kirohantam a gyors étteremből.
* Josh szemszöge *
Hazudnom kellet Rebeccá -nak. Azt mondtam, hogy a rajongók tartottak fel miközben teljesen más miatt..
Két nap múlva van a szülinapja és ajándékot kerestem neki, amit persze haza is kellet vigyek, mert kiváncsiskodott volna ha egy ajándék zacsival állítottam volna be..
-Szakított velem. -mondogattam halkan, miután elrohant.
* Ash szemszöge *
Daws -al nem tudtunk sokat beszélni mivel ő is büntetésben van, csak mint én.
Amikor haza értem le dobtam kabátomat, cipőmet és egyenesen felmentem az emeletre a szobámba. Rebecca az ágyam szélén ült, lehajtott fejjel és a lábait lógatta.
-Hát te, vagyis, hogy hogy ilyen hamar haza értél ? -néztem rá kikerekedett szemekkel miközben a kézi táskámat le dobtam az egyik puff párnára.
-Semmi, vagyis.. teljesen mindegy ! -szipogott.
-Nekem elmondhatod.
-Ne haragudj de erről inkább nem beszélnék. -nézett rám kisírt szemeivel.
-Ahogy akarod. -öleltem meg. -Megyek ebédelek. Te nem vagy éhes ? -álltam fel és lassan az ajtóhoz sétáltam.
-Nem. Nem vagyok..
-Hát oké. Érezd otthon magad és ne szomorkodj ! -mondtam mosolyogva és lementem a konyhába.
* Simon szemszöge *
A konyhában ültem és olvastam egy újságot. Csengettek. Én voltam a legközelebb a bejárati ajtóhoz ezért én mentem ki nyitni.
Teljesen meglepődtem. Egy magas, nem épp a legkarcsúbb pasas állt előttem, szomorú volt.. nagyon szomorú..
-Jó napot. Segíthetek valamiben ?
-Simon úr ? -kérdezte szipogva.
-Igen, én vagyok az.
-Kérem, sőt könyörgök, hogy segítsen !
Sóhajtottam majd beinvitáltam a házba. Illedelmesen le vette cipőjét, kabátját és követett a nappaliba. Leültünk a kanapéra és elkezdte a mondanivalóját..
-A nevem Dereck Floyd. Van egy hét éves kislányom Emma, aki nagyon beteg, agy rákban szenved. Kórházról kórházra járok vele. Az anyja elhagyta vagyis.. elhagyott minket. Két lányom van. Emma aki beteg, és Rossy aki egyetemen van külföldön és ezért nem tud velünk lenni a nehéz időkben. Az orvosok reményt csillantottak a szemünkbe mikor azt mondták, hogy meg tudják menteni Emmát, de Emma.. fel akarja adni a harcot ! Mindig azt mondta elege van ebből az életből és jobb lesz neki ha meghall, legalább nem fog szenvedni. Nővére minden este felhívja és próbálja rá venni, hogy szedje a gyógyszereket amiket az orvosoktól kap, de Emma eldobja azokat. A segítségét szeretném kérni Simon úr ! Emma, nagyon szereti a híres, brit fiú bandát aminek maga a menedzsere a One Direction -t. Ha a fiuk próbálnák rá venni Emmá -t, hogy harcoljon akkor talán sikerülne is, és az én kis csöppségem meggyógyulna.
-Emma most a kórházba van, vagy otthon önöknél ? -kérdeztem halkan.
-Otthon, nem hajlandó bemenni a kórházba. -sóhajtott.
Felálltam és fel mentem az emeletre, az irodámba egy papírért és egy tollért. Dereck úr kezébe nyomtam a fehér lapot meg az írószert, hogy írja rá a lakcimét.
-Intézkedek. Ma délután, vagy legkésőbb holnap délután a fiuk meglátogatják Emmá -t.
-Köszönöm ! Nagyon hálás vagyok. Nagyon ! -állt fel és boldogan megrázta a kezemet. Felöltözött és elment.
Elő vettem a telefonomat és írtam egy kör SMS -t a fiúknak: ' Gyertek át ! Sürgős ! Simon X. '
*
A nappaliba tévéztem amikor kintről egy hangos kocsi fékezést hallottam, majd kocsi ajtó becsapódást, aztán trappolást és, hogy végül beszaladnak az ajtón.. Egyszerre szaladtak be, aminek nem lett jó vége, mivel nem olyan széles a bejárati ajtónk, hogy öten beférjenek rajta egyszerre. Összecsapódtak..
' Szerencsétlenek '. -gondoltam magamban miközben a fejemet ráztam.
-Mi történt ? -kérdezték egyszerre.
Leültek a földre, mint a gyerekek és várták a magyarázatomat.
Mindent elmeséltem nekik. Lesokkoltak..
-Mikor megyünk át hozzá ? -kérdezte Liam.
-Amikor akartok.
-Ugye jöhetnek a csajok is ? Biztos szereti El -éket is. Az nem igazi Directioner aki nem szereti a barátnőinket is ! -mondta komolyan Louis.
-Jöhetnek. -mosolyogtam.
Louis, Liam, Zayn és Harry félre mentek telefonálni, Niall meg megkereste Ash -t, aki a konyhában evett.
-El egy pár perc múlva itt lesz ! -mosolygott Louis.
-Dani is ! -tette zsebre a telefonját Liam.
-Perrie bármelyik pillanatban itt lehet, mivel úgy is Ash -hez készült jönni. -kuncogott Zayn.
-Én is megyek ! -rohant ki a konyhából Ash teli szájjal, Niall a háta mögött kullogott nevetve.
-Daws -t nem akarják el engedni.. -sóhajtott Harry.
-Megyek felhívom Daws apukáját addig ti vegyétek fel a cipőiteket.
-De le sem vettük őket. -mosolygott Harry.
-Jaj, hol maradt az illem ? -kérdeztem halkan. -Akkor vessetek cigány kereket, na ! -mondtam és be mentem a konyhába telefonálni.
Nagyon nehezen, de elengedték Dawsone -t is. Mikor vissza mentem a nappaliba láttam, hogy a csipet-csapat készen áll.
-Simon rád várunk.. -türelmetlenkedett Zayn.
-Meg Daws -ra ! -nézett Harry Zayn -re.
Fel szaladtam az emeletre és kihoztam az irodámból egy óriás 1D posztert és egy fekete filcet.
-Írjátok alá ! -nyomtam Niall kezébe. Kinyújtották a posztert a földön és egyenként aláírták.
-Ti a posztert adjátok, de mi is kéne adjunk neki valamit. Plüsst vagy valami ilyesmit. -nézett Ash a csajokra.
* Ash szemszöge *
-Vegyünk neki egy SpongyaBob plüsst ! -pattogott El a gyerek boltban.
-Ne ! -néztünk rá komolyan.
-Inkább Minnie plüsst. -mosolyogtam.
-Hogy mit ? -nevetett Dani.
-Mickey egér barátnője, Minnie.
Abban maradtunk, hogy Minnie plüsst veszünk neki. Mindenféle színű és méretű Minnie plüss volt..
-Nagyot vegyünk neki ! -pattogott Perrie.
-Ez elég nagy ? -mutattam egy ötven centiméteres Minnie plüssre.

