∞29.rész.

Mikor haza értünk Emma -tol összegyűltünk a nappaliba mivel a fiuk beszélni szerettek volna velünk.
-Találtunk egy szép helyet ahova el mehetnénk nyaralni. -kezdte a mondókát Liam.
-Mégpedig ? -kíváncsiskodott El.
-A Bora-Bora szigetek. -villantotta meg a fogait Harry.
-Csak egy kicsit messze van.. -nézett körbe Liam.
-Aha. Csak egy kicsit van messze.. -dőlt hátra Niall.
-Hol van az a híres Bora-Bora sziget ? -nevettem.
-A csendes óceán közepén. -mosolygott Zayn.
-Komolyan ? -kérdeztük egyszerre a csajokkal.
-Aha. -bólogattak.
-Hát oké.. -sóhajtott Pezz.
-Akkor jösztök ? -kérdezte boldogan Harry.
-Persze. -mondtuk egyszerre.
-Sziasztok. -jött le Rebecca az emeletről, elsétált mellettünk és be ment a konyhába.
-Evvel meg mi van ? Miért ilyen szomorú ? -halkult el Niall.
-Szerelmi bánata van. -ráztam meg a vállam.
-Tereljük a szót ! -csapta össze tenyereit Zayn. -Hány hétre akartok menni ?
-Kettő ! -ugrált Dani.
Rebecca ki jött a konyhából, kezében egy tál sajtos popkorn -al.. Nehezen vonszolta magát.
-Rebecca mi a baj ? -ragadta meg Niall a kezét.
-Semmi, semmi..
-Mondd már el ! Hátha tudunk segíteni. -ültette le Harry, Rebecca -t.
-Csak.. csalódtam..
-Kiben ? -kérdezte El.
-Abban akit szeretek. -mondta és tele tömte a száját popkorn -al.

-Josh -ban ? -kérdezte Louis.
-Mi van ? Ti honnan tudjátok ? -kapta fel a fejét.
-Hallottuk mikor Josh beszélt valakivel telefonon Magyarországon. Kisebb kutatások után rá jöttünk, hogy veled. -mosolygott Niall.
-Ah.. -sóhajtott.
-Majd beszélünk mi Josh -al. -bökte meg Louis.
-Nem ! -kiabált. -Nem kell. Én szakítottam vele. -halkult el.
-Miért ? -kérdezte Zayn.
-Mert.. mert.. nem bíztam meg benne. -hajtotta le a fejét.
-Oh.. hát.. -piszkálta a tarkóját Niall. -Mi lenne ha adnál neki még egy esélyt ? -folytatta.
-Majd meglátom. Egyébként Ash.. -fordult felém. -szülinapomra haza utazok.
-Miért ?
-Mert otthon szeretném tölteni a szülinapomat.
-Ahogy te akarod.
-Rebecca, nyáron akarsz velünk jönni nyaralni ? -kérdezte Pezz.
-Hát..
-Persze, hogy akar jönni ! -vágott Liam a szavába.
-Na jó, megyek.
-Remek. -mosolygott Louis.
-Akkor hányan megyünk ? -kérdezte Liam és tárcsázni kezdte azt a számot ami az egyik hotel tulajdonosé volt.
-Még meg kell kérdezzük Daws -t. -mondta Harry.
-Meg Josh -t. -tette hozzá Zayn.
-Öm.. Fel hívom a pasast, hogy meg kérdezem milyen árban vannak a hotelek satöbbi, aztán felhívjuk Josh -t. -mosolygott Liam.
-Sziasztok. -jött be mosolyogva Daws az ajtón.
*
-Nem veszi fel. -dobta le Liam a telefonját.
-Megyek fel hívom Josh -t. -ment be a konyhába Niall miközben tárcsázott. Egy pár perc múlva mosolyogva vissza is jött. -Azt mondta ki nem hagyná ezt a nyaralást.
-Oké. Akkor tizenkét személy. -írta fel egy lapra Zayn.
-Melyik hónapban akartok menni ? -kérdezte Harry.
-Július ! -jelentette ki Louis.
-Július hanyadikátol hanyadikáig ? -kérdezte Niall.
-Szerintem úgy kéne menni, hogy bele essen Pezz és El szülinapja is. -mondta Louis.
-Aha. -mondtam.
-Akkor.. Mondjuk indulnánk július hatodikán, ami vasárnapra esik. Meg érkeznénk július hetedikén és.. huszadikán indulnánk haza. -mondta Liam miközben a telefonján a naptárt nézegette.
-Ez így jó. -mondta Louis homlokát kapargatva.
-Liam, próbáld meg még egyszer a hotel tulajdonost. -fordult Dani Liam felé.
* Daws szemszöge *
A konyhában szótlanul ebédeltem mikor apa leült mellém és nézni kezdett.
-Mit nézel ? -szóltam gorombán.
Apával már egy pár napja szóba sem állunk.
-Szépen nem lehet ? -kérdezte.
Megráztam a vállam és tovább ettem.
-Jaj Daws.. Nehéz veled. Nagyon nehéz. -mondta és felállt.
Megforgattam a szemeimet.
-Ha meg ígéred, hogy nem fogtok semmit sem csinálni Harry -vel akkor fel vagy mentve a büntetés alól. -mosolygott.
Sietve meg ettem a maradék levesemet és fel szaladtam a szobámban. Gyorsan fel vettem csizmámat, kabátomat és már szaladtam is át Ash -hez, tudtam, hogy Harry is ott lesz.
Nem csengettem, egyenesen be rontottam a házba. Mindenki ott ült a nappaliban, csendben.. Liam pedig a telefonját a fülénél tartotta.
-Daws ! -pattant fel Ash.
-Sh ! -szóltak rá a többiek.
-Mit keresel itt ? -lépett mellém Harry.
-Apa felfüggesztette a büntetésemet. -mondtam halkan.
* Ash szemszöge *
A szobámban ültem és az ujjaimra ragadt csoki maradványait nyalogattam le mikor kopogtak a szobám ajtaján.
-Demi ? Mit keresel te itt ? -lepődtem meg mikor be lépett.
-Rég láttalak. Gondoltam meg látogatlak. -mosolygott.
-Oh.. oké. Gyere beljebb, ülj le. -intettem neki.
-Hogy vagy Ash ? -ült le mosolyogva az ágyamra.
-Köszönöm jól.
-Oh, kaptam egy SMS -t. -nyúlt mosolyogva a zsebéhez és elő húzta a rezgő telefonját.
Másodpercekig csak olvasta a szöveges üzenetet majd szomorúan rám nézett.
-Mi az ? -kérdeztem értetlenül.
-Semmi. Csak egy kép. -rázta a vállát. -De most mennem kell. -állt fel és az ajtóhoz sietett. Már épp nyitotta volna azt amikor rá kiáltottam.
-Demi ! Mondd el az igazat.
Megfordult a tengelye körül majd lassan felém nyújtotta a telefonját.
-Öö.. -motyogtam a kép láttán.
-Sajnálom Ash ! Tényleg nagyon sajnálom !
-Ez csak egy kép. Egy szerkesztet kép. -adtam vissza a telefonját.
-Tévedsz. Ez igenis megtörtént. Csupán pár másodperc volt az egész, de a rohadt lesi fotósok abban a pár másodpercben is képesek voltak készíteni egy pár képet. Jobb, hogy tőlem tudod meg mint az újságokból vagy az internetről. Niall most már az enyém. Fogd fel.
Lehajtottam a fejem és nyeltem egyet.
-Takarodj Demi. Nem hallod ? Takarodj ! -ordítottam.
Miután el hagyta a szobámat, le ültem az ágyamra és bámultam a semmibe. Nem tudtam sírni még szomorúnak sem éreztem magam.
Egy kép. Mely megváltoztatja az életemet.. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kép miatt fog tönkre menni a kapcsolatunk Niall -el. Felöltöztem és le szaladtam a lépcsőn.
-Hova mész ? -dugta ki a fejét anya a konyhából.
-Ki kell szellőztessem a fejem. -dadogtam össze-vissza majd el hagytam a házat.
Be dugtam a fül hallgatómat és el indultam, fogalmam sincs merre, csak mentem..
Egy gyalogos átkelőnél álltam és vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Nem hallottam senkit a zene miatt, csak a lámpát figyeltem. Mikor végre zöldre váltott elindultam..
* Betty szemszöge *
Négy napja vagyok Londonban. Négy napja vagyok meg szeppenve.
Minden este sírva alszok el, mert tudom, hogy ennek a kis londoni kiruccanásnak következményei lesznek. Következmények, amik jók vagy rosszak lesznek.. vagy mind kettő.
Lehet, hogy sokat fogok szenvedni, de az is lehet, hogy olyas valakik fognak mosolyt csalni az arcomra akikről csak álmodoztam.
Már az is elég hihetetlen, hogy találkoztam velük, hogy beszélgettem vele..
-Kicsim nem akarsz egy kicsit kocsikázni ? -lépett be apa a szobámba. Megráztam a fejem.
-Hát oké, ahogy akarod. -nyomott egy puszit a homlokomra majd el hagyta a házat.
Nem tudok telefonálni anyumnak és ő sem nekem, túl drága lenne, de minden este beszélünk szkájpon.
Tegnap este megleptem Alex -et. Mi közben kammoztunk a leptopomat a szoba ablakomhoz vittem. A szobámból pont lehet látni a London Eye -t.

Alex -nek a szemei könnyel teltek meg majd zokogni kezdett, csak annyit mondott, hogy: ' Bárcsak ott lehetnék. '
Rettenetesen éreztem magam.. Ő bármit megtenne csak, hogy itt lehessen, én meg.. én meg nem használom ki az alkalmat, hogy itt vagyok..
Rendben. Akkor öltözzek fel. -mondogattam halkan miközben el hessegettem a gondolataimat a tegnap estéről.
*
Elindultam felfedezni London -t. Ismét.
Csomó képet készítettem. Mindent meg akartam örökíteni.

London annyira csodás ! A Big-Ben, a London Eye, a Buckingham palota, a Temze
a londoni őrök akiket hiába csipkedek, vagy hiába ugrok a lábukra meg sem pisszennek.. mind csodás !
*
Az egyik gyalog átkelőnél vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Egy szőke csaj hátnál álltam és tisztán hallottam, hogy a L.T. -et hallgatja. Mosolyra húztam a szám majd el indultam a gyalog átkelőn, mikor az zöldre váltott.
Előre siettem, meg előztem a csajt. Már túl voltam a gyalog átkelőn mikor egy hangos kocsi fékezést hallottam. Megfordultam és fel sikítottam.
Szaladni kezdtem a merev test felé ami a földön hevert, körülötte pedig vér és néhány ember.
-Mentőt ! Hívjanak mentőt ! -kiabálta az egyik néni.
Néhány embert félre löktem, hogy közelebb kerüljek a földön fekvő valakihez.
-Oh Istenkém. -szóltam halkan mikor megláttam. Le guggoltam mellé és meg néztem a pulzusát.
Egy pár perccel később meg érkeztek a mentők. Be tették a mentő autóba és ki kérdezték az embereket, hogy mi történt.
-Valaki ismeri a kislányt ? -kérdezte a mentős.
Fel nyújtottam a kezem és be szálltam a mentő autóba egy másik mentős mellé.
-A neve Ashley. Ashley Cowell. -szóltam.