awwh *.*

-Ez tökéletes lesz ! -mondta El és be tette a bevásárló kocsiba a plüsst. Kifizettük és haza mentünk. Daws is megérkezett.
Elindultunk gyalog a kis Emmá -hoz. Nem laknak messze tőlünk.
Becsengettünk, Emma apukája nyitott ajtót. A szája széles mosolyra kerekedett mikor meglátott minket.
Egy kicsi házban laknak ami nagyon barátságos. Csendben kellet maradjunk, hogy Emma ne fogjon gyanút. Kabátjainkat, cipőinket levettük és Emma apukája elvezetett minket a kis beteg szobájához. A szoba ajtaja tágra nyitva volt, de nem vett minket észre, mert oldalra volt fordulva és a szoba ablakán bámult ki. Csendben volt. Rózsaszín fejkendő fedte picinyke fejét, rózsaszín zokni, narancs sárga pizsama és egy sárga köntös. A szobája lila volt és tele volt 1D -s poszterekkel.
Mielőtt be mentünk volna hozzá elhelyezkedtünk, nagyon nagy csendben. A fiuk álltak elöl, mi pedig a lányokkal hátul. A fiuknál volt a poszter, nálunk a plüss. Elbujtunk, hogy ne vegyen minket észre.
-Emma, jöttek hozzád valakik. -állt meg Dereck bácsi a szoba ajtóban mosolyogva.
Apa elmondása szerint Emma megfordult, felült és várta, hogy bemenjenek hozzá a vendégei.
A fiuk elkezdtek énekelni a WMYB -t és lassan be mentek Emma szobájába, követtük a fiukat.

Emma szemei könnybe lábadtak mikor meglátta a fiukat. A fiuk körül ülték az ágyon, mi pedig a csajokkal leültünk a puha, meleg szőnyegre és figyeltük Emmá -t.
Sírt, vele együtt sírtunk mi is. A fiuk eléggé hamisan énekeltek, a könnyeik miatt.. Megölelték Emmá -t és aztán mi is. Niall át karolta a kis Directioner -t és úgy énekelt, én pedig megfogtam a picike kezét..
A dal után Harry megpuszilta Emmá -t és mosolyogva oda adta neki a posztert. Az aláírt poszter láttán Emma elkezdett zokogni és még egyszer megölelte a fiukat akik egy-egy puszit nyomtak arcára vagy a homlokára. A csajokkal közösen adtuk oda Emmá -nak a plüsst, nagyon örült neki. Meg ölelte a plüsst majd minket..
-Emma, olyan fiatal vagy még.. -kezdte el a mondatát Perrie.
-És beteg.. -vágott közbe.
-Le kell győznöd a betegséget ! -fogta meg Louis, Emma kezét.
-De már bele fáradtam ! Mindig gyógyszereket kell szedjek, a kórházakat kell járjam.
-De legalább meggyógyulsz. -mosolygott Liam.
-Én is beteg voltam. Kómába estem. Nem láttam semmit, csak fehérséget. A szeretteimet hallottam, de nem tudtam válaszolni nekik és nem tudtam megmozdulni.. Ismétlem, mindent hallottam amit mondtak és nagyon nehezen viselték, hogy én nem válaszolok. -mesélte Dani.
-Gondolj bele milyen nehéz lenne apukádnak nélküled. -mondta El.
Emma lehajtotta a fejét és gondolkozni kezdett. Egy pár másodperc múlva mosolyogva végig nézett rajtunk.
-Harcolni fogok ! Meg fogok gyógyulni !